Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1921-12-25 / 52. szám

206. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1921.

esik egy kiilmisszionárus. Dr. Trón a waldensi egyház nevében szóit, vázolta a szomorú helyzetet, melybe a pénzügyi válság és Giampiccoli halála által jutottak. Hazánk képviselőinek a szerepléséről egy amerikai magyar egyházi lap nyomán részletesen szóltunk, itt csak idézzük a Quarterly Register szavait: „A Magyar Egyháznak nem kevesebb, mint három képviselője volt: Dr. Boér erdélyi menekült tanár, Takaró lelkész Budapestről és Balogh püspök Szlovákiából. Az övék volt az összes felszólalók közt a legszomorúbb történet, mert Románia még mindig folytatja elnyomó politikáját, a lelkészek nyomorban vergődnek, a szükséget látó menekültek gondozása nehéz feladat, Bibliát és vallásos iratokat alig lehet kapni. A templomok ellenben telve vannak, evangéliumi munkások képzésére bibliaiskolák szervezése van folyamatban, hallatszik a felhívás a világ evangelizálására“. Ygas Márton, a litván ref. egyház főgondnoka, egyháza szenvedésekkel telt múltjáról szólt, felesége pedig a nők gyűlésén „A nők helyzete Litvániában a háború óta“ címen tartott beszédet. Utolsónak Zilka cseh tanár vázolta a huszita mozgalmat, melynek eredményeként mintegy két millió lélek hagyta ott a pápás egyházat.

Az elnöki székben ekkor a nálunk is megfordult Cairus János dumfriesi lelkész ült, az ő és Doneid lelkész indítványára a konferencia határozatot fogadott el, mely szerint a segítő-munkát egységesen szervezik meg.

Kedden délután és este „három égető kérdés“ről volt előadás. E három kérdés „A nők helye az Egyházban“, „Krisztus elvei az ipari és szociális problémákra való alkalmazásukban“, „Az Egyház és a nemzetközi humanitarianismus“. Dr. M’ Cartney előadását, aki a nőkérdésről beszélt, élénk vita követte, az összes következő felszólalók túlságosan konzervatívnak jelentették ki, e tekintetben Amerika radikális.

A konferencia egyik leggyümölcsözőbb ülése volt a szerda délelőtti, amikor a téma volt: „Új problémák a Világszövetség előtt“ és hogy miként lehetne a jövőben a Világszövetséget még hatékonyabbá tenni. Néhány év múlva a Világszövetség ötvenéves jubileumát ünnepelheti és kívánatosnak találták, hogy alapszabályait és munkarendjét átdolgozzák, okulva a tapasztalatokon, melyeket különösen a háború és az azt kővető próbáratevő évek alatt szereztek. Ezért a két ág bizottságot küldött ki, hogy a legközelebbi zsinatra terjesszen be javaslatot. Hangsúlyozták annak a fontosságát, hogy a szervezetbe új vért kell önteni és működését oly egyházakra és országokra is ki kell terjeszteni, amelyek jelenleg nincsenek hatáskörében. Fleming ügyvezető főtitkárt újból alkalmazták, amerikai titkárnak pedig az elhunyt dr. Roberts helyett dr. Mastert (Philadelphiából) választották meg.

A legemlékezetesebb gyűlés volt talán az összesek között a szerda délutáni, amikor a gyülésterem zsúfolásig megtelt meghallgatni Bryant az amerikai alkoholtilalom eredményeiről. Az elnöki tisztet ekkor egy stomowayi (Skócia) lelkész látta el — Stornoway

egyike Skócia „száraz“ kerületeinek, ahol tilos alkoholt árulni —, dr. Maclean „A mértékletesség haladása az Óvilágban“ címmel beszélt. De a kiemelkedő vonzóerő Bryan csodálatos beszéde volt, ki hallgatóságát másfélóráig lebilincselve tudta tartani, bebizonyítva ékesszóló és meggyőző bizonyítékokkal, hogy az alkoholtilalom távol attól, hogy megbukott volna Amerikában, meg fog ott maradni, sőt messze azon túl is terjedni fog. A tárgysorozaton „megbeszélés“ volt jelölve, de a hallottak után senkinek sem volt kedve a felszólalásra. Később határozatot fogadtak el az alkoholtilalom érdekében.

Szerda este a keresztyén nevelésről volt szó, különböző szónokok beszéltek a családi nevelésről, a vasárnapi iskoláról, a középiskolákról és az egyetemekről. Csütörtök egész nap a beírnisszió különbözőmozzanatairól szóltak. Érdekes vita volt a „néger kérdésiről, amikor a színes atyafiak szenvedélyes hangon követelték fajuk számára az őket mint embereket megillető jogokat. Az ifjúság optimismusát lehelte a paisleyi Russei Olivér lelkész előadása: „Evangéliumi Programmunk“. Dr. Schaeffer „Az egyházak és a bevándorló“ nehéz problémájával foglalkozott.

Pénteken egész nap a kiilmisszió kérdéseit tárgyalták. Nyolc missziói munkatér volt képviselve: Dél-Amerika, Dél-Afrika, Egyiptom, India, Kína, Japán, Korea és Formoza. Az elnöki székben a francia Couve ült, akinek szívélyes szavai a német missziókról igen jóleső érzést váltottak ki a hallgatóságból. Koreából egy benszülöit lelkész jelent meg, aki átadta e martyregyház női részéről az általuk készített szép selyemlobogót. Este az egyik szónok dr. Zvesner volt, akinek tárgya „A világháború és a külmisszió“ címet viselte, különösen azt vázolta, minő hatással volt a világháború Kelet és az Izlam országaira. Szónoki szempontból ez a beszéd méltán sorakozott Bryan beszédje mellé. E sorok írója az aberdeeni Presbyterianus Zsinaton 1913-ban hallotta dr. "I^vesnert, valami csodálatos tűz van abban az emberben. Egy-két szót szól és egyszerre mintha elektromos áram suhant volna át a hallgatóságon, rászegződik minden tekintet. Úgy volt, hogy 1914-ben ősszel hozzánk jön, megállapodtunk vele, de közbejött a világháború és ez is elmaradt, mint annyi sok más látogatás és terv.

A konferenciát az amerikai rokonegyházak hivatalos képviselői sorra üdvözölték. „Csipsy Smith“ (A cigány Smith) a hires evangélista is megjelent egyszer a gyűlésen és különösen azt hangsúlyozta, hogy minden lelkésznek evangélistának kell lennie. A látogatók közül kiemelkedett Brent, délnewyorki püspök, aki egyike az egyesülési eszme leglelkesebb szószólóinak.

Szombat délelőtt a „Keresztyén Sabbath“-róí volt előadás és eszmecsere, majd választások következtek. M’ Naugher János t. elnöknek, dr. Gvodot és dr. Ogilviet alelnököknek választották meg.

Vasárnap este volt a zárógyülés, melyen a kon-