Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-07-09 / 28. szám
Harmincharmadik évfolyam. 28. szám Pápa, 1922 julius 9. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Balatonkenese), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. E=] Megjelenik minden vasárnap. ES A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. E3 Gondolatok vallásos nevelésünkről. (Folytatás és vége.) Most legyen szabad eddigi fejtegetéseimet gyakorlati alapon is megvilágítani. Általános szabályt nem adhatok, a helyi viszonyok megmondják a lelkésznek, hogy mikor ? hol ? hány ? és mily korú gyermekekkel végezze ezt a munkát. Én az adott helyzet követelményeképp a IV., V., VI. osztálybeliekkel foglalkozom heti 2 órán, az ismétlő tankötelesekkel pedig 1 órán. Legelső teendőm szigorú fegyelem tartásával templomi csendet teremteni, a figyelmet minden percre lekötni, elűzni a gyermek arcáról a mosolynak legkisebb árnyalatát is és a lélekbe ihlettel teljes szent komolyságot lehelni. Ez nagy fáradságba, hosszú idő kitartó munkájába kerül, mert a család miazmás levegőjében minden léhaságra hajló gyermek csak igen nehezen tud a szigorú korlátok között is áhitatos csöndben maradni. Mikor ez biztosítva van, úgy állítom föl magam körül a gyermekeket, hogy tekintetem előtt legyenek szüntelen s aztán imára hívom fel őket. Itt kell a lélek öntevékenységét elősegíteni, minden erejét funkcióra kényszeríteni. Minden alkalommal más gyermek imádkozik, nem betanult imádságot, gépiesen, lélek nélkül, hanem kellő előkészület után, miután a gyermek már kifejezésbeli készséggel rendelkezik, rövid, de szívből fakadó imádságot. Ez a munkaterv első s igen nagyfontosságu bevezető része. Második pontja az egyénenkénti éneklés. A feladott éneket több gyermekkel elénekeltetem, hogy gyakorlatot szerezzenek az önálló énekvezetéshez, gondolván arra, hogy a régi kegyes idők még visszajöhetnek, a családi áhitat tüzei ismét kigyulhatnak, melynek az éneklésben hasznos élesztői lehetnek. Harmadik pontját az Úri imádság közös elimádkozása képezi. Most következik a Biblia. Eljárásom itt a következő. Két bibliai helyet fölirok a táblára s szeretetteljes szigorúsággal megkövetelem, hogy ezeket a helyeket kikeressék és otthon megtanulják, itt az a cél, hogy lassan reászokjanak a Biblia lapozgatására s akaratlanul is elolvassák a kijelölt versek előtti és utáni verseket is. A kijelölt helyek a legmegfelelőbb s legszebb jézusi vagy apostoli mondásokat tartalmazzák. Két vers lévén felvéve tárgyalás anyagául, két gyermekkel mondatom el. Az elmondás után következik a lelkész segítségével a megbeszélés és alkalmazás, vagyis az önvizsgálatra való reávezetés olyanformán, hogy a gyermek Jézus életének tükörébe nézve lássa, érezze, mennyi folt, mennyi hiány, mennyi fogyatkozás van az ő életében és fölébresztendő a vágy benne ezeket kevesbíteni s a gyermekszerető jézushoz közeledni. Ezután ismét imádság következik, melynek tárgya a bibliai beszélgetésből van merítve; például Máté 1028-ban Jézus a léleknek a testfölötti értékéről emlékezik, fölhívok tehát egy gyermeket, hogy imádkozzék a lélek tisztaságáról, kérve az Istent, hogy adjon ő hozzá vezető alázatos imádságos lelket. Lényeges alkotórészét képezi a nevelői munkának az apostoli hitvallás közös elimádkozása. A debreczeni liturgiával kapcsolatban fölmerült az a kérdés, hogy miért nem foglal helyet kultuszunkban az apostoli keresztyénségnek ez az ősi hitformája, mikor az a bibliás hitnek hatalmas, erőteljes tudatát viszi a lélekbe. Az apostoli hitvallás elimádkozása után közös éneklés következik, mellyel munkámat el is végeztem. Ugyanezen alapon végzem az ismétlő tankötelesek vallásos nevelésének munkáját is, megtoldva egyháztörténelmi ismertetéssel, melynek célja a református öntudat, a kálvini alapokon nyugvó szilárd meggyőződés erősítése és kiépítése. Ebben a munkakörben elvégeztem a konfirmándus gyermekek előkészítésének igen fontos alkotórészét is s ezután a tanítói rész következik a káté alapján, amelynek hiányait a lelkészi prudentia van hivatva pótolni. Nem szólhatok ez alkalommal a vallásos nevelés oly nagy fontosságú tényezőiről, mint a konfirmáció, mert ez egy önálló tanulmány keretébe tartozik; annyit azonban meg kell jegyeznem, hogy a konfirmációt egész struktúrájában új alapokon kell felépítenünk, mert ezen a ponton áll vagy esik anyaszentegyházunk egész jövője. Nem szólhatok a gyermek-istenitiszteletnek, valamint a Svájcban és Németországban szokásban lévő énekes istenitiszteletnek szivet és lelket rendkívüli mélyen megragadó hatalmas erejéről, mely kultuszformák, fájdalom, száraz liturgiánkból hiányzanak. Érezzük tehát mindnyájan, hogy valamit tennünk kell. Fájdalmas jerimiádok elzengésére többé nincs idő. Nem reménytelen, aggodalomkeltő tüneteknek diagnostikájára, hanem biztos, hatásos gyógyszerekre van szükség, bármilyen összetételben is adassék az a beteg lelkeknek ..,
