Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)
1919-03-08 / 10. szám
Harmincadik évfolyam. 10. szám. Pápa, 1919 március 8. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYEMegjelenik minden szombaton. A lap szellemi részét érintő közlemények a felelős szerkesztő címére (Pápa, a Damjanich-utca 3. sz.) küldendők. ^ Főszerkesztő: Czeglédy Sándor Felelős szerkesztő: Dr. Vass Vince Főmunkatársak: Faragó János Kováts Alajos Pongrácz József Dr. Trócsányi Dezső Előfizetési díjak (egy évre 20 K, félévre 10 K), hirdetések, reklamációk Faragó János főmunkatárs címére küldendők. <=> Hirdetések díja megegyezés szerint. <=» Szociális egyház. Ne szidjuk egymást és ne dicsekedjünk. Ne mondjuk, hogy a papok bűne az, hogy egyházunk eme nagy megpróbáltatásában nem támaszkodhatik tagjai vállára. De ne hencegjünk azzal sem, hogy mi már régen képviselői vagyunk annak a szociális megújulásnak, melyért lázbetegen harcol ma a világ. Egyik sem igaz. Nem egyes emberek lelkiismeretlen pásztorkodása idézte elő a gyülekezetek élettelenségét, itt-ott romlását, hanem az a tény, hogy egyházi életünk általános iránya nem állott összhangban népünk eddig öntudatlan és elnyomott, most öntudatossá vált aspirációival. Mi pedig mindnyájan csak lelkiismeretes követői voltunk egyházunk egyetemes irányának. Egyházi életünknek legalább az utóbbi évtizedekben kialakult általános jellemzőjét így fejezhetjük ki: nem lebegett előtte prófétai horizont Ezért azután önmagát vette célul s megelégedett azzal, hogy önmagát tartsa fenn. S minthogy erre elég volt a jogi keret is, nem látszott égetően szükségesnek a további kiépítés. Ez tette az egyházat intellektualistává: megelégedett élő hit helyett elhivéssel, sőt akarva, nem akarva, ezt prédikálta. Ez tette konzervatívvá : félni kell minden újítástól, mert most nagyon jól állunk. Ez tette eschatalógiaivá: mivel intellektuális elhivés, jogi szervezet, morális közömbösség nem tüntetik fel Isten országát, áttoljuk az üdvösséget a halál utáni életre és korlátozzuk az egyéni lelkekre. Ez tette individuálistává: jogi kapcsolatok megállanak szociális érzék és testvériség nélkül is. És most? Töredezik az állami tekintély által íavorizált jogi keret, elpárolog az intellektuális elhivés, nem fontos a lelkek üdvössége fennt az égben, mert az egész ember keresi ma üdvét itt a földön, nem elég az egyéni üdv, mert az elnyomott társadalmi szolidaritás kilobbanva az egész emberiség üdvét akarja. Mit csináljunk ? Kétségtelenül nem az a feladatunk, Jiogy görcsösen ragaszkodjunk az események által túlhaladott eddigi irányunkhoz, sem az, hogy bűnbakot keressünk, vagy összevesszünk, még az sem, hogy forradalmi lendülettel szét döntsük egyházunk kereteit, hanem az, hogy magunkba szállva, őszintén, becsületesen, kálvinista nyíltsággal egyérienkint és összesen desavuáljuk múltúnkat és új utakra lépjünk, olyan utakra, melyeknek követését az evangélium kötelességünkké, népünk vágyakozása aktuálissá tesz. Ne mondja senki, hogy kirúgom lábam alól a reális talajt, mikor azt állítom, hogy az egyház előtt prófétai horizontnak kell állani* Állandóan, öntudatosan, nem elméletben, de gyakorlatban. Ez a prófétai horizont pedig nem az egyház, de Isten országa. Jézus nem új egyházat, nem új vallást akart. Többet ennél. Isten országát, az egész emberiség testvéries közösségét, egyéni és szociális megújhodását. Nem csak új molekulákat, de azoknak új kompozícióját is. Azért élt és szenvedett, hogy a világ más legyen, mint amilyen. S ez a más Isten országa. Egyházi életünk azért volt cél nélküli konzerválás és nem konstruktív teremtő munka, mert híjával volt ennek a prófétai horizontnak, mert nem látta Isten országának egyetemes és szociális eszményét. Minden törekvés, mely nem tekint eszményi célok felé, mely csak van, azért, mert van, elalszik, elposványosodik, meghal. Bizonyság rá a jelen. De mihelyt szem előtt tartjuk ezt a prófétai horizontot, azonnal más lesz egyházi életünk általános iránya, mert Isten országa nem doktrinális, nem jogi, nem eschatológiai úton valósul meg, hanem egyéni életek erőteljes szociális tevékenységével és testvéries egybeforradásával. Igen. Ekkor a cselekvés felette áll az elméletnek, az élet a vallásnak, a tevékeny testvériség az önzésnek és konzervativizmusnak. Nem gondolatok kommunista kollektivizmusa lesz többé az egyház, de előkészítő fraternitás Isten országába. Az utóbbi évtizedekben individuálista, pietista irányok akarták másfelé lendíteni egyházi életünk irányát. Értek el eredményeket, de
