Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-02-20 / 8. szám
32. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1921. állónak tartja“) s előmozdíthatná anyaszentegyházunk épülését, mindenek ékesen és jó renddel való történését ott is, ahol csak romlás és pusztulás, rendetlenség van. Azt hiszem, sokak által tudott dolgot irok le most, amikor azt mondom, hogy anyaszentegyházunknak sok értékes embere, ereje vész el és megy kárba számára (akkor, amikor az szerencséskezíi vezetés, erőelosztás mellett épülést, erősödést, diadalmas életrekelést munkálhatna!) éppen amiatt, hogy embereit nem tudja elosztani, illetve nem tudja (vagy nem akarja?) az éppen őket megillető, nekik megfelelő helyre, munkakörbe beállítani! A törvénynek pedig ez a szelleme; az időnek pedig ez határozott, világos hivószava. Sok minden más mellett, ezen is fog megfordulni a magyar református egyház jövője. E dologban sokat tanulhatnánk a katholikus egyháztól, mely sok sikerét éppen ennek köszönheti. Természetesen már e dolog is némileg feltételezné a felelősség és a gyülekezet közvetlenebb érintkezését. Szerény véleményem szerint ezt fejleszteni is kellene. Gyülekezeteink szűkmarkúságának szüklátkörüségük is az oka. Nem érzi magát a falusi gyülekezet egy nagy test tagjának, mely diadalmas igazságok megtestesítője egy egész ország kebelében. Az esperesi látogatás merő külsőségek, hivataloskodások dolgává sülyedt: statisztika, legfeljebb az iskolavizsgálat az egyetlen komolyabb dolog, amit végez. Püspöki látogatásról pedig az utolsó hét évben nem is lehetett szó. A magyar ref. egyháznak pedig e! kellene küldenie szónoki tehetséggel megáldott képviselőit gyakran gyülekezeteihez, hacsak egy-egy embert küldene is, áldás lenne az, ha nem magát ünnepeltetni jönne, de lelki áldást hinteni; ha azért jönne, hogy az egyetemes egyház nevében bizonyságot tegyen az őtet éltető református ideálról; ha azért jönne, hogy beszéljen hozzájuk az országot behálózó nagy test nevében: hogy feltárja előttük sebeit, reményeit, hitét és szükségeit, ha hálát adna az elért eredményekért és várakozást ébresztene bennük egy szebb jövendőre; ha azért jönne és úgy beszélne, hogy hallgatói egy nagy élő, megelevenedő test apró vértestecskéinek éreznék magukat : micsoda végtelen, isteni áldás háramolna abból egyházunkra! Ez anyagilag is kifizetné magát. A gyülekezetben pezsgőbb élet támadna e látogatás után s az egyetemes egyház nagy céljai áldozatosabb pártfogásra találnának a gyülekezet tagjai részéről. Előre hallom az ellenvetést: más szükségesekre sincs pénz! Pedig kellene lenni. Hacsak minden harmadik-negyedik esztendőben kerülne is reá a sor egy-egy gyülekezetre, akkor is nagy áldás lenne. S e munkát végezhetnék a theol. tanárok, a kerület vezető emberei és mások, akiket a vezetőség bölcsessége erre alkalmasnak találna. S a teher egy részét szívesen viselnék a gyülekezetek, egy része pedig közpénzekben is kivethető lenne az összes gyülekezetekre. Drága orvosság volna ez is Sionunk betegségének meggyógyítására. Az egység érzete, ha felébredne, diadalmas érzésnek bizonyulna, mely ragaszkodóbbakká és áldozatkészebbekké tenné gyülekezeteinket. Mindezek a dolgok, amiket itt elmondottam, talán nem érvényesek minden gyülekezetre, legkevésbbé a városiakra, de én úgy érzem, hogy falusi gyülekezeteinkben szükség lenne e lépésekre. Falusi gyülekezeteink — összehasonlítva a városiakkal — más körülmények között, más légkörben élnek és így szükségeik és igényeik is mások. Nem volna-e éppen azért áldásos dolog, ha épííenők egymást élményeink, meglátásaink, reményeink és kétségeink, bevált eszközeink és alkalmazandó eszközeink feltárásával s aztán e megbeszélésekből — e lap hazábjain — irányelvek jegecesednének ki, melyek nyomán bátran indulhatnának el egy-egy egyházmegye, sőt egyházkerület vezető emberei építő szándékú munkájukban. Adásztevel. Fazekas Lajos. VEGYESEK. — Endrődi-tínnepély. Sikerült Endrődi Sándoremlékünnepélyt tartott a Főisk. Ifj. Képzőtársulat f. hó 13-án a főiskola tornatermében, díszközgyűlés keretében. A műsor egyben a magyar irredentizmus gondolatát is szolgálta. Az elhunyt költő kuruc dalaiból énekelt az énekkar, Gáty Ferenc pn., ifj. elnök, tanulmányát olvasta fel, Horváth Lajos pn. pályadíjnyertes ódáját szavalta Tóth Endre pn., Rezenka Jenő VIII. o. fg. tan. Endrődi-verseket szavalt. Közénekként a Himnusz kezdte s a Szózat zárta be az ünnepélyt, melynek végén úgy a társulat, mint az egybegyült szépszámú közönség nevében táviratot küldött a rendezőség gr. Teleky Pál miniszterelnöknek, melyben határozottan és lelkesen tiltakozik a Haza megcsonkítása ellen. — A Quarterly Register (a református egyházak világszövetségének negyedévenként megjelenő folyóirata) februári száma már megérkezett. Közli többek között egész terjedelmében a világszövetség Magyarországba és Erdélybe kiküldött bizottságának nagyérdekü jelentését. Erről bővebben lapunk valamely legközelebbi számában. — A „Magyarság* tizenkét regényt ad egy év alatt* A magyar hírlapirodalom vezetőorganuma,i a Milotay István dr. szerkesztésében megjelenő „Magyarság“ a szónak legteljesebb értelmében rohamléptekkel hódította meg az ország közvéleményét. Ma már nem vitás, hogy ez a kitünően megszerkesztett reggeli lap a legmagasabb színvonalon és a legtartalmasabb módon fejtegeti a tragikus magyarság életkérdéseit — vezércikkei a nemzeti lelkiismeretnek kíméletlen és érzékenyen pontos megnyilatkozásai — s amellett olyan eleven, színes, hogy mellette a legtöbb lap elhalványul. Nagy vonzóereje az állandó szépirodalmi tárcarovat is. Most, mint értesülünk, a „Magyarság“ gárdája jelentős újításra határozta el magát: február 16-tól kezdve regényt is közöl. A magyar szépirodalom legkiválóbb képviselői tettek már kőtelező Ígéretet, hogy egy-egy eredeti, új regényüket a „Magyarság“ rendelkezésére bocsátják. A „Magyarság“ minden hónapban egy regényt, egy évben tehát összesen tizenkét regényt fog közölni. Az első regény Komáromi János művészi tollából való, cime: „Jegenyék a szélben“. A lap olvasói tehát nemcsak a pontos és kimerítő információk sorozatát fogják kapni kedvenc újságukban, hanem a legnemesebb irodalmi szenzációkat is. Kérjen mutatványszámot a „Magyarság“ kiadóhivatalától (Budapest, VII., Miksa-utca 7. szám).-......... "" ■ < v Pápa, 1921. Főiskolai könyvayomda.
