Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-02-12 / 7. szám
Harmincharmadik évfolyam. 7. szám. Pápa, 1922 február 12. DOMNTIÍLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiad;« a dunántúli református püspöki hivatal (Balatonkenese), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendői:. E3 Megjelenik minden vasárnap. E3 A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. e=3 A kálvinizmus lényege. Csodálatos könyv fekszik előttünk, Kuyper Ábrahámnak a kálvinizmus lényegéről Írott műve, mely a dr. Sebestyén Jenő szerkesztésében megjelenő Holland-Magyar Kálvinista Könyvtár 1. száma gyanánt immár második kiadást ért el. Azok, akik abban a légkörben nevelkedtek fel, mely a kálvinizmust csak úgy ismeri, mint egyik felekezetet a sok közül, amelynek csak annyi létjogosultsága van, mint a többinek, mert hiszen benne éppúgy megtalálhatja a maga üdvösségét bárki, mint a többiben, nagy ámulattal fogják látni ebben a könyvben, hogy a kálvinizmus büszkén és diadalmasan emelkedik a többi életirányzaí fölé, mint a legmagasabb, a legtökéletesebb: wa protestantizmus befejezett evolúciója“. Mi ez a kálvinizmus? A kálvinizmus dicsőségét Kuyper abban találja meg, hogy az sem egyházi, sem theológiai, sem szektárius fogalom, hanem úgy lépett fel, mint emberi nemzetségünk általános fejlődésének egyik fő fázisa és e fő fázisok között a legfiatalabb, amelyik még állandóan magában hordja a hivatottságot arra, hogy az emberiség fejlődését vezesse. Az ellenvéleményeket lekötöző logikával, bámulatos szellemi frisseséggel, az ismeretek gazdag sokféleségével megirt hat értekezésben elibénk áll az az „önálló életirányzat, mely a maga saját életelvéből a mi életünk és gondolkodásunk számára saját külön életformát fejlesztett ki“, mely életforma „a keresztyén eszmét jobban és tisztábban testesíti meg, mint azt a romamizmus és lutheranizmus teszi“. Milyen ez az életirányzat? „Ez Istent nem a teremtményt keresi, mint a paganizmus, Istent nem izolálja a teremtmény/ő/, mint az Izlam, Isten és a teremtmény között közvetítő közösséget nem létesít, mint Róma, hanem azt a felséges gondolatot proklamálja, hogy Isten az ő fenséges létében minden teremtménye felett végetlen magasságban állva, szentlelke által teremtményeivel mégis közvetlen közösségben áll.“ Ez az életirányzat „mintegy varázsütéssel saját vallásformát, saját theológiát, saját egyházszervezetet, saját egyházjogot, saját isteniíiszteletet és saját vallásos gyakorlatot teremtett". A kálvinizmus vallása „nem egoisztikus és nem az emberért, hanem ideális és az Istenért való; nem az egyház vagy pap közvetíti, hanem közvetlenül a szívből árad; nincs részlegesen az élet mellé rendelve, hanem az egész életet lefoglalja magának; így hát a megváltás szükségességét követelő, azaz nem a most abnormis természetből, hanem az újjászületésből, a palingenezisbői való“. Ennek megfelelő alapdogmák: az Isten szuverénitása, a kiválasztás, az egyetemes kegyelem s a palingenezis és a necessitas S. Scripturae kettős dogmája. Az egyház sem több, sem pediglen más, mint hivők gyülekezete, a kiválasztottak misztikus közössége Krisztussal, Krisztus teste, melynek ugyanaz a célja, mint a tagoknak: Isten dicsőítése. De a kálvinizmus nemcsak egyházi és dogmatikai mozgalmat képvisel, hanem az élet gyökeréig hatolva a politikai együttélésnek is sajátos alapgondolatát teremtette meg, „A kálvinizmus alapeíve a Szentháromság-egy-örök-Isten tökéletes felsősége (szuverénitása) minden teremtett élet felett, akár látható, akár láthatatlan legyen az. Ezért nem ismer a földön mást, csak leszármazott szuverénitást és pedig háromfélét, u. m. 1. az államban, 2. a társadalomban és 3. az egyházban megnyilvánuló szuverénitást.“ Az állami felsőbbséget Isten a bűn miatt, a bűn ellen teremtette. Nélküle a földön már most valóságos pokol volna, ismétlése azoknak az állapotoknak, amelyek akkor voltak, mikor Isten a bűnbe merült emberiséget özönvíz által pusztította el. Az államhatalom tehát „mechanikai segédeszköz“, vele szemben a társadalom „organikus“, azaz morális tekintélyű s mikor az előbbi szabályozni, szolgálatába állítani akarja az utóbbit, akkor harc áll elő. A viszony szilárdabb alapokon álló szabályozására az úgynevezett konstitucionális államjogban történt kísérlet s ebben a küzdelemben a kálvinizmus foglalt el legelőször határozott álláspontot. „Mindkettő számára a maga körében önállóságot kívánt és mindkettő viszonyának a törvényben való szabályozását követelte.
