Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-11-19 / 47. szám
Harmincharmadik évfolyam. 47. szám. Pápa, 1922 november 19. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Balatonkenese), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. r=i Megjelenik minden vasárnap. E=a A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. S3 Nagy tiszteletű Lelkész Úr! Igen tisztelt Presbitérium! Torzzá csonkított, anyagi javainak legnagyobb részéből kifosztott hazánk nyomorúságos helyzetében a Kormányzó Úr Öfőmélíóságának az Országos Inségenyhítő mozgalom kezdeményezése érdekében tett felhívása azt kiáltja felénk, hogy bármily sötét is a kép, mely elénk tárul, bármennyire hasonlít is hazánk a tatárjárás utáni viszonyokhoz, nem szabad kétségbe esnünk, hanem teljes bizalommal rá kell támaszkodnunk az elpusztíthatatlan ősmagyar alkotó és regeneráló erőkre. Meg vagyok győződve arról, hogy ezek az erők református híveink lelkében ma sokkal hatalmasabbak, mint vaiaha. Ez a meggyőződés késztet arra, hogy a krisztusi mélységes szeretett nevében arra kérjem Nagyiiszteletü Lelkész Urat és az Igen tisztelt Presbitériumot, hogy a rendelkezésükre álló leghatalmasabb eszközzel, a lelkek megragadásával igyekezzenek a Kormányzó Úr Őfőméltósága által kezdeményezett akciót minél számottevőbb adományokkal előmozdítani. A leginségesebb tél küszöbén magyar testvéreink százezrei kenyér, ruha és tüzelőanyag nélkül állanak. Ezzel szemben híveink legnagyobb részének megadta az isteni gondviselés azt, hogy igényeiket leszorítva áldozatot tudnak hozni az országos nagy ínség enyhítésére. Kérve kérem azért gyülekezeteink vezetőit, hogy a nyomor rettenetességét átérezve, az Ínségben levő százezrek segélykiáltása előtt szivüket kitárva igyekezzenek minden erejüket felhasználva népünk szivét megmozdítani, részvétét és áldozatkészségét felkelteni. Talán azon fordul meg hazánk jövendő sorsa, hogy ma tudunk-e az Ínségen segíteni s ezel a megértést, a szeretetet és a lelki egység gondolatát belevisszük-e hazánk életébe. Bizakodással tekintek lelkésztársaim és az igen tisztelt presbitérium lelkes munkája elé és kérem Nagytiszteletüségedet, hogy úgy személyes, mint a presbitérium áldozatkészségét, valamint serkentő munkálkodásuk eredményeit időnként velem közölni szíveskedjék, hogy az elért eredményeket és buzgólkodásokat tisztán láthassam. Abban a jóleső reményben, hogy a keresztyén felebaráti szeretet és a haza iránti kötelességtudás elevenen é! híveink leikében és nagyszerű tettekben fog megnyilvánulni, atyafiságos szeretettel maradtam Balatonkenesén, 1922 november 15-én Németh István püspök. A kálvinista theologia — élménytheologia. Hogy a világ felett uralkodó felséges Isten a maga Szentlelkével belelép a bűnös emberi szívbe s abban az Ö hatalmának, szentségének és szeretetének átélését eredményezi, minden időben alapigazsága volt a keresztyénségnek. Ez az igazság lobbant ki világot átsugárzó teljességgel a Megváltó életében, ez gyújtott tüzet az apostolok nyomdokain s ez tett bizonyságot magáról a reformációban. Hogy a hit Istenélmény, az attól kezdve, hogy elhangzott a bizonyságtétel: „én és az Atya egy vagyunk“, megdönthetetlenü! áll. Valahányszor a keresztyénség élni akart, ezt az igazságot újította fel. Valahányszor a keresztyénség eltévelyedett, ez az igazság homályosodott el. Azzal az állítással szemben, hogy a keresztyénség Istenélmény, tehát élet, minden időben szemben állott az a törekvés, mely a keresztvénségben száraz, élettelen spekulációt, tant, dogmaha&najö látott s légüres tért teremtve a múlt és jelen, a történeti kijelentés és a mai ember, a konfessziók és az emberi lélek között, ezt a maga által teremtett légüres tért a saját bölcsességével, intellektussal, vagy hiszékenységgel igyekezett kitölteni. Ez süllyesztette el a keresztyénséget a skolaszticizmusba, ez fullasztotta bele a reformációt az orthodoxiába, ez szülte az orthodoxia mostohatestvérét, a racionálizmust. Ez az, ami szembefordul ma is minden olyan törekvéssel, mely élni akarja a vallást és hisz a Krisztus aktuális istenségében és a Szentlélek aktuális bizonyságtételében a szivek mélyén. Mikor az Istennek lelke csodálatosan szólt a reformátorokon keresztül: „sötétségből világosság ra
