Dunántúli Protestáns Lap, 1920 (31. évfolyam, 1-23. szám)

1920-10-31 / 15. szám

DDNÁNTÖLI PROTESTÁNS LAP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

>\ •

Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Komárom), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. B Megjelenik minden vasárnap. B A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők t=i

Tisza István gróf emlékezete.

Tisza István a reformátorokkal állt vérrokonságban. Ugyanúgy dobogott szive, ugyanúgy feszült akarata, ugyanúgy izzóit lángelméje, ugyanúgy ragyogott hite, mint ezeknek a hősöknek. Alakja Pál apostoltól és Kálvintól nyerte áttörhetetlen, fényes zománcát. Életének centi urna: hite egy volt ezekével. Az ő hitének centruma is a predesiináció volt. Ez a hit tette őt alázatossá, szelíddé, türelmessé Istennel szemben. Ebből á hitből fakadt önmegtagadása, puritánizmusa, a világ gyönyöreivel szemben való mértékletessége, saját érdekeinek, a külső elismertetésnek, a népszerűségnek kevésrebecsülése, sőt kerülése. Ő Isten dicsőségének állt szolgálatában, tehát csak Isién értékelésének vetette magát alá. De ebből a hitből fakadt az a heroikus akaraterő is, mely őt hatalmassá, harciassá, ellenállhatatlanná és határozottá tette cselekvéseiben. Ha Isten akaratát ismerte el magára nézve élettörvénynek, ha Isten az, aki neki hivatást adott, akkor ő magasabb rendű, mint a világ, akkor neki tekintélye,_ méltósága van a világ felett, akkor ő a világ rnegvetíetésétől Isten igazságosságára appellálhat s az üldöztetések idején az Atya kebelén találhat enyhet, akkor neki nem kell megrettennie emberi támadásoktól, rágalmaktól, akkor ő emelt fővel állhat ellenségei elé, nem kell remegnie gyilkos fegyverek előtt, akkor az ő életé Isten kezében van s halálára nézve is Isten teszi meg „a szükséges intézkedéseket“. Ahogy élt, úgy halt meg tehát. Ez volt az ő élete. Magasabb rendű élet, vasakaratu, harcias, önérzetes, méltóságteljes élet. Valódi arisztokrata. Az isteni arisztokráciának, a corpus preadestinatorum-nak egy tagja. De épen a kiválasztásnak ez a tudata kényszerítette őt a köz, a haza érdekeinek való odaszentelődésre.

Ö sdnki, neki oda kell áldoznia magát engedelmesen egész az összetörésig, az önfeláldozásig. Mindenkiben, mert az egész világban, isteni örök akaratot és tervet lát meg és becsüli azt. De csak ezt becsüli. Valódi demokrata. Az emberek testvéri közösségének egy tagja, Isten gyermekeinek testvére, honfitársainak szolgája.

Ez az ő teljes önfeláldozása nyilvánult meg hazaszeretetében. Mivel felismerte mennyei rendeltetését, megtalálta legmagasabb földi hi- 1 vatását is nemzetének életében. Ez a hivatás pedig: kiábrázolása a nemzeti küldetésünkbe vetett törhetetlen hitnek és élő tiltakozás a rombolás, a megsemmisülés és a halál árnyaival szemben. Élete nemzeti őserők diadalmas kilobbanása, halála a rombolás démonainak felszabadulása. Éiete, mint valami gyűjtőlencse, úgy szívta magába a magyar nemzet évezredes erényeit: a természetes őserőt, a politikai széleslátókört, a vitézséget, az okosságot, a hűséget, a becsületességet, a hazaszeretet tüzét és fanatizmusát, majd borongó aggódását és egy személyben hordozója volt nemzetünk minden nagyságának és dicsőségének. Halála pedig, mint véres csatamező óriási hullahegye, úgy töltötte meg a levegőt gyúlékony gázokkal, gyilkoló baeillusokkal, úgy csalta elő a ragadózókat, az élősdieket, a farkasokat, a hiénákat, a darazsakat és legyeket, úgy nyelt el minden életet, minden akarást, minden hitet és minden reményt. Élete felfelé vivő út, halála megindulás a lejtőn, melyen nem tudunk megállani. Élete rend és törvény, halála összeomlás, anarchia. Élete remény, halála kétségbeesés. Élete szeretet, halála gyűlölet. Élete a valódi hit mélysége, halála a hitetlenség kegyeskedő szinjátéka. Élete valóban élet, halála valóban halál. Élete Magyarország dicsőséges élete, halála MagyarHarmincegyedik évfolyam. 15. szám. ' Pána, 1920 október 31.