Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-04-24 / 17. szám
Harminckettedik évfolyam. 17. szám. Pápa, 1921 április 24, DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Komárom), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. EE3 Megjelenik minden vasárnap. [=] A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. E3 Dr. Balogh Jenő főgondnok székfoglaló beszéde. Főtiszteletti és Nm. Egyházkerületi Közgyűlés! Mélyen tisztelt közönség! A magyar ember manapság nagypénteki hangulatban áll munkába. Különösen a mi Jelkünket itt ez az érzés hatja át. Amikor ebben a templomban tartózkodom, vagy ebben a munkakörben dolgozom, az utolsó évek borzalmai közt is megújul előttem annak a szörnyű októberi estének az emléke, amely a magyar nemzet történelmi vértanúinak számát növelte: halhatatlan főgondnokunknak, a Nagynak kidőltével. Azon a gyászünnepen is, amelyet egyházkerületünk a f. év őszén a kegyeletes megemlékezésnek óhajt szentelni, de állandóan is előttünk lesz itt az ő feledhetetlen, óriási egyénisége. De nemcsak avégből, hogy fájó emlékeket keltsen. Azért is, hogy az ő nagy élő hitéből vegyünk" erőt: bízva-bízni az Isteni Gondviselésben és nemzetünknek jobb jövőjében s az ő életéből vegyünk példát a hazafi és a keresztyén kötelességeinek teljesítésében. T. Közgyűlés! Csak úgy, miként Krisztus urunk szenvedésének és halálának napján, új kötelességeim végzésének megkezdésekor is az utolsó években a magyarságot ért méltatlan bántalmaknak, nemzetünk romlásának teljes átérzése marcangolja lelkemet. Amikor hazánk feldarabolásának gálád terve már évek sora előtt megszületett, hős fiaink halált megvető bátorsággal több mint négy hosszú, kínos éven keresztül akárhol harcoltak is, egyúttal a mi ezer éves határainkat is védték. Ez a magyarság erejét és hazaszeretetét bizonyította. A jövőben is nagy erők lesznek ezek. Szilárd alapjai a magyar feltámadásnak és a magyar jövőnek. De most időlegesen mégis — mint a közelmúltban megjelent egyik szomorú könyvnek (Buday László: A megcsonkított Magyarország, 1921. 32. és köv., 238. és köv. 1.) hiteles adataiból tudjuk — az ezer éves Magyarországnak a ránk kényszerített szent védelmi háború által máris annyira meggyengített magyarságából több mint három és fél millió magyar ajkú honfitársunk, köztük több mint egy millió református jutott idegen államok területére. Elveszett ezerhetvennyolc ref. anyaegyház, lelkészségeinknek több mint fele. Teljes egészében elvesztettük az erdélyi ref. egyházkerületet, egyik legnagyobb kerületünket, amely történelmi emlékekben a leggazdagabb volt és melyhez mindnyájunkat a magyarság egységének el nem szakítható kötelékei fűztek és fűznek. És most, mint ködös őszi estén a fekete hollók, úgy szállingóznak át az ellenségek által megszállott területekről sötét, szomorú hírek csonka Magyarországba. A szivünk elfacsarodik tőlük. Sokszor a kezünk is ökölbe szorul. Több honfitársunknak, köztük a jövő reményének, a magyar ifjúságnak is magyarságukért vagy hitükért, hibájuk nélkül büntelenül, zaklatást, néha épen üldözést kell szenvedniük. Fiatal tanulókat börtönöznek be, sőt kínzással vallomásra akarnak bírni. Semmi bűntettet nem követtek el, csak magyarnak vallják magukat. Az ellenség, mely a harctéren nem győzött le bennünket, most annál erőszakosabb szemben a letiport magyarsággal, melynek kezéből árulás és kalandorok politikája csavarta ki a védő fegyvert. Különösen fájdalmas veszteségeink vannak a közművelődés terén is. Azokban az iskolákban, amelyeket magyar munkás kezének erejével, magyar áldozatkészséggel, magyar pénzen mi magunk építtettünk, a magyar tanulókat most idegen szóra kényszerítik. Évenkint több mint 350.000 magyar gyermek jár most oláh, cseh és más nyelvű iskolákba. Tartanunk kell attól, hogy hosszabb idő múlva magyar nyelvismeretük és erős nemzeti érzésük lesz veszélyben. Úgy hallom: a Királyhágón túl a mi szent magyar történelmünk helyett is a magyar ifjúságnak is oláh tanárok oláh nyelven adnak elő oláh históriát! Korlátozzák a magyar közművelődés munkájának végzését. Iparkodnak elvenni a földet a magyar birtokostól, hogy idegen ajkúnak adhassák azt. Az elszakított több millió magyarhoz, valamint azokhoz, akik az ellenség elől a megszállt területekről menekülni voltak kénytelenek, száll most az én fájó gondolatom, ezeknek szól első izenetem. A szétmarcangolt Magyarországnak erről a kis őrhelyéről is, a megszállt területen lakó magyarok
