Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)
1919-01-26 / 4. szám
28. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1919. rálíság nélkül akar féktelenkedni. A katholicizmus még ma is imperiálisztikus tényező. Amaz szervezetlen, emez szervezett. Nézzük csak meg a római szervezettséget. A pápa szuverén uralkodó. Igényt tart minden szellemi és materiális hatalomra, minden címre és királyi méltóságra. (Isten nevében!) Királyi udvar veszi körül, diplomáciát tart a régi értelemben. Politikát vezet, épen olyan titkosat, finomat, alattomosat, mint amelyik a háborút idézte elő. Hatalma van égen és földön. Ilyen hatalommal még II. Vilmos sem dicsekedhetett, csak Kina utolsó császára, a japán császár, a török szultán, a perzsa sah és az utolsó orosz cár. Nyilvánvaló, hogy a pápa a legnagyobb és a legutolsó autokratája a civilizált világnak, a római egyház pedig a legnagyobb és legutolsó imperiálisztikus szervezete. Természetes, hogy mindig a monarchikus reakciót támogatta. Természetes, hogy most is amellett van. A protestántizmus az evangélium alapján áll, mely örökkévaló forrása a szociális, morális és demokratikus reformoknak. Mint ilyen, nem alkothat imperiálisztikus egységet. Nem vonhatja össze híveit közös világi fő alatt közös kultuszban dogmaközösségre. De kötelessége koncentrálódni Krisztus királysága alatt közös világnézetre, közös társadalmi tevékenységre. Minden egyes nemzeti egyház (elszakadva az államtól és annak bénító befolyásától) tartsa meg saját egyéniségét, tehát belső szervezetét, kultuszát, hitvallását, ami nem zárja ki az evangéliumi alapon való folytonos tökéletesítést, átalakítást. Minden nemzeti egyház álljon síkra a harc idején (ma harc van) világnézetének diadalra juttatásáért. De meg vagyunk arról győződve, hogy az evangéliumi világnézet mindenütt azonos, meg vagyunk arról győződve, hogy az evangéliumi keresztyénség társadalmi programmja mindenütt azonos célokra irányul. Épen azért lehetőnek tartjuk az összes evangéliumi felekezetek olyan irányú szövetségét, mely a közös világnézet és közös társadalmi munka diadalra juttatását nemzetközi szervezett erő gyanánt képviseli, munkálja, propagálja, mely nemzetközi módozatokat és tényezőket talál a közös Programm megvalósítása étdekében. A szervezet részleteibe most nincs időnk elmerülni, de hangsúlyozzuk, hogy annak demokratikusnak, szövetségszerünek kell lennie. Minden nemzeti egyház egy-egy szabad kanton s a szövetség nemzeti korlátok fölött álló szabad köztársaság. így öntudatot, erőt, súlyt nyer az egész; erőteljesebb vérkeringést, szabadabb életet és a közösség áldásából származó gazdagabb fejlődést a részek. Így jön el Isten országa, így valósul meg Krisztus teste, így szerkesztetik egybe minden test. Ez az ut a keresztyénség diadalutja. Dr. Vass Vince. Kisgazda-társadalom és nemzeti kultúra. Olvasókörünknek múlt évi rendes közgyűlésén bátor voltam indítványozni, hogy tartson a kör olyan összejöveteleket, amelyeken a tagjait igen közelről érdeklő gazdasági szakkérdéseket, eseményeket, terveket egy-egy szakavatott előadó fejtegetése, megvilágítása mellett lehetőleg jól megismerjék, értékelhessék és értékesítsék a tagjai. Ugyanakkor — bár igen röviden — rámutattam arra is, hogy igen helyénvaló lesz, sőt a mai nyomasztó, leverő, az akaraterőt zsibbasztó viszonyok miatt egyenesen szükséges, hogy ezeken az összejöveteleken az értelem világosítása mellett a szív, a kedély ápolása, fölfrissítése céljából szerepeljen egyházi énekkarunk is és legyen egy-egy szavalat is- A kör egyhangú lelkesedéssel fogadta indítványomat és az összejövetelek rendezésével engem bízott meg. lm elérkeztünk a kezdethez. Engedjék meg, hogy néhány percig igénybe vegyem figyelmüket és hangsúlyozzam és a lelkűkre kössem kedves hallgatóimnak, hogy nemzeti szempontból milyen fontos az és milyen életbevágó, hogy a kisgazda-társadalom is kivehesse és kivegye részét a nemzeti művelődésből és hogy e végből milyen fontos, milyen életbevágó, hogy a kisgazdáknak és a mezei munkásoknak gyermekei már a népiskolában teljes odaadással használják fel a művelődésnek ott nyújtott eszközeit; milyen fontos, hogy azokat a gondosan összeállított olvasókönyveket, miket ott kezükbe adnak, újra meg újra átolvassák, megőrizzék, kéznél tartsák, el ne adják. Felette igen fontos, hogy az ismétlő iskolát illően értékeljék, megbecsüljék és teljes odaadással látogassák; nem csupán azért, hogy hamarosan el ne felejtsék azt, amit az elemi iskolában tanultak, hanem azért is, hogy a már meglevő ismereteiket kiegészítsék, gyarapítsák, alaposabbá tegyék. Igen életbevágó dolog, hogy kikerülvén az iskolából, keressék a művelődés eszközeit, alkalmait; ne elégedjenek meg azoknak a kis napilapoknak átfutásával, amelyek csupa nyereségből, vagy legalább is csupa kenyérkeresetből a kevéssé értelmes emberek szenzációéhségének kielégítését tartják szemük előtt s ezért a lopások, sikkasztások, gyújtogatások, verekedések, gyilkosságok s más efféle hitványságok közlésével vannak tele. Felette igen fontos, hogy nem csak az iskolából imént kikerült ifjúság, a fiatal emberek, de az éltes, meglett férfiak is használjanak fel minden kínálkozó alkalmat, mellyel lelki kincseiket, ismereteiket gyarapíthatják. Nagyon jól tudom, hogy a felnőtt emberekre nézve általában első sorban a szakismeretek megszerzése és bírása a fontos. Tehát földmivesekre nézve a gazdasági ismeretek birása. Azért hangoztatják most jobban, mint bármikor azelőtt, hogy a népiskolában ki kell bővíteni az oktatást gazdasági irányban. De azt is tudom és teljesen átérzem, hogy a haza minden polgárát lehetőleg részesévé kell tenni a nemzeti kultúrának, a nemzeti műveltségnek a saját szempontjából csak úgy, mint a köz szempontjából, mint a köz érdekében. . Értem, hogy az elemi iskolában és a gazdasági ismétlő iskolában az eddiginél nagyobb gondot akarnak fordítani a gazdasági ismeretek elsajátíttatására
