Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1922-02-05 / 6. szám

Falusi levél* — Az ifjúsági munkáról. — 22. oldal.________________________DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP._________________________1922_ zeíése alatt Érsekújvárnál álló gyászmagya­rokkal is, állítsd elénk példádat az áliamfenség teljes megvalósítása érdekében. Mint keresztyént, mély vallásosság és ne­mes egyszerűség jellemzi. Bibliaszereíete köz­ismert, családi élete, Zsuzskájához való hű­sége bensőséges és példaszerű. Amikor az or­szág határain messze kiható, egész Európa sorsára döntő diplomáciai ügyek foglalják el, amikor távol harcol otthonától, akkor is van ideje foglalkozni a kedves otthonnal s gondos­kodni hűséges felesége megbízásainak teljesí­téséről. Talpig ember, aki fel tud nőni szédü­lés nélkül feladatai magaslatára, s le tud száliani az élet apró kötelességeinek unalom nélkül teljesítéséhez. Ah! Gábor király, mennyi mon­dani valód van neked ehhez a mi elcivilizált, festett korunkhoz! Távol van szivétől az tinnepieskedő, csu­pán vasárnapi díszruha gyanánt jelentkező kálvinistáskodás. Póz nélkül vallásos, ismeri a „belső szoba“ istenes levegőjét, áhitatos óráit, az Isten előtt megalázkodás felmagasztaló ál­dásait, ebből táplálkozik önmérséklése, óvatos­sága, békülékenysége, szelídsége éppúgy, mint fellépésében tanúsított királyi méltósága, hatá­rozottsága és tekintélye. Varázslatos és tiszte­letre gerjesztő személyiség. Ah! Gábor király, te a szó nemes értelmében pietistának nevez­hető fejedelem, nézz be a lelkünk mélyére és példáddal indítsd fejlődésnek az ott szunnyadó „pietas"-t. Összhangzatos jellem, akinek törekvéseit átíveli, egy magasabb egységbe foglalja az Isten előtt való felelősség átérzése. Nem köti le ez a világ, ahol pedig sok tennivalója van, marad ideje a saját öröklétű leikével is fog­lalkozni; nem egyoldalúan vallásos, aki min­dig csak a mennyet keresné, földiekkel mitsem törődve. Mennyben élő szívvel jár a földön. Most, amikor ennek a kettőnek összekapcso­lására olyan nagy szüksége van társadalmunk­nak, most, amikor minden attól függ, hogy miként lehetünk eszesek a világ szerint, s egy­szersmind Istennek gyermekei a lelkünk sze­rint: most jöjj Gábor király és világoskodjál előttünk. Csak a te jellemedre átalakult nem­zedék menekülhet meg e zavaros vizekről biz­tos kikötőbe. Újítsuk fel magunkban, kicsinyek és na­gyok, a mi választott királyunknak, Bethlen Gábornak érzésvilágát és törekvéseit. Rácz Kálmán. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy Isteni őrök Igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen." Nagytiszteletü Barátom Uram! A régieknek és itt íegfőképen értem a Bibliát, mégis csak több igaza volt, mint a ma lázas siet­séggel mindent megmásítani akaró és mindent meg­csinálni tudó (sajnos csak szájjal) fiatal óriásainak, akik megszervezik gyülekezeteiket és élet-elevenen tartják azt személyes hatalmuk vagy varázsuk, vagy a nép közé való leereszkedés, vagy még inkább a nép szájaize szerint való cselekvés, még inkább az aszerint való beszólás utján. De több eszük volt a régieknek és itt ismét Íegfőképen a Bibliára gondolok, azoknál is, akik falun mindent elérhetőnek hittek szellemi vagy lelki úton rövid idő alatt: néhány év, vagy egy rövid emberöltő alatt. És a hibák valamelyikébe mindnyájan , beleesünk. Sajnos, még más hibákba is! (Ki merne éiete tisztaságával, jézusi becsületességével mindenkor középre állni?! — Nagyt. Uram!) A Jézus kisértései is ezekhez hasonlók voltak és a Mesternél nem lehet fellebbvalő a tanítvány. De aztán éppen itt következnek a régiek, a Biblia ... és még valami: az élet. A régie­ket is az élet tanította meg istenes filozófiájukra, Is­tenen készül az élet, sőt azt hiszem Nagytiszteletü Uramnak az ellen se lenne kifogása, hacsak életről tennék említést, mert az élet Íegfőképen Isten kijelen­tésének területe: az élet a bölcs, a hivő ember szá­mára Istennel van telítve ... S a régiek igaza, több esze . . . Nagytiszteletü Uram, egy-egy ilyen elvben van: „Jó csendességben várni. . Várni, míg a munka magától ... (nem magától, Isten Lelke indítására) indulni kezd. Várni, míg az elszáradt csontok, (amelyekhez — Ezékiel álma nagyon sok gyülekezet hasonlít ma) egynémelyike megmozdúl, test után, élet után vágyakozván. Tudni, várni: ez nagy dolog. Oh bárcsak imádkozva, buzgón könyörögve tudnánk várni Isten lelkének érintését, indítását. így kezdődik a lelki munka, ugyebár Nagy­tiszteletü Uram! így kezdődik a mustármagnyi kez­det, .amely terebélyes fává nőhet. . . Ilyenkor látjuk, hogy nem azé, aki fut, nem azé, aki akarja, hanem a könyörülő „Istené . .Tudom, érzem ugyan, hogy én is közreműködtem a kicsiny kezdet előidézésében valamely csekély részben, (a kezdet oly csekély, Nagy­tiszteletü Uram, hogy e világ fiai, akik mindent nagy dobbal szeretnek kezdeni és csak nagy tömegben, nyomban a csufolódók székébe ülnének), de nagyobb­nak érzem ama láthatatlan erőt a magaménál — sőt a magam csekélységét is csak annak tulajdonítom, — mikor előáll néhány fiatalember egy szép napon és hozzám jő azzal a nem várt kívánsággal, hogy ők if­júsági egyesületet kívánnak. Olyannak tetszik nekem a jelenet, mintha a föld mélyéből toppantak volna e!i­­bém egys.-';rre. De megtanultam belőle néhány igazsá­* E levelet lapunk egyik munkatársa kapta.

Next

/
Thumbnails
Contents