Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)
1919-02-08 / 6. szám
1919. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 45, oldal. bölcsesége szerint. Alkalmas megindulás lenne pl., ha a legközelebbi vasárnap mindeniktínk kihirdetné a templomban, hogy ezentúl a gyülekezet betegeit a lelkész, hozzátartozóinak hívására, készséggel meglátogatja, hogy őket erősítse és vigasztalja. Eddig talán nem is gondoltak reá a hívek, hogy ez is lehetséges! Megelégedtek, ha halálos beteghez elment s megúrvacsorázott vele. Én meg vagyok róla győződve, hogy többen élni fognak e jogukkal a hivek közül. S lassan, észrevétlenül belejutunk az egyházlátogatás praxisába. Ezek egyházépítő alkalmak lesznek. A közvetlen beszélgetésben hirdetett ige, a beteggel és háznéppel való imádság megtermékenyíti a sziveket. A másik fontos lépés az, hogy az igazán érdeklődőket összegyüjtsük a Biblia mellé. Nem szűklátókörű ekkléziolát kell nevelnünk az ekklézsiában, de a gyülekezet magvát fejleszteni. Istennek mindenütt vannak emberei. Ha hárman leszünk is, össze kell jönnünk; ha el nem kezdjük, sohase leszünk többen. A felfelé menetel útja Ígéri a többre bizatást. Ezeknek az összejöveteleknek olyan közvetleneknek kell lenni, amilyenek csak lehetnek: egyszerűek, világosak, érthetők, frázisnélküliek legyenek a beszélgetések. S aztán az ifjúsággal való foglalkozás a legfőbb. Az iskolában feltétlenül vegye át a lelkész a hitoktatást. Ha a tanító jobban tudná is tanítani a hittant, az egyház eminens érdeke úgy kívánja, hogy a lelkész tanítsa azt. Hadd szokjanak a gyermekek pásztorukhoz, hadd tanulják benne megismerni és megbecsülni az embert. Nagy hibánk az, hogy a gyermekek csak akkor ismerik meg lelkészüket, mikor konfirmálnak. S ez a vallástanítás ne a tananyag beemlézésére, mint inkább érzelmi s akarati hatások ébresztésére törekedjék. Ha többet egyelőre nem is tesz valaki, ennyit feltétlenül meg kell tennünk a megújulás érdekében. Ha most se kezdünk hozzá, mindent elveszítünk! Hiába vitatkozunk akkor, szabad egyház, nem szabad egyház felett, akkor el kell múlnunk e világ színéről, mint elavult intézménynek, mely nem bir lépést tartani az idő követelményeivel. Tudom, hogy kulturális kötelességeink is vannak, de ezeket elsőrendüeknek tartom. Én, a magam részéről ezekre a meggondolásokra és eme gyakorlati lépések sürgős megkezdésének szükségességére jutottam s nem is habozom ezeket elkezdeni. Ref. egyházunk jövendőjében egy percig se kétkedem. A jelen csak annak csüggesztő, aki nem akar dolgozni. Aki dolgozik, az fényesebb jövőt lát a sivár jelennél. Ha setét neked a világ, testvérem, te magad vagy az oka, — mondja a költő. Fel hát a munkára! Minden perc drága. Olyan lesz a jövendő, amilyenek mi vagyunk a jelenben. Aki bibliával a kezében, mélységes hittel a szivében nekiindúl erőteljes gyülekezeti munkának, az egy jobb jövendőnek, Isten országának alapjait rakja le. Égjen jött ez a kép mindnyájunk szivében. Fazekas Lajos. Ä prot. egyházak bizonyságtétele Hollandiában, Nagy örömmel közöljük a fenti cim alatt közrebocsátott iratot, melyet hollandiai prot.. testvéreink az összes prot. egyházakhoz, azoknak főembereihez megküldöttek. A bizonyságtétel im ez: A hollandiai Protestáns Egyházak érdeklődéssel vettek tudomást arról a felhívásról, amelyet a magyarországi és erdélyi testvéregyházak hozzájuk és a más országokban levő egyházakhoz intéztek és ezt szívesen és nagy együttérzéssel hallgatták meg. És bár nem feladatuk az, hogy a kérdés politikai oldalával, amely a nevezett országok protestáns egyházainak szabadságával és egységével van összeköttetésben — foglalkozzanak, de úgy vélik, hogy joguk van arra és kötelességük is, hogy ezen egyházak érdekeit megfontolás és megszivlelés céljából az összes érdekelt feleknek figyelmébe ajánlják. Fennállásuk 400 éve alatt ezen egyházak gazdag áldást terjesztettek maguk körül. S amikor maguk számára szabadság után vágytak, ugyanazt példásan hajlandók voltak megadni mindenkor másoknak is. A lakosság művelődéséhez és fejlődéséhez nagy mértékben hozzájárultak. És mialatt a szenvedések és elnyomatások ideje alatt a nyugati egyházakkal való kapcsolatot megtartották, addig Európa Keletén olyan centrumot teremtettek meg, amely a többi hitvallások és egyházak mellett, sőt velük szemben a legnagyobb jelentőséggel bírt. És a szellemi, intellektuális életnek ily új központjai maradtak egészen a mai napig. Nagy veszteség és helyrehozhatatlan kár lenne tehát a protestántizmus számára, ha ezeket az egyházakat önállóságuktól és szabadságuktól megfosztanák s a „divide et impera“ jelszó politikája által egységüket megtörve látnák s más népek és kormányok elnyomatásának kitéve, erejüket elvesztenék, sőt még lételükben is fenyegetve lennének. A hollandiai protestáns egyházak azért kapcsolatban a többi országok egyházaival, erőteljesen és komolyan hívják fel közreműködésére mindazokat, akik ezeket a veszélyeket közvetve, vagy közvetlen elháríthatják s ezt a pusztulást megakadályozhatják. Épen ezért, vajha a közelgő békekonferencia Isten kegyelméből odahatna, hogy a protestáns egyházak Magyarországban és Erdélyben akadálytalan szellemi fejlődésre juthatnának s gazdag áldásai lehetnének a jövőben még inkább, mint a múltban, a saját népüknek és a körülöttük lakó népeknek. A hollandiai prot. egyházak. — A holland református egyház. — A református egyházak. — Az ujrakereszteltek társasága. — Az ev. lutheránus egyházközség. — A keresztyén református egyház. — A remonstráns testvériség. — A baptista egyházak uniója Hollandiában. — A szabad kér. gyülekezetek szövetsége Hollandiában. — A helyreállított ev. lutheránus egyházközség.
