Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)

1919-02-01 / 5. szám

1919.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

37. oldal.

Meg vagyunk győződve arról, hogy egyházunkra kiváltságos nagy hivatás vár, amit csak szervezkedéssel, a világprotestantizmusba való testvéries belekapcsolódással tölthet be. A keresztyénség csak széles látókörű lehet, különben félkeresztyénség. A szűklátókörű sovinizmus ostoba gőgje nem eleme a kálvinizmusnak és éles ellentéte az evangéliumnak. Minél több szeretet, minél erősebb kötelékek azok között, kik Krisztuséi, annál hamarabb valósul meg Isten országa.

Úgy a társadalmi, mint az egyházi élet minden kérdésénél az evangéliumi keresztyén világnézet lesz alapunk, szabályozó tekintélyünk, kritikánk normája és függetlenségünk egyetlen korlátozója. Mindenütt az az egy érdek, az az egy cél lebeg előttünk: Isten országa a földön.

Mélységes aggodalommal, szivettépő felelősségérzettel tekintünk a jövő felé. Sokat vesztettünk már, sokat fogunk elveszíteni. A lelkek üresek, a munka megbénult, híveinkből hova-tovább ellenségek lesznek. Emberek kellenek, próféták, bizonyságtevők. Reménykedve, büszkeséggel tekintük azokra, kik odakint a bástyákon őrt állanak és védik drága Sionunkat. De lapunk szerkesztősége is ki szeretné venni részét ebből a heroikus erőfeszítésből. Segítségére szeretne lenni a künn harcolóknak. Egyelőre sajnos csak néhány oldal áll rendelkezésünkre, de mihelyt nehéz anyagi helyzetünk rendeztetni fog (esetleg azáltal, hogy a lapot az egyházkerület veszi át, mint tulajdonos,) elérkezettnek látjuk annak az idejét, hogy e hivatalos laptól függetlenül ugyan, de annak mellékleteképen néhány elengedhetetlenül szükséges építő iratot adjunk ki. Tervezzük két mellékletnek a megindítását. Az egyik népies szentirásmagyarázati lap volna, mely az evangélium kincseit igyekezne bevinni népünk asztalára és szivébe. Előkészítője lenne ez a, különösen a szórványokban pótolhatatlan, lap a házi istentiszteletek bevezetésének. A másik, mint népies apologetikai lap a jelenkor kavargó áramlataiból igyekezne kiemelni sok irányban félrevezetett népünket a kér. világnézet magaslatára és munkálná a refor- j mátus keresztyénség társadalmi szervezettségének megvalósítását. Szeretnénk minél előbb rövid és aktuális röpíratokat is kiadni, melyeket olcsón terjesztenénk népünk között. Mindezek — ismétlem, természetesen csak közönségünk anyagi támogatása esetén valósulhatnak meg. De a szerkesztőség előtt az a kép lebeg, hogy idővel az egyházkerület szervezett sajtómozgalma fog e vállalkozások mögött állani. (Pl. a kerületi lelkészértekezlet átalakulna sajtóegyesületté.) A jelenkor ura a sajtó. Aki a jövőért tenni akar valamit, az teremtsen minél gazdagabb sajtót. A jövendő egyház legerősebb fegyvere a sajtó lesz. A nélkül nem töltheti be hivatását. Helyeseljük a központosított sajtómozgalmat is. Nagyobb arányú dolgokat, pl. politikai napilapot csak tőle várhatunk. De jól tudjuk, hogy minden koncentrálás bizonyos partikuláris felelősségeknek az elhárítását jelenti, tehát kevesebb aktivitást, másrészről pedig csak úgy léphetünk fel hathatósan, ha minden teret betöltünk, ha az összes erők szervezetten munkába állanak s a részek partikuláris érdekei is megvédelmeztetnek. Ne várjunk mindent a központtól. Cselekedjünk magunk is. Csak így töltheti be hivatását a központ is.

Azzal a reménységgel, hogy kerületünkben nincs senki, aki ne érezné, hogy most cselekedni kell s aki be ne látná, hogy ma csak egyetlen lehetősége van a munkának, a sajtó, szeretettel és bizalommal kérjük olvasóinknak ügy anyagi, mint erkölcsi támogatását.

Dr. Vass Vince.

VEGYES.

Püspöklátogatás. Püspök úr e hetet Pápán töltötte és Kis József főiskolai gondnok úr társaságában meghallgatta a papnövendékek kolloquiumait és meglátogatta intézeteinket.

Püspökök internálása. Nagy Károly erdélyi református, Ferenc József unitárius és Majláth Gusztáv Károly róm. kath. püspököket a románok internálták. Ez ellen az erőszak ellen mindegyik illetékes egyház részéről tiltakozás történt. Ugylátszik nemcsak a magyar kormány, de a románok sem igyekeznek megszerezni az entente rokonszenvét. Ilyen erőszakosságok csak azt érhetik el, hogy igazságunk végül mégis csak diadalmaskodni fog.

Wilson és Lloyd George válasza. Kováts István dr., a protestáns ügyek kormánybiztosa január 24-iki kelettel távirati értesítést kapott a magyarországi protestáns egyházaknak Hágában tartózkodó kiküldötteitől, hogy Wilson és Lloyd George jóakaratu választ küldött a magyar protestáns egyházak memorandumaira. A válaszok útban vannak Budapest felé. Minden okunk megvan, hogy jó reménységgel legyünk.

Ady Endre halála. 23 éves költői múlt után a költő hirtelen-váratlan abbahagyta a dalt. A „halál rokonáéért eljött a halavány szellemek lovascsapata s ő nyeregbe szállt. Legújabb, most már utolsó verseskönyvét „A halottak élén“ címmel adta ki pár hónappal ezelőtt. Együtt érzett a háború sok szenvedőjével, elpusztult fiatalságával. Meghajolt „szent rangjok“ előtt és az élükre képzelte magát. És most tényleg ott van „a halottak élén . . .“ Költői nagyságát a későbbi idők elfogulatlan tudománya fogja megállapítani. Nagy tehetségét eddig is el kellett ismerni. Első verseskönyvéhez 1896-ban Ábrányi Emil irt előszót és elismerte igaz költői tehetségét. Világfájdalma már itt nyilvánult, de alapjában még magyar nemzeti költő volt. Páris dekadenssé tette s magyar voltát nyomorúságnak, ínségnek, de „áldott inség“-nek tekintette. Szerelmi érzése mámoros, tomboló volt, de legutóbbi kötetében a családihitvesi érzés gyönyörű hangjait is hallatta. Keserű érzésvilága, melyben „a szive gyökeréig“ fájt minden .