Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-04-24 / 17. szám
66. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1921. felé küldjük honfitársi üdvözlésünket. Mindenkor átérezzük, ma hangosan ki is fejezzük együttérzésünket, minden kötelességhű magatartásukért igaz nagyrabecsülésünket. Innen is küldöm izenetünket, hogy nemcsak velük szenvedünk, de most is, később is, mindenkor és minden téren megteszünk érettük mindent, amit az Ür Isten kegyelme tennünk enged. Második szavam: a mélyen érzett hálának gyenge kifejezése. Romlásunk évei alatt az Istenbe vetett hit után felemelt és fenntartott bennünket annak az együttérzésnek és támogatásnak a tudata, amelyet ezekben a borzalmas esztendőkben nemes külföldi barátaink, ezek között elsősorban protestáns hittestvéreink nyújtottak számunkra. Szivünket mélyen megkapta, hogy az imperiáiista sajtónak megfizetett izgatásai által fokozott vad és igazságtalan gyűlöletnek féktelen tobzódásai után a szent emberiesség legszebb diadalainak korszakára emlékeztető módon rokonszenvük kifejezésével bátorítottak bennünket, a szükölködőket pedig nemes áldozatkészséggel segitették is. Holland barátaink nemes együttérzését és támogatását annak a kiváló munkásságnak is köszönhetjük, amelyet egyházker. egyházi főjegyzőnk, dr. Antal Géza barátom ebben a szép országban hazánk javára kifejtett. Köszönjük neki is. Hálánk érzése csak utolsó gondolatunkkal fog eltűnni lelkűnkből. T. Közgyűlés! Ha csupán hazánknak mostani szűk határai között maradva gondolok is közállapotainkra, nemzetemnek bajai és számos nagy társadalmi visszásság és igazságtalanság felismerése keserít. Az erkölcsiség sok tekintetben hanyatlott. A hitélet sok helyütt erősen meglazult. Az egészen természetes, hogy az újabbkori művelődésnek legnagyobb problémái: a nagy társadalmi kérdések éreztetik hatásukat az egész vonalon. De az állapotok több tekintetben, különösen a nemzetünk jövőjére nézve annyira fontos értelmiségre nézve az utóbbi időben jelentékenyen rosszabbodtak. Másfél -évtized előtt beiktatásakor nagy emlékű elődöm más társadalmi osztályokra vonatkozással kiemelte, hogy „embertársainknak nagy tömege a nyomor határain tengődik“. Ugyanő hangsúlyozta, hogy „jogosult, indokolt, mindnyájunk rokonszenvére méltó az a törekvés, hogy a tömegeknek jogos gazdasági érdeke a társadalomnak gazdasági harcában érvényesüljön". Manapság ezenfelül tisztviselői karunk, értelmiségünknek jelentékeny része; a lelkész-özvegyek, lelkész-árvák és mindnyájunk legnagyobb részvétének osztályosai: sok hadiözvegy és hadiárva küzd az anyagi gondok tömegével, vagy jutott el a nélkülözés határáig. Theologiai akadémiánk kiváló tanári karának és hallgatóinak helyzete is javítást kíván. Mindezen társadalmi és gazdasági kérdések arra köteleznek, hogy minden téren megtegyük a tőltnk telhetőt. Ez óriási munkakör. Jelenti azt is, hogy egyrészről a széles néprétegeket kötelességünk haladásukban erélyesen támogatni és erősíteni; másrészt több társadalmi osztályt, amely ma óriási nehézségekkel küzd, segíteni kell abban, hogy módjuk legyen résztvenni nemzetünknek művelődési és gazdasági életében. Úgy értesültem, hogy a gyermekek és a fiatalkorúak iskolakerülése, züllése és eldurvulása sok helyütt ijesztő mérveket öltött. Az illetékes hatóságokkal és a hivatott társadalmi szervezetekkel karöltve itt is fel kell vennünk a munkát. Nemcsak ernberszeretetből. Azért is, mert ez a munka, ha azt a Gondviselés eredménnyel koronázná, a nemzeti erő, a nemzeti vagyönosodás és a haladás fokozását vonná maga után. Mi, világiak sem fogjuk ezeken a munkatereken kötelességünket elmulasztani, de különösen lelkészi és tanítói karunkra itt igen nagy hivatás vár. A belmiszsz\ó terén végzett munkát fokozott erővel folytatni kell. A sürü közvetlen érintkezés a néppel legjobban tájékoztat és igen sok bajnak fontos tényezőit derítheti fel. Fülemben cseng még halhatatlan elődömnek intése: járjátok be a falut, amelyben laktok, látogassátok meg azokat, akiknek valami bajuk, gondjuk van, majd meglátjátok: igazi nagy szerencsétlenségeket is minő keresztyéni türelemmel visel el e magyar ember. , Kövessük tanítását és ha nem mindenben tudunk is hozzá emelkedni, a mi munkánk által is törekedjünk felismerni, megbecsülni tanulni s ahol szükséges, kifejlődéshez segíteni a fajunknak széles néprétegeiben rejlő nagy kulturális és erkölcsi erőket. T. Közgyűlés! Mint gyarló, bűnös, gyenge ember iparkodom úgy berendezni életemet, mintha ebben az órában meghalnék, de mint magyar, minden gondolatommal és cselekedetemmel arra törekszem, hogy nemzetem újabb ezredéveket is újabb felvirágzásban élhessen át. És éppen ezért tudom, hogy a jelennek szörnyű sok baja közt sem feledkezhetünk el a hazánkat a jövőben érhető újabb katasztrófáról. Közel 80 éve immár, hogy azok a nagyok, akikkel akkor a Gondviselés hazánkat megáldotta, b. Wesselényi Miklós, Deák, Vörösmarty előrelátták és jelezték a veszedelmeket, amelyek a magyarságnak legfontosabb létérdekeit a jövőben fenyegették. Azóta keserves tapasztalat bebizonyította, hogy azok magyar fajunknak állami létét, sőt magyarságunkat, hitünket, mindazt, ami lelkűnknek kedves, ami jövőnkre nagy jelentőségű, támadták meg. Erről a megmaradt csonka kis országról sem mult el a veszedelem. Sem Oroszországnak hódító tervei, sem a közvetlen szomszédságunkban alakult új államoknak imperialisztikus törekvései nem szűntek
