Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)
1919-01-26 / 4. szám
1919. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. és hogy a gazdasági egyesületeknek és a földmíves iskoláknak vándor-előadásaival a felnőttek ismereteinek kiegészítését, gyarapítását szorgalmazzák. Ezt a kiegészítésre és pótlásra való törekvést és munkát feltaláljuk és őrömmel látjuk az iparosoknál, a kereskedőknél és a tanítói és tanártestületeknél is. De erős meggyőződéssel vallom, hogy a szakismeretek mellett múlhatatlanul szükségük van polgártársainknak bizonyos olyan ismeretekre is, amik szorosan veit élethivatásukat nem érintik. Szükségük van olyan ismeretekre, amik az általános műveltség körébe tartoznak. Tökéletesen igaza van e részben egy kiváló mezőgazdasági szociálpolitikusunknak, mikor azt mondja : „Amint a magasabb műveltségi fok megszerzése kellő anyagi alap nélkül a közfelfogás szerint is veszedelmes szellemi proletáriátust teremt, úgy valamely társadalmi osztálynak anyagi javakban való megszaporodása, ha ezzel karöltve nem jár a nemzet szellemi életében való nagyobb arányú részvétel, a nemzet fejlődésére nézve sokkal veszélyesebb szellemi proletáriátust idéz elő, amennyiben egész társadalmi osztályokat távol tart a nemzeti haladás munkájától, megfosztja őket az idealizmustól, az erkölcsi javak jórészétől s hovatovább az anyagiak után való egyoldalú törekvést iktatja a magasabb értékek helyébe“. (Dr. Czettler Jenő: A Magyar Mezőgazdasági Szociálpolitika 836. 1.) Ez a megállapítás egészen helyes, A kisgazda-társadalomnak anyagi javak után való törekvése, bámulatos szorgalma, erőfeszítése, takarékossága és ennélfogva gyarapodása is közismert és elismerésre méltó. De amilyen nagy mértékben megvan nála az anyagi javak megbecsülése, ép oly kevés az érdeklődés a nemzeti kultúra általános kincsei iránt. És ez igen nagy fogyatkozás. Ahoz, hogy egyes társadalmi osztályok kellőkép érvényesülhessenek, hogy az alsóbb osztályok feltörekedhessenek és a felsőbbeket felújíthassák, a romlástól, degenerálódástól megmenthessék, okvetlenül szükséges, hogy ne csak a tudomány általános, közkincseinek birtokában legyenek, de a maguk sajátos gondolkozását, érzületét, szellemét bevigyék a nemzeti közvéleménybe. (Czettler: I. m: 837). Ezért múlhatatlanul szükséges, hogy a kisgazda társadalom is jól ismerje hazánk történetét, földrajzi és néprajzi viszonyait, nemzeti irodalmunkat, alkotmányos életünket, élő jogunkat; de a világtörténelemből is legyen alapos ismerete, habár csak dióhéjban is, legyen fogalma az alkotmányok, az állami szervezetek mibenlétéről, hatásáról, változásaikról. Ez a szükség most sokkal inkább előtérbe lép, mint bármikor eleddig. A köztársasági államforma, az általános választói jog a legszélesebb rétegnek megadja a jogot az ország sorsának intézésére. Meg fog változni a községi, városi, megyei alkotmányos élet. A jogok okos gyakorlásához, tömegek vezetéséhez nem csak az kívántatik, hogy valaki jó szakmunkás legyen, hanem egy csomó olyan ismeret is, aminek édes kevés köze van a szakismerethez, a szakmunká-29. oldal, hoz. Régi közmondás: Nemo nascitur doctus. Senki sem születik tudósnak, Tudós csak tanulás által lehet bárki is. A munkásvezérek életrajza mutatja, hogy mennyit tanultak; a testi napi munka végzése után mennyi olajat fogyasztottak tanulmányaik közben. Olyan jól esik az ilyeneket olvasni. Az iparostanoncok olvasókönyvei nagyon bölcsen eléjük tárják a tanoncojknak az ilyen magukat felküzdött embereknek életrajzát. Ma már van hazánkban egy kis-gazda is, aki országos hirnévre tett szert és pedig igen becsületes hírnévre. Bizonyára nem volt fogékonytalan azok iránt az ismeretek iránt, amik a gazdatársadalmat legközelebbről érdeklik; sőt nagy fogékonyságának és érdeklődésének kellett lenni nem csak ezek iránt, de az általános műveltség, a magyar nemzeti kultúra iránt általában is. Nem fűzöm tovább gondolataimat most. Egy más alkalommal azonban szólni óhajtok majd arról, hogy miféle törekvésekkel, erőfeszítésekkel találkozunk külföldön a kisgazdáknál a tekintetben, hogy a nemzeti műveltségből kivegyék a részüket és hogy a szakismereteket egyetemesen elsajátítsák; a termelést lehetőleg fokozzák és tökéletesítsék. Most csak azt a jó kívánságomat fejezem ki, hogy ezek a most megkezdett összejövetelek és előadások legyenek minél látogatottabbak, hogy minél többekre árasszák ki a szakismereteknek és az általános kultúrának áldásait. kís József. VEGYES. Gyászhirek. Őszinte részvéttel vettük a hirt, hogy a belegi ref. egyházközség félévszázadon keresztül működött és szeretettől övezett lelkipásztora Kiss Antal a nagyatádvidéki lelkészi kör elnöke f. hó 14-én, este 10 órakor, 79 éves korában csendesen elhunyt. A jó pásztor emlékezete legyen áldott! Hasonlóképen őszinte részvéttel értesültünk a balatonfőkajári gyülekezet ifjú lelkészének, Medgyasszay Antalnak elhunytéról is, kiben dr. Horváth József gazd. tanácselnök vejét gyászolja. Kislegátusok segélyezésére újabban a veszprémi egyház küldött 60 K-t. Eddig befolyt összesen 385 K 97 f. Hálás köszönet a jószivü adakozóknak! Dr. Révész Kálmán utóda. Értesülésünk szerint a kassai ref. gyülekezet a Miskolczra meghívott dr. Révész Kálmán tiszáninneni püspök örökébe annak fiát, dr. Révész Imre kolozsvári theol. tanárt hívta meg lelkészéül, aki a meghívást elfogadta. Amennyit veszít benne a kolozsvári fakultás, ugyanannyit nyer a kassai egyház. Mi reméljük, hogy egyháztörténeti irodalmunknak ezutánra is elsőrangú, szakavatott munkása fog maradni. Lelkészválasztás. A hontvarsányi ref. gyülekezet Papp József segédlelkészt lelkészévé választotta. Gratulálunk.
