Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-06-12 / 24. szám
Harminckettedik évfolyam. 24, szám. Pápa, 1921 junius 12. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Komárom), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. EE3 Megjelenik minden vasárnap. [=] A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. e=3 Tanév végén. E napokban folynak különböző intézeteinkben az évvégi vizsgálatok. Most kell számot adnia nevelőnek és tanulónak egyaránt egész évben teljesített munkájáról. Vájjon milyen lesz a mérleg, amit a végzett munkáról felállíthatnak? Református egyházunk mindig azok közé tartozott, akik az iskolákat elsőrangú, keresztyénségre nevelő intézménynek tartották, akik megvoltak győződve a régi mondás igazságáról: aki előre haladt az ismeretben, de hátra maradt az erkölcsben, az valójában hátramaradt. Mi mindig elismertük a lélek felsöbbségét, de egyúttal ebből az álláspontunkból következett, hogy megköveteltük a személyiség minden képességének lehető legteljesebb kifejlesztését. Nemzetünk és egyházunk e válságos napjaiban életbevágó fontosságú, vájjon hivek vagyunk-e most is egyházunk fentebb jelzett álláspontjához? Olyan emberekre van szükség, akik telítve vannak a Lélek erejével. Mert meg kell tanulnunk végre egész komolyan, hogy az Evangélium az igazi alap, amelyre építhetni szilárd, tartós épületet. Ott ülnek különböző iskoláink padjain nemzeti és egyházi életünk jövendő vezetői: lelkészek, gondnokok, presbiterek, miniszterek, püspökök, bírák, orvosok, mérnökök. Vájjon az ész kiképzésével együtt megadtuk-e leendő felelős tényezőinknek az egy szükséges dolgot? Vájjon bele véstük-e szivükbe kitörölhetetlenül, hogy életünk minden cselekvését a Jézus isteni mértékével mérjék? Vájjon feltártuk-e előttük a győzelmes élet titkát, melynek birtokában, ha kell, szembeszállunk minden veszéllyel, sőt életünket is odaadjuk a vállalt szent ügyért? Korunk egyik kiváló nevelője mondotta: a nevelő akkor éri el tulajdonképpeni célját, ha oly eszményeket olt a növendékbe, amelyekért szenvedéllyel tud dolgozni. És csak úgy lehetséges, ha az örökké való realitásokra építünk. Szenvedéllyel dolgozni egy ügyért csak úgy vagyunk képesek, ha magunkról teljesen megfelejtkezünk és önmagunkról igazán megfelejtkezni csak Jézus által tudunk. Csak Jézus iskolájában lehet valódi, az önfeláldozásig menő önzetlenségre szert tenni, csak Tőle tanuljuk meg, mit jelent Istenért és Hazáért élni és ha ezt megtanultuk, akkor, szükség esetén, vállaljuk a halált is. Meghalni eszményekért csak az tud tudatosan, aki azokért dolgozott, fáradt, szenvedett. Vajha a mérlegen ne találna bennünket az igaz Biró hiányosaknak 1 Vajha ez év végén az lehetne legnagyobb örömünk, hogy jobbak, tisztábbak, erősebbek vagyunk, mint voltunk az iskolába belépéskor, hogy hitünk merészebb, szeretetünk mélyebb lett, mert Krisztus hatalma növekedett életünk felett. p. Pápavidéki ref. lelkészértekezlet. A Pápára 1921 május 26-ára Beveridge budapesti ideiglenes skót missziói lelkész látogatása alkalmából összehívott pápavidéki ref. lelkészértekezleten a következők voltak jelen: Kis József esperes, Neupor Béla, Bállá Dezső, Győry János, Jakab Áron, Végh János, Jakab János, Horváth Lajos, Somogyi János, Bolla József, Nagy András lelkészek, Szalóky Béla h. lelkész, Csizmadia Lajos, Pongrácz József, dr. Vass Vince theol. tanárok, több papnövendék, Kiss Zoltán lelkész, fölkért értekezleti jegyző. 1. Az értekezleten dr. Nagy Sándor budapesti skót missziói lelkész, egyúttal mint tolmács kíséretében megjelent Beveridge kollégát, mint a skót ref. szabadegyház küldöttjét Kis József elnök szeretettel Üdvözli, s reméli, hogy mint olyan egyháznak küldöttje, amely az államsegély kötelékéből eltávozott, ad nekünk tanácsokat, amelyek alapján mi, az állam sok segélyét élvező, de ennek a veszélyét is megtapasztalt egyház lelkészei új erővel foghatunk munkához; reméli, hogy a széjjel szaggatott magyar ref. egyháznak is szószólója leend Skóciában.
