Dunántúli Protestáns Lap, 1920 (31. évfolyam, 1-23. szám)
1920-12-12 / 21. szám
72. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1920 duniot nyújtottak be az angol diplomáciai ügyvivő utján, aki megígérte, hogy felterjeszti a legmagasabb helyre. Úgy látszik, ők is hamarosan tisztába jöttek, hogy kicsodák az oláhok, mert arról beszélnek, hogy „nem könnyű lelkiismerettel“ vettek részt az oláhok által „rájuk erőszakolt hivatalos banketteken“. Ellenben a legmélyebb együttérzés hangján beszélnek az erdélyi reformátusokról, mint akik „lelki vonatkozásban és rokonságban“ vannak vélik, s akiknek gyülekezeteiben „szinte otthon érezték magukat“. Ennyit a konferenciának bennünket közelebbről érintő részéről. Említsük azonban még meg, hogy Prof. James I. Good, akit Pápán is vártunk, s aki „európai útja egyik nagy csalódásának“ mondja, hogy ide nem jöhetett el — tehát Prof. Good járt a Jugoszláviában levő 55 református gyülekezet közt, amelyek közül 43 magyar anyanyelvű. Prof. Good az egyik, Belgrádtól 25 mérföldnyire -eső gyülekezetben német nyelven beszédet intézett a gyülekezethez. Az istenitisztelet után a hatóság elé citálták, mert „engedély nélkül“ beszélt. Elmondja, hogy ezek az egyházak, amelyeket nagyrészt a magyar anyaegyház testéről téptek le, elvesztették az anyaegyházzal való kapcsolatot és épannyira el vannak hagyatva és segítségre szorulnak, mint az erdélyi magyar ref. egyház. Prof. Good kilátásba-helyezte számukra Amerika segítségét és egyben hagyott is ott éhező papjaik és lelkészözvegyeik számára némi pénzt. A konferencián a magyar és erdélyi ref. egyház helyzetén kívül még a Franciaországban, Svájcban, Cseh-Szlovákiában, Olaszországban, Belgiumban, Spanyolországban, Görög- és Lengyelországban létező református egyházakról hangzottak el előadások. Hollandia, Németország és .Ausztria egyházai csak jelentésekben számolnak be jelenlegi helyzetükről. Bennünket közelebbről a cseh-szlovák és az osztrák beszámolók érdekelnek. Cseh-Szlovákiát Prof. Zilka prágai tanár képviselte, rámutatott a cseh egyház újjáéledésére, amelynek külső jele, hogy a prágai egyetemen prot. theológiai fakultást állítottak fel. ki állam és egyház közti viszony ugyan még nem szűnt meg, de a r. kath. egyház máris elveszítette feisőbbségét, mert minden egyház egyforma elbánásban részesül. Most tárgyalják az egyház és áljarp különválását, amelytől a cseh protestánsok nem félnek. Nagy arányokat öltött Csehországban a „Los von Rom“ mozgalom, amelynek következtében körülbelül 10.000 új lélekkel gyarapodott a ref. egyház. A cseh égyház bajai: az anyagi eszközök és az igazi, mély vallásosság hiánya. A szabadkőmivesek is erősen mozgolódnak. Közelebbről kongreszszust akarnak tartani Prágában. Rámutat arra, hogy a római egyház mint a bolsevizmus elleni őrszem és mint a rend biztosítéka akar szerepelni, de erejét többé semmikép sem tudja visszanyerni, mert 1918 ősze óta fél millió lélek hagyta el a róm. kath. egyházat. A cseh egyházon csak úgy lehet segíteni, ha nem az egyházak számát szaporítják, hanem a régi egyházat erőssé és hatalmassá teszik. Végül a többi között a köztársaság területén élő magyar református egyháznak is azt ígéri Zilka, hogy „teljes szabadságuk lesz arra nézve, hogy saját princípiumaik szerint szervezkedjenek és fejlődjenek a teljes ielkiismeretbeli szabadság atmoszférájában“. Az osztrák egyház állapotát Dr. Schack Ottó bécsi püspök jelentése ismertette. Az osztrák császárság bukása szerinte nemcsak a cseh református egyház és Bécs közti viszony megszakítására vezetett, hanem egyenes következménye volt a német ausztriai protestantizmus komoly gyengülése, öt református központ — Bécs, Bregenz, Feldkirch, Laibach és Cilii — közül a két utóbbi jugoszlávvá lett. Bécsben a református egyház az önfenntartás céljából kénytelen volt egyesülni az evangélikus egyházzal, de fenntartotta magának a tanban, istentiszteletben, vallási berendezkedésben és javai kormányzásában való teljes függetlenséget. A jugoszláv fenhatóság alá került cilli-i és laibachi egyházak siralmas helyzetben vannak. A konferencián 30 ország református egyháza 46 taggal volt képviselve. NE FÉLJ NÉPEM! Ne félj népem, magyar népem! Nem örökké tart ekképrn: Ború után ismét derül. . . Most mi vagyunk a szegények, Most mások a nagy legények, De a sor majd ránk is kerül. Négyes folyó, hármas halom, Rengeteg a hegyoldalon, Kincses Erdély szép határa, Bánát síkján kalász-tenger, Bányák mélye amit termel: Mind magyar lesz nem sokára! Nem is élünk búban, gyászban, Dőlt kéményü rongyos házban. Lesz még tornyos palotája, Büszke vára a rhagyarnak, — Tova tüntén a viharnak — Hogy a világ megcsodálja. Villog még kard a markunkba, De ez aztán nem lesz csonkái Csorba élét majd kifenjük; Megtanítjuk szikrái veim; — S jobb lett volna nem születni, Akire ezt ráemeljük! Ne félj népem, magyar népem! El ne csüggedj az ínségben. Az éjszakád majd felderül! Az öreg is megéri ezt; Hiszen már-már pirkadni kezd: Csak a próbát álld emberül! Medgyasszay Vince.
