Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-07-09 / 28. szám
110. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1922. Korunk egyik legnagyobb gondolkodója azt mondja, hogy: „a keresztyénség azért hódította meg a világot, mert egy bölcsővel kezdődik. A görög művészetben egyetlen gyermekarc sincs s azért hideg szépségén az elmúlás lehellete érzik, ellenben a reneszánsz Mátyás-korbeli műremekei örökké élni fognak, mert középpontjában egy gyermekarc áll — a Sixtusi Madonna“. Én tehát a gyermek lelkét ragadtam meg, mert ez a lélek az az egyedüli aranyhid, melyen fölébresztő melegséggel beléphetünk a szülői szivek kihűlt kamrájába, mert a gyermek a jövendő hordozója s ezt a nyájas, kedves, mosolygós arcú jövőt kell keblünkre ölelni s teli harmatozni az Isten utáni vágyódás mennyei harmatával. Réthy László. A pápai ref. egyházmegye közgyűlése. (1922 junius 26-28.) 26- án délután volt a tanügyi bizottság gyűlése. A tanügyi bizottsági gyűlés legfontosabb tárgyai voltak a tanügyi bizottsági elnök jelentése, amely igen szép képet rajzolt az egyházmegye iskoláinak állapotáról, 39 kiváló iskola van, szemben 2 ki nem elégítővei. Igen sok helyen tanítottak összhangzatos éneket két hangra, több helyen bevezették már az új énekest, némely helyen igen szép eredményt értek el a slöjd és a torna terén. Az eddigi iskolavizsgálati körök új beosztást nyertek és új iskolaköri vizsgálók választtattak. Elfogadta a tanügyi bizottsági gyűlés a Kiss Zoltán elnök által készített iskolavizsgálati jegyzőkönyvet, amely a Dunántúli Protestáns Lap május 14-iki számában megjelent, amelyet az egyházmegye ki fog nyomatni és elegendő számban az iskolák rendelkezésére fog bocsátani. E javaslatot az előbbivel együtt elfogadta az egyházmegyei közgyűlés is. Ugyancsak a tanügyi bizottság javaslatára kimondta az egyházmegyei közgyűlés, hogy a jövő tanévben minden iskolában bevezetendő az új énekes. Elutasította már a tanügyi bizottság is, de a közgyűlés is a tanító-egyesület ama óhaját, hogy az ismétlő-iskolai oktatás tétessék vissza szerda és szombat délutánra. Ama javaslatát pedig, hogy a kántori és a tanítói járandóságok választassanak szét, a tanügyi bizottság javaslatára pártolólag terjeszti fel a közgyűlés az egyházkerületre. 27- én délelőtt lelkészértekezlet volt, amelyen a kebelbeli lelkészek csaknem teljes számban résztvettek. Az értekezletet Győry János elnök nyitotta meg imával, majd pedig János ev. 10. r. 1—6. v. alapján Jézusról, mint jó pásztorról beszélt, aki nekünk pásztori munkánk terén örök példánykép, akinek nyomdokaiba kell lépnünk. A rövid áhitat mély benyomást tett a jelenlevők lelkére. Végh János bírálja ezután az egyházkerület iskoláiban használt, Fülöp József-féle: „Keresztyén Hittan“ cimü tankönyvet, a benne előforduló hibák, tökéletlenségek egyik okát a tantervben látja, amely a bibliai történetekkel kapcsolatban több erkölcsi kötelességet nem említ, amit pedig felvesz, az jórészt negativ jellegű. Fülöp József tankönyvére vonatkozólag pedig konkrét példákat hoz fel, történetei sem biblikusok, sem magyarok, legtöbbször elvész bibliai ize, sava, zamatja a kidolgozásban, sokszor a leglényegesebb események maradnak ki elbeszéléseiből (pl. a Dávid történetében a fontos mozzanat az lenne, hogy Dávid az Úr erejével harcol és nem az, hogy hogyan nyiszálja el Dávid a Góliát nyakát. A történet pedig — Fülöpnél — ez utóbbival foglalkozik, az előbbit pedig csak megemlíti). Tanulságai elhibázottak. (Kívánatos lenne Végh János eme dolgozatának lapunkban való leközlése.) Idevonatkozólag értekezletünk határozza, hogy kerestessék meg az egyházkerületi tanügyi bizottság az egyházkerületi tanterv hittani részének revideálásáról való gondoskodás céljából és hogy a Kézikönyv esetleges új kiadásánál annak hiányait pótolja, benne a hit- és erkölcstannak nagyobb teret adjon, az 0. T. történetek közül a keresztyénségtől távol álló történetek (József, Jákób története) kihagyassanak és helyettük a keresztyénséghez közel álló prófétizmusból a megfelelő történeteket vegye fel és a tankönyvhöz vezérkönyvet irattasson. Ezzel kapcsolatban még határozza az értekezlet, hogy kitűzi tárgyalásra a konvent által készíttetett „Egységes vallástanítási tervezetet“ (1916). Ezután a kúnhegyesi memorandumot tárgyalja az értekezlet, melyet Fazekas Lajos ismertet. Az értekezlet bár sok részben és tekintetben helyesli a kúnhegyesi memorandum tételeit, különösen azokat, amelyek az igehirdetésre, a lelkipásztorra, a lelki munkára vonatkoznak, de jórészt negatívumok gyűjteményének véli azt, amelyek, mint az eddigi jámbor óhajtások, nem vezetnek célhoz. Megbízza dr. Vass Vincét, Kiss Zoltánt és Fazekas Lajost konkrét javaslatok tételével a kúnhegyesi memorandum elvei alapján a legközelebbi lelkészértekezletre. Tárgyalja még az értekezlet a Lelkészegyesület kérdéseit is, az 1—3. kérdésekre adott felelet dolgában egyetért a veszprémi egyházmegyének lapunkban is leközölt feleleteivel, a 4. kérdést elhibázottnak tartja. E tekintetben vagy nagy dolgot kellene tenni, amit nem bírunk el, vagy csak csekélységet tehetünk, ami semmit sem ér. A pápai ref. egyházmegyének e tekintetben nincs módjában többet tenni, mint amit lelkészértekezletein eddig tett. Az 5., 6. kérdésekre határozott nemmel felel. Ezután Végh János számvevő teszi meg indítványait a díjlevelek folyóárbani fizetését, illetve kiszolgáltatását illetőleg, mit helyesléssel terjeszt az értekezlet a közgyűlés elé, amit a közgyűlés határozati erőre emel. Délután bírósági ülés volt és a gyámolda tartotta meg ülését, amely már a késői órákba nyúlt bele. 28-án pedig a közgyűlés volt. Az esperesi jelentésen kivül kiemelkedő eseményei voltak a közgyűlésnek: Jókay-lhász Miklós gyámoldai
