Dunántúli Protestáns Lap, 1920 (31. évfolyam, 1-23. szám)
1920-08-29 / 6. szám
24. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1920. óránk, de nemsokára Ütni fog. Milyen megnyugvás volna azok számára, akik elől a helyzet magasabbrendü ismerete nincs elzárva, ha’ tudnák, hogy az adott pillanatban kellően felszerelt, történelmi jelentőségének teljes tudatában élő hivő keresztyén tábor áll készen az aratás nagy munkájának végzésére. Szegény és szomorú sors lesz, ha annak idején frissen lángra gyűlt, élő hitre, keresztyén öntudatra ébredt hivek serege nem fog állani az evangélium zászlaja alatt. Az a sereg, amelynek képe sejtő szemeim előtt most egy pillanatra felvonul, nem csupán papokból, nem csupán régi, tisztes nevet szerzett világiainkból fog állni, de olyan orvosokból, jegyzőkből, birákból, földmívesekből, tanuló-ifjakból is, akiknek szivét újon ihlette a magyar református egyház diadalmas jövendőjének gyönyörű gondolata. Lelkészértekezleti közgyűlés volt Tatán 1920 aug. hó 3-án, melyen Barsi Sándor elnök szivet Istenhez emelő imája után Máté XV. 13. v. alapján hatalmas egyházi beszédben emlékezett meg arról a már terebélyes fává nőtt plántáról, a tatai ref. egyházmegye „Lelkészértekezletéről“, melyet 52 évvel ezelőtt (a forradalmak .miatt a félszázados fennállást 2 évvel később ünnepelhettük) néhány buzgó, Isten országáért dolgozni akaró lelkész alapított. Ugyancsak az elnök nagyszerű megnyitójában a legutolsó gyűlés óta lezajlott nagy eseményekre hivatkozva int tettekre, buzdít cselekedetekre s fájó szavakkal emlékezik meg Antal Lajos esperes haláláról és meleg szeretettel üdvözli a mindnyájunkban a jövőre szép reményeket keltő Czeglédy Sándor új esperesünket. Ezután emlékbeszédett tartott az értekezlet megalapítója s egyszersmind első elnöké László József felett, kinek hűen megfestett arcképéről midőn lehullott a lepel, László Dávid kömlődi lelkész ódájának elszavalásávalállította elénk annak nagy szellemét. Besse Lajos értekezleti jegyző a már 2 év előtt nyert megbízatáshoz híven megírta az értekezlet 50 éves történetét, melyet már előzőleg a bírálatokkal együtt: a lelkészek között körútra bocsátottak s most a jutalmat kiadni határozták. A mű kinyomatása felett, tekintettel a nehéz anyagi viszonyokra, a határozatohzatalt későbbre halasztották. Ezután több rendes tárgyat intézett el az értekezlet. Majd László Dávid kömlődi lelkész több indítványa került élénk tárgyalás alá. A kömlődi lelkésztárs azon, részletesen megokolt indítványát terjeszti lelkészértekezleti gyűlés elé, hogy a leghatározottabb lépéseket tegye meg az iránt, hogy ref., illetőleg prot. tábori püspöki állást szervezzen a magas kormány, hogy megszűnjék az a helyzet, amely már annyi keserű panaszt váltott ki, nemcsak a lelkészek, hanem a világi egyének leikéből is, amiatt, hogy most, amikor a prot. katonák oly jelentékeny részét teszik a nemzeti hadseregnek, a prot. tábori lelkészek alárendeltetnek a kath. tábori püspöknek. Lelkészértekezlet az indítvány nagy fontosságát teljesen álérezte, áttette azt az egyházmegyei közgyűléshez, hogy legsürgősebb és leghatározottabb lépést tegye meg a fokozatos fórumok utján, hogy a jelen helyzet, aminek orvoslására különben már a konvent lépéseket tett, okvetlen orvosoltassék s a ref. püspöki állás sürgősen megszerveztessék és a prot. tábori lelkészek a kath. tábori püspök hatásköre alól kivétessenek. Ezen határozat hasonló eljárás, illetve határozathozatal végett valamennyi egyházmegyével jkvi kivonatom közöltetik. 12. p. b) Ugyancsak László Dávid kömlődi lelkésztárs adja elő azon, már írásban is beterjesztett javaslatát, hogy a lelkészek közhivatalnoki jellege tisztáztassék, illetve közhivatalnokoknak elismertetésük céljából a szükséges lépések a belügy- és kultuszminiszter úrnál megtétessenek, mert a sok, közhasznú munkát végző lelkészi karral szemben elviselhetetlen sérelem az, hogy a beszerzési csoportokba nem veszik fel és azokban a háborús és drágasági segélyekben, melyeket minden közalkalmazottnak nyújt az állam, őket nem részesíti. Értekezlet Barsi Sándor elnök megvilágító szavai után úgy határoz, hogy az egyházmegyei gyűlés útján felkérendő a fokozatos egyházi hatóság, hogy a legnagyobb eréllyel járjon el a magas kormánynál, hogy a lelkészeket, mint akik igen sok, az államra nézve nagyfontosságu, közhasznú munkát végeznek, részesítse ugyanazokban a segélyekben és kedvezményekben, amelyekben a felekezeti tanítók, óvónők stb. részesülnek, annál is inkább, mert a legviszásabb helyzet az ugyanazon felekezet alkalmazottainál, hogy az egyik el van zárva — arra rászorultsága mellett is —1 attól a segélytől, amiben a másik részesül. Ezen határozat a többi egyházmegyével közlendő. Fontos határozat volt még, hogy egyházi tisztséget ne viselhessen olyan református ember, aki valamely titkos, haza- és vallásellenes társaságnak tagja. Két éven át nem jöhettünk össze, a hosszú idő alatt nagy és rettenetes dolgok történtek, sokat, nagyon sokat szerettünk volna még mondani, végezni, hogy eszméljünk, de az amúgy is hosszúra nyúlt értekezletet elnökünknek a felvett tárgysorozat letárgyalása után be kellett'zárni. Midőn imádkozott, mikor énekeltünk gyűlésünk végén, mindnyájunk szive egy nagy, szent érzelemtől dobbant össze: vajha mikor mégegyszer összejövünk, szebb és boldogabb idők virradnának szegény szenvedő hazánk és egyházunk felett. Tarján, 1920 augusztus 23. \ Besse Lajos • ért jegyző. Iskolaszerek Kis Tivadarnál, Pápán. mi /
