Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-02-20 / 8. szám
Harminckettedik évfolyam. 8. szám. Pápa, 1921 február 20. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP * r A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYEI Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Komárom), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők.’* EE3 Megjelenik minden vasárnap. [=] A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. L3 ______ _____ _ ______________:______________________________________ \K Az egyház szociális munkájának jelentősége korunkban. — Befejezés. — * A szociális kérdés nemcsak korunk kérdése, hanem hosszú időké, de mégis különösen korunké. Korunkban kétféle jellege van: elsősorban valláserkölcsi, másodszor pedig szociális-oekonomiai kérdés. Mint vallás-erkölcsi kérdés abból a befolyásból állott elő, amelyet a modernizmus, amely elveti a Szentirás és az egyház tekintélyét s filozófiai determinizmusával tagadja az isteni gondviselést és azután Krisztus istenségének tagadásával, amellyel minden keresztyén életnek a gyökerét elvágja, — az egyházra és társadalomra egyaránt gyakorol. A modernizmus egy ismeretlen Istent tanított, aki kapitalista és epikureista önelégültségben magasabb szférákban lebeg, aki a világ kormányzását átengedte a természeti törvénynek s az emberiség bajaival egyáltalán nem törődik. Azt tanította, hogy Isten sohasem hallgatott az emberiség imádságaira s nem is fog hallgatni sohasem. Tagadta, hogy úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érette. Ezen eszmeáramlat által előidézett Istentől való általános elfordulásnak erkölcsi züllés lett a következménye, ami megint a növekedő atheizmus forrásává vált. Az atheizraussal együtt járt az anyagimádás, a materializmus, amely mellett az eudaemonizmus lett az általános mozgató erő. Az élvezetvágy és az időleges javak utáni törtetés a gazdagokat és szegényeket szétválasztotta, sőt egymással szembe állította. Modernizmus, atheizmus, materializmus osztályharc egy láncnak a szemei, mellyel a mostani emberiség a társadalmi kérdéshez van kötve. A társadalmi kérdés másodszor szociális-oekonomiai kérdés. Mint ilyen, a gőznek és elektromosságnak az iparban s a forgalomban való alkalmazása által jött létre. Ebből fejlődött ki az az átalakulási folyamat, amely még mindig messze van a befejezéstől. A géznek és elektromosságnak az iparban s a forgalomban való alkalmazása által jött létre a nagyipar, a modern világforgalom, a nagytőke, a pénzmágnások és gyárkirályok, a függő bérmunkások seregei, a válságok, az éjjeli és vasárnapi munka, a női és gyermekmunka, a munkaadók és munkások szervezetei s e kettő összeütközése, röviden egész sora azoknak a modern jelenségeknek, melyek a gazdag és szegény közötti feszültséget mai magaslatára emelték. A feszültség közepette annak kiegyenlítését célozza az úgynevezett tudományos szociálizmus, amelyet a politikában a szociáldemokrácia képvisel. Ez a mai társadalmi nyomor alapokának a föld és a termelési eszközök magántulajdonát tekinti. Tüntessük el a magántulajdont és minden szegénység eltűnik a társadalomból és minden szegénygondozás feleslegessé lesz. Ezen az állásponton vannak az úgynevezett „keresztény“ szociálisták is, akik a föld és termelési eszközök magántulajdonának megszüntetését követelik. Mivel az egyház és diakoniája folytonosan érintkezésbe jön gazdaggal és szegénnyel egyaránt, e kérdésben tisztán kell látnia. A társadalmi osztályok egymásközti harcában, amely a szegény és gazdag, a kapitalista és munkás között folyik, az egyház könnyen kísértésbe jön, hogy az egyik vagy másik pártjára álljon. Némelyeket könnyen megnyernek a gazdagok, mások pedig csak a tömeget látják. Krisztus nem akart biró lenni az osztozkodásban. Ez a helyes álláspont az egyház számára is. A gazdagokkal szemben az a hivatása, hogy figyelmeztesse őket a gazdagság lelki veszélyeire ; de arra is, hogy egy embertársunkat pusztán eszköznek használni élvezetre és kényelemre, a legnagyobb bűn. Fel kell ébreszteni bennük azt a felelősséget, amellyel a vagyon birtoklása össze van kötve és hogy amint semmit sem hoztak a világra, úgy nem is fognak kivinni abból semmit. A szegényekkel szemben szintén van hivatása az egyháznak. Figyelmeztetni kell őket, hogy Krisztus, aki a legtökéletesebb életet élte, a szegénységet választotta s hogy nagyon egyszerű munkát végzett, mig prófétaként fellépett. A boldogság nem lakozik a gazdagok házában, hanem inkább feltalálható abban a kölcsönös segélynyújtásban, amely a szegényeknél gyakori. Hirdetnie kell, hogy az élet csak előkészület egy másik életre. Helyesen jegyzi meg Vidor Hugó, hogy ha a szegény Lázár megszűnt volna hinni a másvilági életben, akkor nem ült volna tovább a gazdag kapujában, hanem inkább vadul bement volna és kidobta volna az ablakon. A nagy ipari munkásmozgalmakkal kapcsolatban, melyek fő kérdései, a bér és munkaidő, az egyház hivatása az, hogy hirdesse, hogy a hatalom akkor jó, ha törvényes módon használják —- legyen az akár a
