Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)
1919-02-08 / 6. szám
46. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. T9T9. VEGYES. Megesküdtek a lévai reformátusok papjukkal együtt a templomban, hogy magyar voltukat, nyelvüket soha meg nem tagadják, hazájukhoz örökké hűek lesznek, idegen államalakulást országunk területén soha el nem ismernek és ha erőszak folytán kénytelenek lennének is ideig-óráig idegen fenhatóság alatt élni, ezt az állapotot törvényesnek soha el nem ismerik, az ellen Örökké tiltakozni fognak s ha az idő eljö, életüknek és vérüknek áldozatjával a magyar haza szabadságáért sikra szállnak. „Esküszünk, — Isten minket |úgy segéljen“ hangzott heves zokogás közt mintegy 600 jelenlevő hivő ajakairól a fenséges fogadás. Gyermek, felnőtt, fiatal, aggastyán, leány és asszony, mint varázsütésre, úgy állott fel ég felé tartva kezeit és tette megszentelt fogadását. A lévai reformátusok hazaszeretete intő példa: ne bánsd a magyart/ Így a reformátusok! S a nyitrai püspök és káptalan ? — A veszprémi egyházmegye esperesválasztása a két legtöbb szavazatot nyert lelkésztárs (Jákóy Pál és Szűcs Károly) közt elrendelt pótválasztással sem vezetett eredményre. Az új szavazat során a 29 szavazattal megválasztott Jákóy Pál hajmáskéri lelkész a választást nem fogadta el s igy az e. m. elnökség január 25-én új választást rendelt el, melynek eredménye február 25-én jő napfényre; addig az esperesi teendőket Demjén Márton veszprémi lelkésztárs, mint legidősebb tanácsbiró végzi. Lelkészválasztás. A városhidvégi lelkész! állásra H. Nagy Sándor kisasszondi lelkész választatott meg; azonban úgy értesülünk, hogy a választás ellen fellebbezés adatott be. Gyászhir. Hatvani Béla szatmárnémeti főgimn. tanár jan. hó 19-én életének 41 -ik, tanári működésének 17-ik évében elhunyt. Temetése 21-én d. u. volt. A hű munkás, a művész emléke él. Püspök úr a theol. akad. önképzőkörben egy rendszeres theol. tárgyú dolgozat jutalmazására 50 K-s dijat tűzött ki. A pályázat cime : Újabb erk. életfelfogások és a kér. életfelfogás. Az adócsökkentési segély a folyó év I. felére kiutaltatott. A nyugtákat a segélyben részesülő egyházak egyházmegyénkénti kimutatása kapcsán a püspöki hivatal folyó hó 3-án szétküldötte az esperes urakhoz. A vidéki R. T.-ok működésben. Tiszabecsen a felizgatott tömeg elüldözte derék lelkipásztorát, G. Szabó Mihályt, ki előzőleg kerületünkben, Mezőlakon volt lelkész. A fülöpösdaróczi lelkész is elüldözve, kénytelen más helyet keresni. Győrtelek népe is megalkotván a ref. tanácsot, feloszlatta a presbitériumot és fenyegető magatartással akarja eltávolítani tudós lelkipásztorát, Juhász László drt. Több helyről hallunk hasonlóan szomorú híreket. Addig tegyünk valamit, piig e fekély tovább nem terjed. Tanintézeteink válsága. A minden oldalról jövő szorongattatás közt legdrágább kincseink veszedelme miatt is fel kell sóhajtanunk. Szívbe markoló az a komoly szó, mely a „tizenkettedik órában* hangzik fel Erdélyben a kolozsvári theol. fakultás, megmentésének égetően sürgős és felmérhetetlen jelentőségű kérdése érdekében. Mélységből való kiáltás a debreczeni kollégium konviktusának a segélykérése is. Nem akarjuk ezeket a feljajdulásokat lebecsülni, Kolozsvár számokban beszél s ki ne rettenne meg attól a ténytől, hogy a theológia évi jövedelme alig futja kiadásainak egyharmad részét s 62 ezer korona fedezetlenül mered a fenntartó testület elé. Félő, hogy a jövő tanévben nem működhetik tovább ez az elsőrangú intézetünk. Úgy gondoljuk azonban, hogy a helyzet mindenütt egyformán aggasztó. Sietnünk kell, hogy megmentsük, amire feltétlenül szükségünk van,. Igen, mint az erdélyiek kívánják, fontosság és sürgősség szempontjából állítsuk rangsorba teendőinket. S ha lelkipásztor nélkül nincs egyházi élet, akkor legelső és legégetőbb teendőnk a lel készképzés ügyének rendezése. Sok minden elveszhet, ennek nem szabad elveszni. Minden erőnket ide koncentráljuk, mert itt van a jövendő magva. Valóban a tizenkettedik órában vagyunk. Nézzünk körül és lássunk. Kálvin János az államformákról. „Ha magukat az államformákat hasonlítjuk össze egymás között, nem lesz könnyű megkülönböztetni, hogy melyik hasznosabb: annyira egyenlő feltételekkel állanak egymással szemben. A királyságból könnyű a zsarnokságba átsiklani, de nem sokkal nehezebb az arisztokráciából az olygarchiába s még ennél is könnyebb a népuralomból a lázongásba jutni. Ha magukban vesszük fontolóra azt a három államformát, amelyet a bölcselők emlegetnek, bizonyára nem tagadom, hogy az arisztokrácia, vagy az általa és a polgári közrend által kormányzott állam a többit valamennyit messze felülmúlja. Nem magáért ugyan, hanem mivel a legritkábban esik meg, hogy a királyok úgy mérsékelnék magukat, hogy akaratuk az igázságtól soha el ne térjen. Az emberek bűne és hibája idézi elő tehát azt, hogy biztosabb és türhetőbb, ha a kormányzatot többen tartják kezükben, hogy egymást kölcsönösen támogassák és intsék s ha valamelyik tovább megy a kelleténél, többen legyenek bírák és mesterek az illető szenvedélyének megfékezésére.* (Instit. Rel. Christ.) A kath. papi tanács határozatából. „A papi tanács, hivatkozással a nemzetgyűlés törvényeinek szellemére, kijelenti, hogy olyan intézkedést, amely érvényben levő törvényeink ellenére a hitvallásos iskolák, vagy á kötelező vallásoktatás ellen irányulna anélkül, hogy az érvényben levő törvények megváltoztatását és új intézkedéseket a nemzet igazi akarata és demokratikus törvényhozó testületé fedezné, nem fog jogosnak és érvényesnek tekinteni és a rendelkezésre álló minden eszközzel a legélesebb küzdelmet teljes erővel felveszi ellene*.
