Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-09-04 / 36. szám
Harminckettedik évfolyam. 36. szám. Pápa, 1921 szeptember 4. DDNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Komárom), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők El Megjelenik minden vasárnap. El A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. ö A jövő reménysége. Megnyílnak az iskolák kapui, tódul be rajtuk egyházunk ifjúsága is. A nevelés és oktatás mindig fontos volt, de soha olyan fontos, mint most minálunk. Emberileg szólva a jövő azok kezében, akik most az iskolák padjain ülnek, mert azok lesznek maholnap egyházunk és hazánk vezetői, azoknak kell helyrehozni mindazt, amit mi rosszat teszünk. Azt mondják a nevelés és oktatás hivatásos végzői, tanárok és tanítók, hogy szomorú jelent láthatni: rakoncátlanság, fegyelmezetlenség, eldurvulás, laza kötelességteljesítés, a mának, az anyagnak élés ott van már az iskolákban, ami természetes is, mert hiszen az iskola bizonyos tekintetben mindig hű korképe a nagyok világának, amit szeretünk az életnek nevezni. Nem várhatjuk, hogy az ifjúság különb legyen, mint a környezet, melyből származik, mely ezerfajta módon behálózza és cselekvését befolyásolja. Régi igazság: a folyam sohsem emelkedik magasabbra, mint a forrás, amelyből ered. És mégis, nekünk az ifjúság tényleg a jövő reménysége. Mi nemcsak azt látjuk benne, amilyen jelenleg, hanem azt is, amilyen lehet, amilyenné lennie kell. És most nincs más, nem lehet más teendőnk, mint azon fáradni, rendíthetetlenül dolgozni, hogy ifjaink, lányok és fiuk felfedezzék önmagukban a rejtett lehetőségeket, megtalálják a szivük mélyén ott élő Krisztusképet. Mert a reménységünk végső alapja ez, hogy minden lélek Isten számára teremtetett és így létünk igazi célját valósítjuk meg, mikor Krisztus által Istenhez térünk. Ezért mondhatta valaki, hogy hinni épp oly kötelesség, mint a Tízparancsolatnak engedelmeskedni. Ezért hiszünk a jövőben, hiszünk ifjúságunk legértékesebb tehetségeinek: a hitnek, a szolgálatnak, az áldozatos, önzetlen életnek kifejlődésében. Ezért hisszük, hogy mindez lehetséges, mert mind ennek meg kell valósulnia. Lehet, mert kell. Mindebből következik, hogy legfontosabb, legsürgősebb teendőnk ifjúságunk öntudatos hitre, tettekben megnyilvánuló református keresztyén életre segítése, nevelése. Óriási, de lehetséges feladat, ha nem a magunk erejét nézzük, hanem Istenbe vetjük teljes bizodalmunkat. Már az ó-szövetség úgy tünteti fel Őt, mint Akinek szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, akik ő hozzá teljes szívvel ragaszkodnak, az Úr Jézus pedig a legteljesebb mértékben úgy jelentette ki Őt, mint Aki kész szeretetét hatalommal megbizonyítani azok iránt, akik hisznek Ö Benne. Fel tehát a szent munkára! A győzelem lehetséges. Támadni fog hivő nemzedék és lészen a mi nemzetünk hivő nemzet. A hívőknek pedig mindenek lehetségesek! p. j. Kivonat a tatai református egyházmegye lelkészértekezletének 1921 ang. 3-án Tatán tartott ülésének jegyzőkönyvéből. 12. p. b) László Dávid kömlődi lelkész indítványozza, hogy a lelkészértektzlet keresse meg egy átiratban nemzetgyűlésünket, hogy töröltessék el az a törvény, amely megengedi a felekezetnélküliséget és hozassák egy olyan törvény, amely a keresztyén vallás ellen való izgatást — történjék az szóban vagy Írásban —, illetve aki az izgatást elkövette, hazaárulásért fogja perbe. Lelkészértekezlet az indítványt elfogadja s a végrehajtás kieszközlésére kerületi lelkészértekezlet útján egyházkerületi közgyűlést megkeresi és az összes egyházmegyéket az egyházi lapokban leendő közzététel útján hasonló határozathozatalra felkéri. c) Ugyancsak László Dávid indítványozza, hogy kerestessék meg a nemzetgyűlés és kerestessenek meg
