Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-23 / 4. szám
Harminckettedik évfolyam. 4. szám. Pápa, 1921 január 23. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkeszti és kisdia s dunántúli református püspöki hivatal (Komárom), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. g=i Megjelenik minden vasárnap. [=] A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. EJ A Presbiteri Szervezetű Református Egyházak Világszövetsége és az új alkalom. Irta és a Világszövetség Lausanneban tartott gyűlésén felolvasta : Prof. Curtis D. D., D. Litt. — Befejezés. — Szövetségünkön kivtll álló egyházak, melyek rokonok velünk szellembe» és tradícióban, nemcsak a Svájc kantonaiban vannak, de Hollandiában is. Ugyancsak találhatók gyenge erőben, szétszórtan Európa többi országaiban is. Meg kell keresnünk őket, ápolnunk kell a velük való barátságot és segítségükre kell sietnünk mai nagyon szerencsétlen körülményeik között. Semmiféle hivatás nem egyeztethető össze jobban kötelességeinkkel, mint szövetségével és soha nagyobb alkalom nem kínálkozott számunkra. Az ébredező demokratizmus, melynek tanúja az egész kontinens, új alkalmak elé állítja azokat. Az egyházi élet és szervezet régi rendszereinek elavult volta feltárult igen sok országban. Valami új, reformációszerü mozgalom ébredezik a keresztyén világ minden részében és az emberek mérlegelik mindenfelé vallásos, egyházi tapasztalataink gyümölcseit, eredményeit, miközben vezetés és vallásos támogatás után áhítozódnak és keresnek. Szemben álluak egy szélesebbkörü problémával is, azokhoz az egyházakhoz való viszonyunk kérdésével, melyek egészben vagy részben a lutheránusrendszerhez tartoznak. Németarszágban pl. minden okunk megvan arra a hitre, hogy a kálvinista és református elemek, amelyek egyesültek a lutheránizmussal a nagy nemzeti „evangéliumi“ egyház formálásában, újólag jelét adják életüknek minden külső nyomás és felhívás nélkül. Nem tudjuk elfeledni a német ref. egyház hatalmas tradicióit, melyek előzőleg a mi rendszerünkhöz tartoztak, mielőtt a szövetség létrejött volna. Belenyugodjunk Örökre a tőlük való szeparációba? Ausztriában a lutheránus és kálvinista protestánsok szétszórt gyülekezetei alig maradhatnak fenn továbbra is, ha csak össze nem fognak, szorosabb mérvű egyesülésben, az uralkodó római katholicizmussal szemben. Csehországban már egyesültek a cseh atyafiak újjászervezett evangéliumi egyházában. Skandináviában a lutheránus egyház összes ágai elismerik velünk való szoros, lelki és érzelmi rokonságukat. Szövetségünknek határozottan kötelessége a helyzethez alkalmazkodni és előmozdítani a megértést azzal a nagy és felvilágosult közösséggel, melynek tudományát szabadon használjuk s mely»ek vallásosságának oly sokkal tartozunk. Számunkra, protestánsokra *ézve, akár a szövetségben, akár azon kívül, a Rómához való viszonyunk problémája közös felelősség. Nem engedhetjük, hogy drágán szerzett szabadságunkat fenyegessék és aláássák legcsekélyebb részleteiben sem. Közösen tanácskoznunk kell kölcsönös védelmünkről és esetleg egy közösen vezetett agresszív harci tevékenységről, fenyegetett végváraink védelmére. Semmi jel nem mutatja, hogy Róma lemondott volna történeti igényeiről, vagy hogy szelleme lényegileg változott. Nekem úgy tetszik, hogy e szövetségnek kötelessége határozott kifejezésekben és minden rendelkezésére álló tisztességes eszközzel emelni tagjainak bizalmát rendszerünk irányuló hatalmában, hogy szolgálja a modern világ szellemi érdekeit. Rómától különbözve mi hiszünk a mindenki számára érvényes szabadelvű nevelésben, mi követeljük, hogy népünk mint gondolkodó, cselekedni tudó és magáért imádkozni képes férfiak és nők összessége nőjjön fel. Mi kívánjuk, hogy „világi“ embereink szabad és cselekvő részt vegyenek vallásos életünk minden részében. Istenitiszteletbeli egyszerűséget, Istenhez, a Jézus Krisztus által való közeledésnek közvetlenségét, a lelki, ethikai és szociális fejlődés szabadságát, a modern élet tevékenységeiben való részvételt, Istan igéjének személyes tanulmányozását kívánjuk mi népünk összeségének. Múltunk szent ideáljaihoz változatlanul ragaszkodunk. Hagyományainkat nem szégyeljük. Rendszerünk jövőjében csüggedés nélkül hiszünk. Most. hogy Róma kezdi elveszíteni ellenőrző hatalmát a kontinens népei felett, melyek oly sokáig elnyomattak általa, új alkalom ajtaja tárult fel előttünk, segítségére sietni a népeknek, amelyek a felszabadulás tapasztalatában élnek, hogy újra feltalálják elvesztett és elfelejtett vallásos és nemzeti ideáljaikat. Egyesülnünk kell az ellenállásban a Vatikán támadásaival szemben, össze kell fognunk annak a kivi vására, hogy visszavonassanak általa a követségek, amelyek szabad népek által való elismerése az 6 világi befolyásának és tekintélyének és hogy vége legyen a protestáns népek ama gyalázatának, hogy teljhatalmú megbízottaik által képviseltetik magukat nála, akik maguk szellemi alattvalóik ama hatalomnak, melynél
