Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1921-02-13 / 7. szám

28. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1921.

benne Csurgó egykori hírneves költőjének: Csokonai V. Mihálynak, munkája tüzetes ismertetésének szenteltük az estét. Dr. Bene Kálmán úr, a magyar irodalom tanára, ügyes előadásából közönségünk valóban értékes tanulságot szerzett a már alig ismert költő felől. Ismertette a költő hányt-vetett életét, majd somogyi, közelebbről csurgói szerepléséi, verseit, felolvasva s gimn. tanulókkal elszavaltatva azokból néhányat. Különösen kedvessé tette az estét Héjjas Aranka úrleány éneke, ki dr. Boné Zoltánná úrnő zongora- és a főgimn. énekkar kiséreíe mellett a költő „A tihanyi echóhoz“ cimü költeményét adta elő. Rácz Dezső főgimn. zenetanár úr pedig Lavotta szerelmét mutatta be művészies játékával. El kell mondanunk, hogy az eddigi szereplők fáradhatatlan tevékenységükkel nem csupán megalapozták, de egyszerre népszerűvé tették a még kisded korát élő egyesületünket. E megbecsülhetetlen tevékenységből kivette részét Angyal Guidó István főgimn. tanár úr is, ki a karácsony előtt pár héttel megalakított s jórészt földmivelő egyháztagokbóí álló énekkar vezetését a legnagyobb készséggel vállalta el s már karácsony és újév ünnepén oly hatást ért el a templomi istenitiszteleteken a betanított énekszámokkal, hogy dicséretére vált volna egy régi gyakorlattal biró énekkarnak is.

A munkás élet tehát megindult Csurgón is. Egyházunk tagjai megértették az idők jelét, sorompóba állottak. A 'református öntudat felébredt híveinkben s meg van a lelke* készség és elhatározás, hogy hazánk és egyházunk méltó munkásai lehessünk.'

Csurgó. Varga Dezső

ref. lelkész.

VEGYESEK.

— Hősök gyászünnepélye Adásztevelen.

Megindító s egyben lélekemelő ünnepség keretében emlékeztek meg Adásztevelen az 1914—18. évek helyi hősi halottjairól f. évi január 30-án a ref. gyülekezet templomában. A gyászbeszédet Fazekas Lajos lelkész tartotta Róm. 8:18, 28. alapján, nagy gyülekezet előtt, egyfelől megemlékezvén azokról, kik immár csendes álmukat alusszák az anyaföld mélyén részben idegenben, részben itthon, másfelől pedig reámutatván a vigasztalásnak, a megnyugvásnak Isten által feltárt útjára. Mind a gyászbeszéd előtt, mind pedig utána a helybeli ref. énekkar adott elő gyászdarabokat alapos betanulással és precízen („Térj magadhoz drága Sion...“ „Nyugosznak ők a hős fiák.“ „Mi piroslik...“) Szívhez szólóan, megindítóan szólt még a lelkekhez Lovass Dezső kántortanító s egyben énekkarvezető is, sebeket begyógyító szavakkal és megnyugtatóan s utána Lovass Dezsőné Bajza József „Apotheosis“-át szavalta el. A gyülekezet Isten vigasztalásának bizonyos reményében távozott el a szent helyről a 46. zsolt. eléneklése közben. Gyűjtés is volt a helybeli hősök emlékalapja javára, melynek eredménye 302 K lett.

— Adomány. Főiskolánk áldott emlékű tanára, Sebestyén Dávid halála alkalmával a főiskolai tanári kar saját kebelében koszorúváltság cimen gyűjtést indított az elhunyt nevét megörökítő alapítványra. Az akkor begyüit összeget most Sebestyén Erzsiké tanárnő, a boldogultnak iegfiataiabb leánya, tetemesen növelte, amikor a főiskolai igazgatósághoz 1000 K-t küldött az aiapitványhoz csatolásra. Valóban szép példája a gyermeki kegyeletnek ! Fogadja érte ez áton is a főiskola hálás köszönetét.

— A Pápai Református Nőegylet 111. vallásos

összejövetelét fokozódó érdeklődés mellett tartotta meg. A vezető, dr. Vass Vince theol. tanár, ez alkalommal Jézus személyiségéről beszélt, ugyancsak Róla szólt a bibíiainagyarázat is Ecco homo! címen. F. hó 13-án az előadás és a bibliamagyarázat a keresztyénség hódító útjáról fog szólni.

— A Pápai Református Leányegyesüíet f. hó

5-én az evangélikus testvérek zsúfolásig megtelt dísztermében sikerült háziestélyt rendezett, melynek keretében Hatvani Lajos ének- és zenetanár a zene nemesítő hatásáról .olvasott fel igen érdekesen. Szavalat, zeneszám mellett bibliai élőképek is gyönyörködtették a megjelenteket. Perselypénzben 1000 K-án felül gyűlt be. Az estélyt Rácz Erzsiké és Rácz Ilus úrleányok rendezték.

— Szabó Dezső és a protestántizmus. Hogy hova jutnak különben igen tehetséges emberek, ha nincs szilárd vallásos meggyőződésük, mutatja az újabban annyit szereplő Szabó Dezső példája. Hogy a régi, erdélyi református családból származó író mit irt, még nem tudtuk elolvasni, mert tanulmányaihoz még nem jutottunk hozzá, de azok ismertetője, Lendvai István, az Uj Magyar Szemle 1921 január 1-i számában a következőkben adja Szabó fejtegetései lényegét: „Bármennyire ráragadnak is bizonyos „modern“ eszmecafatok s érzelmileg bármennyire közelebb áll is a „modern“ morálhoz, egészségérzete és intellektusa világosan látja a modern francia lírának irodaimilag egyébként igen értékes termékén az Én romantikus - modern nyavalyáit, meghasonlásait, korlátoltságait, látja a középkor szemrehányóan félelmetes alkotó fölényét a szabadverseny-demokrácia törpeségeivel és szélhámosságaival szemben, látja a meddőén negativ protestantizmus belső ürességét és ma már foglalkozás hijján, történelmi rendeltetésének megszűntével a magyar egységre egyenesen végzetes sérelmeskedését, céíjavesztettségét, — látja a „nagy, örök banalitások“ minden romantikus pózon, divaton és ressentimenton áfdacoló jelentőségét és igazságát, — látja a radikalizmus, hamis intellektualizmus veszedelmeit, lelki mechanikáját, — látja és hirdeti a „dogma, hierarchia és diszciplína“ megkerülhetetlen szükségességét, amely nélkül mély, bensőséges kultúra nem lehetséges, — és látja, érzi a reformációval, Rousseauval és Aufklärunggal megindult csőcselék-demokrata világfelfogást, közösségrobbantást, világatomizálást, amely nemcsak hogy az egész európai kultúrát megölte, hanem kétszeresen végzetes a sajátos világszemiéletü és beidegzésü magyar fajiságra nézve.“ Mivel, amint tudjuk, Szabó gyakran változtatja meggyőződéseit, kebelbarátja, Lendvai Írja róla ugyancsak a fentebbi ismertetésben: „magának fenntartja a mindentpróbálás jogát“ — reméljük, hogy már egészségesebb vizekre evezett a protestántizmus megítélésében is.

Pápa, 1021. Főiskolai könyvnyomda.