Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1921-12-25 / 52. szám

Harmincketíedík évfolyam. 52. szám. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Balatonkenese), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. I=t Megjelenik minden vasárnap. EJ A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk iníézendők. EJ A Megtartó. A Bibliában Jézusnak vagy 150 neve talál­ható, de nekem úgy tűnik fel, hogy ma egy sem oly dicsőséges, oly biztató, felséges remé­nyeket keltő, mint ez a név, mellyel az angyal irta le őt a bethlehemi mezőn a pásztoroknak. A ma született, jászolban fekvő gyermek a Megtartó 1 Hihetetlennek hangzik és mégis a világ legnagyobb, legkézzelfoghatóbb igazsága. Hát ugyan mi, vagy ki más vállalkoznék e mindenségben erre a feladatra? Hát van filozófia, mely sziklaszilárdan meg tudna állni a lét örvénylő áradatában? Buddha, Moham­med vagy Kongcse meg tudnak tartani ? Kérd­jétek meg a keresztyén hindukat, kínaiakat, egyhangúlag azt felelik: a Világ egyetlen reménye Krisztus. ó Megtartó, mert ismer bennünket, tudja, mi lakozik szivünk legtitkosabb rejtekében. A sok szenny, rom között és alatt látja az új teremtés csodálatos lehetőségeit. Érdemesnek tart bennünket arra, hogy küzdjön, harcoljon érettünk. Mert megtartani harc nélkül nem lehet. Nem hitvány semmiségeket akar megtar­tani, hanem a legpazarabb koronába beillő drágaköveket: Isten számám teremtett emberi lelkeket. Egyetlen lélekért tfepes hosszú utakra, évekig tartó türelmes várakozásokra. Egy lélek üdvéért mozgósítani tudja az egész minden­­séget. És Neki hatalma van megtartani. A tapasz­talat csaknem kétezer esztendő óta ezt bizo­nyítja. Tékozló fiuk és leányok, kik már letet­tek mindenről, Benne erős kezű barátot leltek, ki visszavezette őket az atyai hajlékokba. Bűnök mélységes poklai megnyíltak, évtizedes bilincsek letöredeztek, tomboló viharok lecsön­­desedtek az Ö hatalmas parancsszavára. Nem lehet kétség afelől: Ő képes megtartani. És ha az egyént meg tudja tartani, akkor övé a hatalom a nemzetek fölött is. Nincs és nem lehet kétféle erkölcsi rend: egy az egyén, egy a társadalom, a közösség számára. Krisztus vagy meg tudja tartani az egyénekből álló tár­sadalmat, vagy hazugság, hogy ö egyetlen lel­ket is meg tud tartani. Ma még fennen han­goztatják, hogy a szeretet jó az egyén viszo­nyait szabályozni, de a társadalom életét a jog illetékes szabályozni. Azonban jön az idő, mert jönnie kell, amikor belátják, hogy a minden­ségben csak az igazi alaptörvény van: a Krisztus törvénye. Aki enged neki, annak élete van, gazdag, bővelkedő, aki nem enged, az halálba merül, kárhozat lesz osztályrésze. Jöjj, Megtartó Krisztus! Emelj fel elesett­­ségünkbőí! Áraszd a megtartó erőket az egyé­nek és nemzetünk életébe! Zendítsd szivünket és ajkunkat örömteljes karácsonyi énekre. Jöjj Krisztus, várunk. Tarts meg bennünket! A reformátusok világgyülése. (Folytatás és vége.) A konferencia keddi napja volt a leggyakorla­tiasabb jeliegü. Ekkor jöttek sorra a még mindig forrongó Európa református egyházai. Belgium, Cseh- Szlovákia, Franciaország, Németország, Hollandia, Magyarország, Olaszország, Litvánia, Svájc, Erdély vonultak fel egymásután összesen 13 képviselővel. Megindító látvány volt, amint az egyik egyház az el­nyomatás után új életre kelve kérte a segítséget, míg a másik az elnyomatás ellen kereste az atyafiak test­véri jobbjának támogatását. Kiderült, hogy a hitbeli rokonság sokkal valódibb dolog, mint faji vagy nyelvi különbségek, sőt ez újra közelhozta egymáshoz a háborúban ellenséges nemzeteket is. Keller zürichi lelkész és Van Gelderen amsterdami tanár beszédei alapján megerősbült a remény, hogy a svájci és a holland református egyházakkal sokkal bensőbb vi­szonyba jutnak a többi országok református egyházai, mint az elmúlt utóbbi néhány évszázad alatt. A svájci református egyházak szövetségét befogadták a Világ­­szövetség alkotó tagjának. Németországot Latig halld tanár képviselte. Beszédében elmondotta, hogy Német­országban újra és jobban értékelik a vallásos erőket, kifejezte köszönetét a nekik nyújtott amerikai segélyért. A belga követ, Búsé, emlékeztette az összegyülteket, hogy az ő egyháza már 1523-ból tud felmutatni vér­tanukat. A Népszövetség elnöke, Hymans, a belga ref. egyház tagja. A párizsi Couve arról szólt, hogy bár romok közt élnek, mégis minden tiz lelkipásztorra y y — i~- mi " DUNANTDLI PROTESTÁNS LAP

Next

/
Thumbnails
Contents