Dunántúli Protestáns Lap, 1920 (31. évfolyam, 1-23. szám)
1920-12-12 / 21. szám
Harmincegyedik évfolyam. 21. szám. Pápa, 1920 december 12. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkeszti és kisdia a dunántúli refermátus püspöki hivatal (Komárom), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. E3 Megjelenik minden vasárnap. E3 A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. i=j Á „Presbiteri Világszövetség“ konferenciája. Lausanne, 1920 aug. 5—U. (Vége.) A konferencia egyébként azt is elhatározta, hogy Magyar- és Erdélyország súlyosan megpróbált reformátusaihoz üzenetet is intéz. Ez az üzenet így hangzik : „Mi, az egész világ presbiteri egyházainak Lausanneban konferenciára egybegyült kiküldöttei, mint testvéreitek a Krisztusban, veletek együttérezve nyújtjuk ki kezünket a magyar egyház konventje, egyház-, kerületei és egyházközségei felé és szivünk szeretetével üdvözlünk benneteket. Mély szomorúsággal értesültünk testvéreink azokról a megpróbáltatásokról és elnyomattatásokról, amelyeken nektek keresztül kell mennetek. Fájlaljuk, hogy egyházi egységeteket, amely oly sokáig fennállt és amelyet századokon át való üldöztetés és harc nem tudott elpusztítani, szétszaggatták. Együttérzünk Veletek mostani nyomorúságaitokban és kétségeitekben, különösen amidőn ezek szabadságotok biztosítékaira, hagyományaitokra vonatkoznak, legkiváltkép Erdélyben. Köszönjük azokat az értékes szolgálatokat, amelyeket kiküldötteitek — Szabó és Boer professzorok és ifj. Victor János — tettek nekünk ezen a konferencián, amidőn hireket hoztak a ti helyzetetekről. Hálásan gondolunk arra, hogy az elmúlt századokban milyen hősiesen küzdöttetek a protestáns szabadságért és kultúráért. Őszintén kérjük a mindenható Istent, hogy irgalma és kegyelme őrizzen és védjen meg benneteket állandóan, szabadítson meg titeket épségben jelen bajaitokból, hogy az elkövetkező években a református egyházak közösségében folytathassátok munkátokat az Ő országáért. Egy szivvel-íélekkel ajánlunk benneteket Annak, aki képes titeket megóvni az elveszéstől és akiben egyedül van a ti szabadságotok. Lelkünk mélyéről fakadó imáinkba mindig belefoglaljuk majd a ti neveteket is !“ Ifj. Victor János missziói szempontból hangsúlyozta a magyar egyház fontosságát a konferencián tartott előadásában. Valamint délkeleti Európában pattant ki az a szikra, amely lángbaborította az egész világot, épúgy indulhat ki a presbiteri hitünket megtisztító folyamat arról a vidékről, minekutána a szenvedés tüzében megpróbáltatott. Amint már említettük, a lausannei konferencia után a „Világszövetség“, elnöksége egy 3-tagu bizottságot küldött ki, amely Zörichen, Bécsen, Prágán, Pozsonyon keresztül Budapestre s innen Erdélybe és Bukarestbe ment. Prágában Prof. Curtis, a bizottság egyik tagja, Massaryk elnökkel értekezett a Csehszlovák államban levő vallási kisebbségek védelméről. Az elnök a kérdést a lehető legszimpatikusabban fogta ftl. Pozsonyban két napot töltöttek, amint mondják „szigorú katonai őrizet alatt, ahol elsőizben éreztünk olyasvalamit, mintha a békében is háború lenne, ami kedvezőtlen úgy a vallásos, mint a polgári szabadságra“. A pozsonyi magyar református gyülekezetről azt mondják, hogy pompás új háza van, de „állapota némi aggodalomra ad okot". — Budapesten idejük nagy részét azzal töltötték, hogy az egyház vezetőivel arról tárgyaltak, hogy mikép szervezzék és biztosítsák a református egyházi életet a Magyarországtól elszakított területeken. Lelkészekkel, egyházi munkásokkal való tárgyalásaikból azt a benyomást merítették, hogy dacára a szomorá körülményeknek, a vallásos élet pulzusa erőteljesen lüktet. Feledhetetlennek mondják a Kálvin-téri templomban tiszteletükre rendezett ünnepi istenítiszteletnek az emlékét. Tanulmányozták Budapest nyomorát is és megdöbbentőnek mondják e város fényes oldala és az ezernyi vaggonlakó, a rongyos és éhező gyermek szegénysége közt tátongó űrt* Budapestről Debreczenbe s innen Erdélybe mentek. Erdélyi benyomásaikat így kezdik: „Megtanultuk, hogy mit jelent egy ország katonai megszállása : a gyanúsításnak, félelemnek és korrupciónak a szellemét, amelyet maga körül terjeszt“. Az erdélyi református egyházról azt mondják, hogy erőteljesen nemzeti szellemű, büszke református tradícióira és „mélységesen érzi azt a nyers bánásmódot, amelyben az új rezsim alatt részesült*. A küldöttség biztosította őket, hogy a „Világszövetség“ nagy családjában a szokottnál is nagyobb szeretettel fogják őket fogadni. A bizottság, úgy látszik, a maga teljes komolyságában fogta fel misszióját, amelynek célja „az erdélyi magyar református egyház jogainak és szabadságának biztosítása a román uralom alatt“, mert nemcsak hogy bejárták Nagy Károly püspökkel egész Erdélyt (több mint 500 mérföldnyi utat téve meg) prédikálva, vigasztalva, informálva a gyülekezeteket, hanem elmentek Bukarestbe is, „ebbe a félig Jíeleti városba, amelyben az ember nem szívesen lakik“ és ott a tapasztaltakról egy előzetes memoran-
