Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1921-07-03 / 27. szám

Harmínckettedik évfolyam. 27. szám. Pápa, 1921 Julius 3o DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiad.a a dunántúli református püspöki hivatal (Komáromi, ahova & íap szellemi részét érintő közlemények küldendők E3 Megjelenik minden vasárnap. EE3 A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendók. 5 Kapuzárás után. Néhány nappal ezelőtt bezárultak az ősi kollégium kapui. Egyidőre elcsendesedtek az „alma mater“ falai. Előbb a kisebb diákok hagy­ták el két hónapra, ezen a héten pedig az érettségit tett ifjak vettek búcsút attól az inté­zettől, mely 8 évig oktatta, nevelte őket és irányította lépteiket a szép, a jó, a helyes és az igaz útján. Hogy mily sikerrel, arról fényes tanúbizonyságot tesz a végeredmény. Oly fé­nyeset, aminőhöz foghatót a közelmúltban hiá­­ban keresünk: a vizsgálatot sikerrel kiállott tanulók 56%-a präe-, illetőleg benematurus lett A tanulókban sok óserő, örvendetes kitartás, elhatározás és erős akaraterő — jövendő hala­dásuk sine quanon-\dí — nyilvánult meg. S ők most itt hagyván mestereiket, boldog bizalommal lépnek a továbbhaladás, az ön­építés újabb maira. Mi pedig, akiket itt hagy­tak egy késői találkozás reményében, az elné­mult falak közt, féltő szülőkként sóhajunkat küldve utánuk, aggódva elmélkedünk afféléit: vájjon ez a sok őserő, a szépen megnyilatko­zott őstehetség és akaraterő következetes lesz-e a kitartásban, s íog-e maradandó gyümölcsöt teremni, maradandó hasznot hozni drága ha­zánknak és egyházunknak . . . Ha az ifjak által választott pályákat néz­zük, azt látjuk, hogy nem egészen ok nélküli az aggodalmunk. A szélsőségek korát éljük. Mig háború előtt valósággal tódult az ifjúság az inproduktiv jogi pályára, addig ma minden második a gazdasági pálya felé gravitál. Sem ez, sem az nem egészséges állapot A helyzet javulását csak egyoldalúan mutatja. Az ilye­tén való pályaválasztásnak, vagy a tömeg­­szuggeszción alapuló öntudatlan rugói vannak, vagy nagyon is altruistamentes motívumai. A közre egyik sem hoz hasznot. Fájdalom, de így van. Igaz, hogy a jelenben a gazdasági pá­lyán, az „eke szarva mellett“ van leginkább boldogulás. De egy végzett embernek csak a jelent keli-e nézni? Azt kell-e hinnie, hogy a boldogulás már boldogság is? . . . Igaz, agrár állam vagyunk, különösen a mostani szerencsétlen voltunkban! Csakhogy e ténynek számbavétele mellett még más két fontosabb momentumot sem szabad figyelmen kívül hagyni. Az egyik a külföld előtti tekin­tély, a másik pedig a belföldi verseny! A külföld előtt első sorban mint jogászok, diplomaták és tudósok emelhetjük hazánk te­kintélyét; miért hanyagolják el hát ifjaink a jogi és ídeálisabb pályákat? Bent pedig fel kell vennünk a faji versenyt az orvosi, mér­nöki és a kereskedelmi pályán is! Csak így teremthetünk egészséges, ideális, a köz szere­­tetén alapuló magyar, öntudatos, nagy keresz­tyén társadalmat. A neveltető szülőkre s bölcs belátásu tanárainkra tehát a jövőben az a legnemesebb feladat is hárul, hogy szép jövendőnk zálogá­nak, a megértő ifjúságnak pályaválasztását e szempontok szerint is igyekezzenek befolyásolni, irányítani. Akkor bizva-bizunk abban, hogy „lesz gyümölcs a fán“. Sándor Pái. A magyar református egyház a csehek uralma alatt. Birtha József lévai lelkésztársunk, nemzetgyűlési képviselő f. évi június hó 8-án újból interpellált el­szakított véreink érdekében. Beszédéből közöljük az alábbi részleteket: T. Nemzetgyűlés! Legutóbb a felvidéki protes­tánsok sérelmeivel foglalkoztam itt a képviselőházban. Akkor csak evangélikus-lutheránus testvéreink sérel­mét adtam elő. Azóta, sajnos, abba a helyzetbe jutot- i tam, hogy református magyar testvéreink sérelmei-

Next

/
Thumbnails
Contents