Dunántúli Protestáns Lap, 1920 (31. évfolyam, 1-23. szám)
1920-10-24 / 14. szám
44. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1920. a szépirás tanítása folyt, fiú- és leányközépiskoláinkban bevezettessék. 0 Sajnálatosnak látja zsinatunk, hogy a közoktatásügyi kormány rendelettel intézkedik ilyen mélyreható iskolai reformok életbeléptetése tárgyában, s ezek a rendeletek és intézkedések újabb időben a felekezeti főhatóságok vagy legalább is református egyházunk előzetes beavatása nélkül készülnek, holott, ha egyházi főhatóságaink előzetesen kifejezhetnék álláspontjukat a tervbe vett intézkedéseket illetőleg: közoktatásügyünk harmónikus fejlődése is erősebben volna biztosítva. Általában azt a véleményt fejezi ki a zsinat* hogy a közoktaíásügyi kormány mindennemű iskolai reform tárgyában történő rendelkezéseit, a törvényes rendbe vetett bizalom erősítése végett is, igyekezzék törvényhozás útján foganatosítani. Az iskolai ügyekben hozott ezen határozatok a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez fölterjesztendők lesznek. Nagyjelentőségű tárgynak Ígérkezett a „Törvénycikk az egyetemes alapról“, — amelyet azonban, érdemleges tárgyalás előtt, letett a zsinat véleményadás végett az egyházkerületekhez. Élénk érdeklődést keltett dr. Balogh Jenő indítványa, amely szerint igazoló bizottság küldessék ki a zsinat tagjainak a legutóbbi két év alatt tanúsított politikai magatartása megvizsgálására. A zárt ülésben folyt tárgyalás folyamán dr. Révész Kálmán terjesztett be egy másik indítványt, amit szótöbbséggel el is fogadott a zsinat. Ennek értelmében a,választott tagok politikai magatartásának megvizsgálására igazoló bizottságot küld ki a zsinat, az eljárást azonban azok ügyében folytatja le, akik ellen 20 tag írásban kéri annak megindítását. A bizottság tagjaiul megválasztattak: ár. Antal Géza, Chernél Antal, dr. Benedek Sándor, dr. Boér Elek, Fekete Márton, báró Kemény Árpád, Kérészy Barna, Nagy Ferenc, dr. Puky Endre, Szabó Antal és Szalánczy Bertalan. Dókus Ernő az orsz. ref. lelkész! özvegy-árva nyugdíjalap álíásáról tett jelentést. Majd arról történt bejelentés, hogy a lelkészek számára nem adatik meg a köztisztviselők részére engedélyezett kedvezményes vasúti jegy váltására jogosító igazolvány; remény van azonban arra, hogy a vármegyei törvényhatóságok területére (amelybe állítólag a Bpestre utazás is belefoglaltatnék évenként kétszeri alkalomra) megkapják a kedvezményt. Hosszas megbeszélés folyt a bizottsági üléseken az egyházi belhivatalnokok terménybeli járandóságainak díjlevéí szerint történő kiszolgáltatása tárgyában. Ez irányban nem hozatott határozat a zsinat plénumában, mert az a meggyőződés alakult ki a tárgyalás folyamán, hogy ez ügyben intézkedni az egyházkerületek jogosítottak. A bizottság álláspontja az, hogy a díj levél az alap s ettől csakis nagyon indokolt esetben lehet főként méltányossági okból — a javadalmas vagy az egyház érdekében — eltérés. Ennek az alapelynek a dunameliéki kerületben a gyakorlatban történt keresztülvitelére dr. Benedek Zsolt említett föl néhány különleges, érdekes példát. Hisszük, hogy ezt a felettébb kényes kérdést is sikerül főhatóságaink bölcs közreműködésével jól megoldanunk. Zsinatunk, mindjárt a megnyitás után, feliratban üdvözölte Horthy Miklós kormányzó úr őfőméitóságát, majd — 30~án deli 1 órakor — csaknem teljes számban vonult föl elé tisztelgésre a királyi palotában levő lakására. Gróf Dégenfeld József világi elnök rövid beszédben fejezte ki református anyaszentegyházunknak s az azt képviselő országos zsinatnak hódolatát és kérte jóakaratu pártfogását egyházunk irányában Őfőméltóságának. A kormányzó úr hosszabb beszédben fejezte ki jóindulatát anyaszentegyházunk iránt, majd cerclet tartva az egyes tagokkal fesztelenül eltársalgott s lebilincselő közvetlenségével tette ránk nézve feledhetetlenné a körében töltött időt. Miklós Géza. ' .A „zarándok atyák“ emlékezete. 1620-1920. Felemelő ünnepségeknek a színhelye volt ez év augusztus 29-től szeptember 2-ig Hollandia. Ezeken a napokon emlékeztek meg Amerika és Anglia református egyházai karöltve a holland reformátusokkal arról az eseményről, hogy ezelőtt 300 évvel 59 angol puritán a holland partokról elindulva Amerikába ért és-ott tiszta és erőteljes vallás-erkölcsi gondolkozásmódjukkal, berendezkedéseikkel nem csekély mértékben járultak hó?zá az amerikai Egyesült Államok egészséges keletkezéséhez s ezáltal mai impozáns megjelenéséhez. A történelem „zarándok atyáknak“ nevezi őket. „Zarándokoknak“ azért, mert földi életük igazán örökös vándorlás, zarándoklás volt. Vallásuk háborítatlan gyakorlását, lelkiismeretűk szabadságát, vallási és politikai ideáljaik megvalósításit keresve, zarándokoltak egyik helyről a másikra.' „Atyáknak“ pedig azért nevezi őket népök, hogy ezáltal az elnevezés által is. kifejezést adjon annak az érzésének, hogy Ntüdja és elismeri, Jiogy ennek a maroknyi embernek hatalmas hitből folyó tettei, törekvései voltak az a csira, amelyből e'gy hatalmas, világuralmi helyet elfoglaló nép lett idők folytán ott az Atlanti Óceán partján. Pedig látszólag igen jelentéktelen dolog volt a „zarándok atyák“ esete. Angliából sodorta át őket Hollandiába a vallási türelmetlenség vihara. Angliában u. i. különösen a keleti grófságokban a XVII. sz. elején nagyon sokan voltak, akik elégedetlenek voltak a reformációnak azzal a mértékével, amellyel az Angliában érvényesült. Keveselték benne az igazi reformáció újjá alkotó, átalakító erejét. Úgy látták, hogy az angol egyházban még sok megmaradt „Róma kovászából“. S ebben igazuk is volt, mert az az anglikán államegyház — amelyet Vili. Henrik alapított akkor, amikor politikai okokból szakított a pápával — berendez-
