Dunántúli Protestáns Lap, 1920 (31. évfolyam, 1-23. szám)

1920-10-03 / 10-11. szám

34. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1920.

zamatos magyarságával, puritán életével és gondolkodásával ékesíti meg ő «aga is őseinek nevét. Vármégyeszerte ismert népszerűségénél talán csak vallásos érzülete nagyobb. De ezt a vallásosságot nem viszi a világ elé, nem teszi tüntető hivalkodás politikai játékszerévé, hanem lelki kincsnek tekinti, amelyet mint az egyéni boldogság talizmánját, a világ sarától féltékenyen óv és ápol. De a kisasszondiak szeme elől még sem rejthette véka alá. Az ősi falu fehér templomának falai között minden vasárnap ott látta a nép a megye főispánját énekelni és imádkozni. Ilyenkor ragyogott kálvinista hitének talizmánja; égett és világolt a gyertya a szent házban mindeneknek. Ez a példa is összefügg ref. egyházunk diadalmas jövendőjével, közelebbről a világi elem hivatásával egyházunkban.

3. Valószínűleg átjutunk a holtponton a díjleveleken alapuló követelések megoldásával is. A közgyűlés a közigazgatási bíróság hatáskörébe utalta a lelkészértekezletek direktívái mellett a díjlapi ügyeket. Nyugodtan tekintünk most már a bíróság működése elé. A hozandó végzések alapelvei: a) a dijlapok épsége és az ez alapon való évi fizetésmegállapítás; b) a rendezésből a hivatalnokok kikapcsolása; c) egységes eljárás, egyöntetű kezelése minden egyháznak — tisztázva és garantálva vannak. Ha nyugvópontra nem jut is a sok zavar után az egyházmegye, az azonban bizonyos, hogy a méltányossági álláspont érvényesülésével a belső rázkódás veszélyei eltolódtak az útból. Magas erkölcsi szempontok győzelmét kellett biztosítani, mert tisztán látható, hogy merev jogi érvekkel forradalmat támasztanak, könnyen a temetőbe viszik az egyházmegyét sa jog diadalából fejfát faraghatnak a nagy halottnak. A halálugrást az utolsó órában mégis csak kikerülte az egyházmegye. S ez az érdem legnagyobbrészben az egyházmegye bátor és bölcs gondnokáé. Nem fogjuk érdemét elménkből kivetni.

4. Az egyházkerület elé „kerül megerősítés végett egy érdekes, az idők jeleit mutató határozat, mely a lelkészeket kötelezi az iskolák minden osztályában a hitoktatásra. Több fiatal lelkésztárs szónokolt tüzesen az idevonatkozó indítvány elfogadása mellett s a tárgy kezelése — tekintettel az egyházak kiküldötteire — nem volt egészen ildomos. Pirongatást kapott a lelkész szószéki hivatása s a hitoktató tanítóságnak is fájt valami. Szerény nézetem szerint a jádi egyház gondnoka találta el a szeg fejét i tanítsanak a lelkészek ott, ahol erre szükség van! Németh Károly kartársunk javaslatának eszméje és szándéka ideális. Érik is a gyümölcs a fán. De egy kicsit korán szakította le a reális élet számára az egyházmegye. Éretlenül pedig elromlik. Nem vetették fel vitázók azt a kérdést: ha a lelkész tanttja a vallást, mi lesz a tanító felekezeti jellegével és micsoda kapocs fűzi az egyház testéhez ? Nemde akkor lenne a kérdés időszerű és általánosítható, ha iskoláinkat államosítanák (?) és tanítóink egyházi javadalmazását megszüntetnék? —

Különben ez az ügy is összefügg egyházunk restaurációjával.

5. Közvetlenül kapcsolódik a megújítási törekvésekbe a B.-somogyi Ref. Egyesület, mint szabad egyháztársadalmi szervezet és a belmissziói bizottság, mint hivatalos egyházmegyei szerv, amelyeket az egyházmegyei közgyűlés \ életre hivott. Mint újszülött gyermekeket, még bölcsőben ringatja az édesanya. Isten beszédének tiszta tejével táplálja, hogyha majd felnevekednek, segítségére legyenek a sokfelől szorongatott anyaszentegyháznak.

Annakokáért is vagyon az Írásban: imé helyheztelek Sionba becses, drága és főszegeletben való követ, t. i. a Jézus Krisztust. Kihez járulván, ti is, mint élő kövek építtessetek fel, hogy legyetek lelki ház, szent papság, melyet Isten sajátjának fest, hogy annak hatalmas dolgait hirdessétek, aki titeket a setétségből az ő csudálatos világosságára hivott. (Péter.)

Világosság, jövel! Adj kedvező szelet, Uram!

Kovács József.

VEGYESEK.

— Személyi hir. Püspök Úr Öméltósága a kerületi közgyűlés befejezte után visszautazott Komáromba, majd Budapestre ment, hogy résztvegyen a református zsinat tárgyalásain. A zsinat Püspök Urat az elhunyt dr. Tüdés István püspök helyére zsinati alelfiökké választotta meg.

— A havi drágasági segélyek utólagos kiutalása. A havi 400 koronás drágasági segélyek a lelkészek és a lelkészjellegü egyének számára 1919. évi augusztus hó 1-től 1920. évi julius hó 31-ig terjedő időre pótlólag kiutaltatnak. A szóban lévő egy év tartamára utólag engedélyezett 400 korona, összesen 4800 korona összegű drágasági segélyre igényjogosultak : 1. mindazon lelkészkedő lelkészek, theol. tanárok és teljes heti, legalább 18 óraszámmal tanító vallástanitó lelkészek, kiknek egyházi forrásból eredő évi tiszta jövedelme, a készpénzjövedelem 30%-*nak leütésével a 7000 koronát-, 2. mindazon s'zabályszerüen alkalmazott segédlelkészek, kiknek egyházi forrásból eredő évi tiszta jövedelme, a készpénz 30%-^nak leütésével, az 1000 koronát meg nem haladja. Oly alkalmazottak, kiknek jövedelméhez 50 kát. hold, vagy annál nagyobb föld (szántóföld, rét) tartozik, nem részesülnek ebben a drágasági segélyben. A drágasági segély csak azon hónapokra jár, melynek első napján az illetők a jelenlegi demarkációs vonalon innen eső területeken tényleges szolgálatban állottak. Az igényjogosultakat a püspöki hivatalok foglalják kimutatásba. A kimutatások beérkezte után a drágasági segélyek a püspöki hivatalok utján utalványoztatnak ki. 1920 augusztus 1-től 800, 700 és 600 koronás havi drágasági segélyek fognak kiutaltatni.

— Pápa,' 1920. Főiskolai könyvnyomda. —