Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-02-20 / 8. szám
30. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1921. pénz, akár a szervezettség hatalma és hogy a legfőbb társadalmi törvény: „Egymás terhét hordozzátok!“ Az egyház feladata tehát nem az, hogy az öszszes nagy kérdéseket megoldja, hansm először az, hogy hirdesse tisztán és világosan azokat az elveket, amelyek a kérdések megoldásához vezetnek, másodszor pedig az, hogy az átalákulás harcában kapott sebeket begyógyítsa. A holland ref. egyházak ez utóbbi feladatuknak, amint e munkában láttuk, igyekeznek tökéletesen eleget tenni. De az elsőről sem feledkeztek meg. A ref. zsinat 1913-ban a „Keresztyén Nemzeti Munkásszövetség“ azon felhívására, hogy a leendő lelkészek hivatását a társadalmi kérdésekkel szemben jobban megvilágítsák, szakértő, tudós férfiakat kért ' fel, hogy az egyetemekenx a theológiai fakultások hallgatói előtt e kérdéssel foglalkozzanak. Ez meg is történt és a felszólítás egyik értékes gyümölcse, a groningeni egyetemen tartott előadások, nyomtatásban is megjelentek. Persze az az irigylésre méltó szerencséje van Hollandiának, hogy vannak kiváló, tudós férfiai, akik a keresztyénség szemüvegén át nézik a társadalom vajúdását és szellemük s a tudomány hatalmas fegyverével boncolgatják annak kérdéseit, amelyek olyan érdeklődésre számítanak, hogy mint egy idősebb lelkész egyik gyűlésen megjegyezte: ezek a fiatalok nem tudnak nyugodtan ülni sem, ha a szociális kérdésről hallanak. Diepenhorst, az amsterdami szabad egyetem tanára 1910-ben bocsátotta közre előadásait a közgazdaságtan történetéről, amelyben világosan kimutatja, hogy itt sem az anyagi kérdések dominálnak, hanem a világfelfogás lényeges szerepet játszik. Hozzá hasonló mély bölcseleti tudással, a kérdések éles meglátásával s bőséges tudományos készültséggel fogott hozzá Slotemaker de Bruine volt utrechti lelkész, most ugyanott egyetemi tanár, hogy a szociológia és a keresztyénség viszonyát részletesen kikutassa és tárgyalja. Már ezt megelőzőleg összegyűjtötte egy hatalmas kötetben szociális tanulmányait, amely könyv ma iránytű és világító fény a holland keresztyén társadalmi munkákban. Mig ők a kérdések tudományos megoldásával foglalkoznak, a gyakorlati élet tapasztalatainak bőséges tárházából veszi anyagát Smeenk, a Patrimonium szerkesztője, aki egy munkásszövetség küzdelmei és harcai közben keresi a kérdések megoldását. Munkája, amely a munkáskérdés minden aprólékos részletére kiterjed, nélkülözhetetlen mindenkinek, aki a munkások keresztyén vezetője, szakszervezeteik irányítója akar lenni. Hogy a szociális probléma megoldásában milyen óriási jelentősége van a keresztyénségnek és pedig különösen annak két typusának: a r. katholicizmusnak és a kálvinizmusnak, mint amelyek a keresztyénség szociális értékeit a legjobban kidomborítják, ma még beláthatatlan. A mai társadalmi és gazdasági viszonyok Ajak a keresztyénség előtt, s a probléma megoldásáig sok áldozatot és önfeláldozást követelnek. Az egyház legfőbb célja: az emberi társadalom krisztianizálása. Legforróbb imádságának ezért ennek kell lennie: „Jöjjön el a te országod, töltse be uralkodásod óh mi királyunk e földet!“ A keresztyén egyházban, mint Krisztus élő testében, hatalmas erők szunnyadnak. Ezeket ki kell fejlesztenie s hibáit s mulasztásait lerázva nemcsak hirdetnie kell az önreformálás szükségét, hanem a kálvinizmus legfőbb követelményét az egyénnel szemben: a regenerációt végre is kell hajtani önmagán, szellemben s szervezetben. Ha nem akar az események után kullogni, hanem Istentől rendelt hivatása szerint azok erős kezű irányítója akar lenni szellemi téren, akkor a szociális élet egyetlen területének sem szabad lenni, ahol ne éreztetné hatását. jSúlyos s nehéz problémák várnak megoldásra. Élénk szociális lelkiismerettel álljon mindig munkára készen, hogy a Lélek indítására munkába állhasson, nem azért, hogy hatalmat szerezzen, hanem dicsőséget, soha el nem halványuló, fényes dicsőséget annak, akinek a szuverénitása legyen valóság minél előbb a földön! Barát József. Falusi gyülekezeteink felébresztése. Merész címet írtam fel néhány — különben össze nem tartozandónak látszó — gondolatom összefoglaló kapcsa gyanánt, de ha csak indítást tudnék is a néhány gyönge szóm által adni az arra hivatottaknak, a tapasztaltabbnak arra, hogy előadják falusi gyülekezeteinkben szerzett évtizedes tapasztalataikat, akár a jelenlegi helyzet tökéletes megláthatása és felfogása érdekében, akár a módokat, lehetőségeket illetőleg, melyek által reményleni falusi gyülekezeteink talpraállítását, vagy hogy van-e reményük megépíthetnünk még egyszer Sionunk épületét erőssé (tenni pedig ezt a gyöngébbek, a csüggetegek, a mának élők kedvéért), már elértem célomat. Valami élni akaró vágy immár felébredt bennünk. Ezek a jelek. Senki se követelheti tőlem, hogy felsoroljak olyan tényeket, amiket mindenki tud. Tény az, hogy meguntuk a vegetálást, felfelé vágyunk: egyházi életünket mélyíteni «zeretnők, de itt állunk szemben a legnagyobb kérdőjellel: hogyan? Az első legfontosabb dolog lenne a falusi gyülekezet pszychéjének feltárása. Elő kellene állani mindazoknak a tollforgató lelkészeinknek, kiknek tapasztalataik vannak e téren, kik mindenkor nyitott szemmel és éber lélekkel figyelték a falut, hogyha valamiképen krisztianizálni tudnák azt és elő kellene adniok a tényállást, hogy tisztán lássunk. Minden gyógymódban első a diagnózis helyes megállapítása. Előttünk fekszik a beteg református egyház. Mi a tulajdonképpeni forrása a bajának? Mily tényezők hatásaképen jutott mai állapotába? Milyenek körülményei? Mik az akadályok, nehézségek, áthidalhatlan szakadékok, melyek útjában állanak a gyógyulás folyamata megindulásának? Milyen tárgyi és mennyire személyi té-
