Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-07-09 / 28. szám
1922. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 111. oldal. elnök és világi tanácsbiró úr 6000 koronát adományozott özvegyeink felsegéiésére, amit köszönettel vesz tudomásul a közgyűlés. Folyó évben minden kebelbeli lelkész 1000 koronát fizet özvegyeink felsegélése céljából a gyámolda pénztárába. Esperes úrnak 6000 korona tiszteletdíj állapíttatik meg már a folyó évre, amelyet felemel az egyházmegyei közgyűlés kétszeresére, ha kilátásba helyezett felemelése segélyeinknek megtörténik (az eddigi 9-szeresére). Győry János lelkészértekezleti elnök megbizatik bibliai diktumok összeírására, iskoláinkban való tanításuk céljából. A belsősomogyi egyházmegye átiratát, amely belmissziói bizottság alakítását szorgalmazza minden egyházmegyében, elejti a közgyűlés, mondván, hogy a lelkészértekezlet ugyanazon munkatéren munkálkodik. A közgyűlés tagjai a jól végzett munka érzetével oszlottak el a közgyűlés végén. Isten szerezzen érvényt a neki tetsző határozatoknak! Tudósító. Nők országos konferenciája. A Magyar Evangéliumi Nőegyesületek Nemzeti Szövetsége szokásos konferenciáját ez évben Pápán tartotta junius 28—julius 2. napjain, ahol a Református Nőegyletnek és Leányegyleínek voltak vendégei. Mintegy 140-en jelentek m^g, több lelkész is. A fővárosból jöttek legtöbben, de voltak Kecskemétről is 35-en, azután Czeglédről, Veszprémből s mintegy 30 különböző városból és faluból. A Pápa környéki falvakból szintén nagy csoportokban zarándokoltak be naponként a lelki épülés után vágyó asszonyok a papcsalád vezetése alatt. Lányok 15 évtől felfelé kedves látvány gyanánt tarkították az élíesebb nők csoportját, akiknek élén járt az evangyéliomi munka nagyasszonya, dr. Szilassy Aladárné, a főtitkárral, dr. Misley Sándornéval s a titkároknak egész garmadájával, köztük Szalay Teréz, Mándoky Erzsébet. Nagy és komoly cél, csonka hazánk újjáépítéséhez az evangyélíom örök forrásából erőt meríteni, ez a vágy inspirálta s ez a szellem uralta a lelkeket; az erőgyűjtésnek ez a biztosan sikerhez vezető eszköze teljes bizonyossággal áll a magyar nők legjobbjai előtt s a csüggedező remény is szárnyakat kapott, amikor egy-egy lelkes előadásból, bibliamagyarázatból előtört a Szentlélek csodatevő ereje. Egyházunk és hazánk jövője fényes szivárványként rajzolódott a bátortalanok szemei elé, mintegy megjelent az égen az ismeretes jel, amelyben győzni fogunk, mert még mindig győzött az Ige. A napok rendesen a közös áhítat után tartott bibliaköri órákkal kezdődtek. Hét csoport alakult, amelyek a kollégium termeiben szétoszolva, más-m4s bibliai rész tanulmányozásával foglalkoztak. Erre a rendesen egy óráig tartó foglalkozásra sorozatos előadás következett, amelynek tárgya az ó-ember megújulása volt, amely sorozatban ifj. Victor János, dr. Vass Vince és Baráth József állították szem elé a megújuló ó-embert. Megrázó sivárság és lelkesítő eszmény kavarta fel a szunnyadó érzéseket s az arcokra, szemekbe települt belső-ember látni engedte magamagát. Mélységek és magasságok szédítő méreteikben jelentkeztek s minden jelenlevő érezte, hogy mindez nem a képzelem játéka, hanem a legkomolyabb valóság. Avagy rémkép-e a bűn s ábránd-e a beteg lélek meggyógyulása, Istennek megbékélése! A délelőtt folyamán az evangyéliomi munkáról esett még szó mindennap ilyen címek alatt: A lélek gondozása (Szalay Terézia), Munkánk lehetőségei (Pongrácz Józsefné), Munkánk akadályai és nehézségei (Karácsony Sándor). Ezek a témák a munka praktikumát ölelték fel s különös értékük rejlett az előadásra következett felszólalásokban, amelyeket általában a fenséges célért, az evangyéliomi élet fejlődéséért való lelkesedés jellemzett. Bizonyos, hogy ki vannak már próbálva és jók az eszközök, de a munkavezetők tapasztalatainak meghallása csak fokozhatja a munka eredményét. E témák leplezetlenül feltártak fényt és árnyat, de a megbeszélések munkavágyat ébresztettek azokban is, akiket még csak általános érdeklődés hozott a konferenciára. Egészen bizonyos, hogy egy esztendő múlva új egyletekről hallunk e gyönyörű munka haladásáról értesülés nyomán. Ebéd és pár órai pihenés után ismét együtt a nők tábora. Hallani lehet Misleyné csüggedést nem ismerő izzó lelkesedését, amint nő- és leányegyesületek alakítására buzdít a cél világos körvonalozásával. Másnap Czeglédy Sándor győri esperes-lelkész állítja majd a közönség elé a lelkek orvosát, Jézust. Harmadik nap feltűnik az előadó-asztalnál Victor Gabriella kedves alakja s beszél meggyőzően a tett és értelem fejlesztésének szükségéről, kapcsolatáról, harmóniájáról s megtudják tőle, ha még nem tudták volna, hogy az evangyélíom nem zárja ki az örömöket, szolgálata nem égbenéző aszketizmus, hanem testnek és léleknek örvendetes összhangja. Külön ki kell emelnünk azt a napot, amikor a délutáni összejövetel színhelye a várkert volt. Egy domboldalon a füves helyen letelepedve s ott az egyleti munkákról történt beszámolásokat hallgatva, önkéntelenül is a Galiieai-tenger és a mellette emelkedő hegyoldalon, tömegtől követve, Jézus alakja elevenedett meg előttünk. Még fokozta ez a környezet azt a hatást, amelyet Muraközy Gyula kecskeméti lelkésznek a Jézus királyságáról tarlóit megdöbbentően komoly előadása gyakorolt a lelkekre. Újságként jelent meg a figyelő előtt a papnék összejövetele. Hogy nem gondoltunk eddigelé a papnék fontos missziójára s hogy nem ápoltuk e misszió tudatát a papnék összehozásával? Ilyen tűnődések támadtak a programm ezen pontjánál. Bár e szigorúan zártkörű összejövetelről főként férfiak ki voltak rekesztve, de annyit mégis megtudtunk róla, hogy nem férjeik ellen, hanem a bűn ellen indítandó hadjáratról tanácskoztak papnéink, akik természetes vezetői az egyházak nőtársadalmában folyó evangyéliomi munkának. Bizonyos, hogy nemcsak papokat, de papnékat is nevelnünk kell, illetőleg csak akkor felelhet meg magasabb fokú nőnevelésünk az egyház érdekeinek, ha papnéknak is beváló leányok kerülnek ki intézeteinkből. — Ugyanekkor külön tanácskoztak a leányok is az ő külön munkakörükről, mely őket várja a gyülekezeti életben. Meg kell emlékeznünk a tea-estélyről, melyet a pápai nőegylet rendezett a vendégek számára. Itt alkalmunk nyílt betekinteni abba a munkába, amelyet a főváros és környéke nő- és leányegyletei végeznek és pedig biztató sikerek között. Áztán hegedüjáték, énekszámok gyönyörködtették a művészetre vágyó lelkeket. Külön ki kell emelnünk Gregersen Lujzának, az Orsz. Prot. Nőszövetség titkárának, hazaszeretettől lángoló irredenta-szónoklatát, amely forrongó lázba ejtette a hallgatóságot, főként azért, mert Gregersen a magyar föld átalakító erejének lehet tanúja, miután atyja még magyarul nem tudó norvég követként élt
