Dunántúli Protestáns Lap, 1920 (31. évfolyam, 1-23. szám)

1920-10-03 / 10-11. szám

1920. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 33. oldal. Üdvözölte a kerület dr. Révész Kálmán tiszán­­inneni püspököt, theológiánk volt tanárát, e lapnak is volt szerkesztőjét, őszinte sajnálkozással és meleg érzelemmel vett búcsút Segesdy Miklós esperestől, ki érezve vállain az évek terhét, az egyházi közélettől visszavonult és az esperességről lemondott. A felekezetek közti viszonyokra nézve a kerü­leti közgyűlés helyeslő tudomásul veszi a keresztyén erők egyesítése iránti őszinte törekvéseket és állás­pontja az, hogy a keresztyén felekezetekkel egységes irányú működést kifejteni a teljes és tökéletes viszo­nosság feltétele mellett őszinte, igaz érzelemmel töre­kedik. Helyeslőleg vették tudomásul dr. Antal Géza, Pongrácz József és dr. Vass Vince theol. tanároknak Hollandiába és Svájcba történt kiküldetését, egyúttal dr. Antal Gézát újabb hollandiai kiküldetésére tekin­tettel az 1920/21. isk. évre is szabadságolták és órái ellátásával dr. Vass Vince theol. tanárt bízták meg. (Folyt, köv.) A belső-somogyi egyházmegyei közgyűlés egy-két pontjához. -„Az élet pedig feltámadott“ a b.-somogyi egy­házmegyében is, Hívén lelkészi értekezleteket és tart­ván két évi vesztegelés után a délvidéki szerb meg­szállás miatt csonka-gyűlést. Most már, mint a hajó, kész az egyházmegye az indulásra. Levett kalappal, összekulcsolt kézzel, meghatotta« imádkozánk a fedél­zeten. Kormányzók és munkások zsolozsmája áhitatban vegyült össze s szállt az ég Urához, csonka hazánk és árva magyar nemzetünk Atyjához. Az árboc-tetőn megint leng a zászló. Nincs rajta szent kép és temp­lomi jelvény, csak egy apostoli ige: Hit, Remény, Szeretet. .. Ajkunk fohásza, ha e lobogóra nézünk, mindenkor ez: szabadság Istene, világosság Istene, harc és békesség Istene, légy velünk!, És nekünk úgy tetszik, hogy az evangyélioin zászlójának kibontására kedvező szél támad. Oszlik a köd, foszlik a homály. Kerületünk főiskolájából, mint kikötő világító tornyából, biztatóan világít Pál apostol „egészséges tudomány“-inak reflektora. Úgy­­úgy, Kiss Zoltán, védelmezd nagy bátorsággal a vilá­gító tornyot és a liberalizmus bástyáit 1 Visszafelé — Középkor van. Előre — Reneszánsz és Reformáció. Két pólus között inog a delejtű. Sötétség és Világosság között. Mi tudjuk, kinek hittünk; hogy milyen funda­mentum a mi Sionunk. Mi nem feledhetjük el, hogy mit tanít a legnagyobb apostol: a Világtörténelem. Amerika felfedezése óta a fejlődésnek egy iránya van: Előre. Ez ellen hiába küzd fijordjaiból az ultra-veres szörnyeteg is, az „angyal-cápa* is. A „pia desideria*-k Örvényeit és tőreit jól ismerik és elkerülik az örök Szegeletkö mentő csónakjai. Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk 1 ? — mondta Pál: az apostol; Kálvin: a reformátor; Bethlen : az államférfi. Azért a ti hitetek mellé ragasszatok jóságos cselekedetet, emellé tudományt emellé mértékletességet,’ emellé tűrést, a tűrés mellé isteni tiszteletet, az atyafiakhoz hajlandó szivet és szeretetet. Igyekezzetek a ti elhivatástokat és kiválasz­­tatástokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha. (Péter.) Az éjszaka csillagai lassanként letűnnek. Hajna­lodig Ezt bizonyítja a b.-somogyi egyházmegye köz­gyűlése is. 1. Kitörő lelkesedéssel üdvözölte a közgyűlés országunk kormányzóját: Horthy Miklóst. Az isteni gondviselés küldte ezt a férfiút az eltiport nemzet szabadítójául a martyrhalálf halt nagy magyar: Tisza István helyébe. A neve fogalom. Két eszmét testesít meg: a nemzeti hadsereg és a nemzeti élet megújulásáét. Minden hazafiasán érző ember át van hatva a nemzeti újjászületés gondolatától. A nemzet lelkében ez az átalakulási folyamat a láthatatlan istenség ke­zének titokzatos vezetése alatt végbe is megy. Nem a felszínes s csak a külsőségekben megnyilatkozó átváltozásra van szükség, hanem a belső világ meta­morfózisára. Éppen azért helytelen, hogy társadalmi és katonai téren a felszínes helyzetű, jelszavas egyház egyoldalú iránymutatása után igazodik a rendeződé^, mert ennek következménye az események káprázatos csillogtatása után azok elsekélyesítése, üres jelszavakká törpülése s a társadalmi körfutás után hulló csilla­gokként való eltűnése. Itt az emberi lélek megújulá­sára kell mélyre ható nevelő eszközökkel törekedni. Sok nyavalyából kell kigyógyulni értelemnek és szívnek. Gyógyulni kell népünknek s egész nemzetünknek tetőtől talpig. A gyógyuláshoz nem az Ötletek gyógy­szertárából kölcsönzött operativ eszközök sippal-dobbal való alkalmazása vezet, hanem a szótalan, csendes, Isten akaratát felismerő alázatos keresztyénség, amely Jézustól nyeri a gyógyítás hatalmát és nem kérkedik munkájának sikerével. Valóban, sokat lehetne várpi a nemzeti megújulás terén a dicsőséges múlt hagyomá­nyain életrehivott nemzeti hadseregtől is, ha a meg­újítás műveleteiben és terveiben a nemzeti lélek sok­féleségének megfelelően válogatná meg a nemzetnevelés és irányítás eszközeit. Ez volna a legnagyobbszerü stratégia. Oly haditerv, amelynek keresztülviteléből világra jönne a magyar nemzet új-kora. Lehet-e ezt a reménységet fűzni Bocskay hajdúinak utódaihoz ? Szereznek-e a magyar névnek dicsőséget Horthy tollas fiai ? — Bízunk az ősi erényben! 2. Meleg rokonszenvvel köszöntötte Somogyvár­­megye főispánját: Sárközy György kisasszondi föld­­birtokost, az egyházmegye legidősebb világi tanács­­biráját. Büszkeséggel és dicsekedéssel emeljük ki a nevét. Nemcsak azért, mert nagynevű elődatyái voltak, akik a vármegyében és az egyházban vezérszerepet vittek és fényes keresztyéni erényekkel tündököltek, hanem azért is, mert egyéni nemes tulajdonságaival, világi és egyháztársadalmi téren fett szolgálataival,

Next

/
Thumbnails
Contents