Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)
1919-01-26 / 4. szám
4. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 27. oldal. Mi értjük, hogy O. R. T. hogyan és mit akart mondani. Értjük s nem nagyon örülünk neki. Talán az előttünk fekvő prograrnm magában véve ellenszenves? Távol legyen. Vannak helyzetek, mikor a legsúlyosabb szavak pehelyként hullanak alá. S vannak helyzetek, mikor a magukba véve jelentéktelen s ártatlan szavak is gyilkos erővel zuhannak a mérlegbe. Sokszor minden az akcentuson, az elmondás helyén és idején fordul meg. Magában véve az 0. R. T. első Programm ja is teljesen veszélytelen s még veszélytelenebb a többféle cautélávai ellátott második. Elvégre ezt a programmot minden református ember nyugodtan aláírhatja.. Ha volt valaha egyház, amely az idegen támogatás sorvasztó erejét megérezte, a mi szegénységhez és szenvedéshez, de szabadsághoz szokott egyházunk az. Nem volt vágyunk soha a római egyház biborjában és jóllétében élni. Tisztes szegénységünk a kálvinizmus puritán felfogásához jobban illik, mint az államegyházak fényé s csillogása. Szabad egyház! Minden arra mutatott, hogy a szabad református egyházat is meghozzák az elsuhanó évtizedek. Oh, milyen szépen hangzott volna az 0. R. T. programmja öt évvel ezelőtt! Ámde az 0. R. T. erői akkor nyugodtak s az egyházban ijesztő csend és némaság volt. Ellenben felhangzott az 0. R. T. szava akkor, mikor minden összeroskadni látszott. Mikor minden komolyan gondolkodó ember látta, hogy megkezdődött a lejtőn való ijesztő lerohanás. Mikor védekező pozícióba kellett volna helyezkedni, mikor a legkomolyabb elmék rettegve gondoltak az egyház összeomlására, a kenyér nélkül maradt egyházi hivatalnokok tömegére, örökre bezáródó református templomokra, akkor az 0. R. T. nem akart utána kullogni a forradalomnak, de eléje akart kerülni. Előállott a református közvélemény kifejezője gyanánt s oda kiáltotta a tomboló forradalomnak: Ti el akarjátok választani az államot az egyháztól ? Nos, tudjátok meg, hogy a ref. egyház is csak ezt akarja. Ti forradalmárok vagytok? Tudjátok meg, hogy mi sem állunk hátrább nálatok. Két évvel előbb, két évvel utóbb egyaránt joga lett volna az O. R. T.-nek előállani a separatio gondolatával. Csak éppen akkor követett el végzetes könnyelműséget, mikor előállott vele. Hát nem tudták az 0. R. T. nagyeszű vezetői, hogy a forradalom mindent tud honorálni, csak azokat az időbeli távlatokat nem, amelyekre az 0. R. T. olyan nagy súlyt helyez? A forradalomtól mindent lehet kívánni, csak azt nem, hogy valamit fokozatosan és méltányosan hajtson végre. A forradalom mindent azonnal akar végrehajtani. Azért forradalom. A 0. R. T. egyházpolitikájánál két dolgot lehet feltételezni. Lehet, hogy az O. R. T. naiv lelkesedéssel, komolyan hitte, hogy a részéről tanúsított előzékenységért a forradalom most már csakugyan fokozatosan hajtja végre a separatiot*), hogy a gyorsvonat meg fog állani, ha a sínekre odateszi a maga hódolata bokrétáját. De lehet, hogy az 0. R. T. megfeledkezett állásfoglalása sajnálatos következményeiről, szegény egyházaink százainak a hirtelen separatio esetén való összeomlásáról, felbomlásáról, a hatalmasan megszervezett és éppenséggel nem forradalmárkodó kát. egyházba való beolvadásáról. Lehet, hogy mikor Pesten minden utca tele volt a forradalom mámorával, az 0. R. T. is forradalmár akart lenni minden áron. „Aprés nous le déluge.“ Melyik az igaz ? Czeglédy Sándor. Protestáns világszövetség. Szükségessége kétségtelen. Egységes szervezettel,, társadalmi prograrnm gyanánt kell képviselni a keresztyén világnézetet. Az a nagy kérdés azonban, hogy hogyan valósuljon meg ez az egység, ez a szövetsége Mindenek előtt hangsúlyozni kell, hogy nem nemzetközi unióra, nem a nemzeti egyházak sajátosságainak elnyomásával létesítendő egységre gondolunk. Nem a katholikus egység áll előttünk minta gyanánt. Ilyen egység ellen minden protestáns felekezetnek harcolnia kell. Olyan egység a mi ideálunk, mint az. első keresztyének egysége: hitben, szeretetben és társadalmi tevékenységben nyilvánuló egység. Természetesen ehhez a modern kor követelményeinek megfelelő formát kell találni. Ez a forma csak protestáns lehet. Ennek a formának a keresztyén világnézetet, Isten országát kell kifejezésre juttatnia. Lehetetlen észre nem vennünk, hogy a háború, az utána keletkezett mozgalmak kétségtelen tanúsága szerint, a demokrácia és autokrácia harcává lett. Szabadság világa és tekintély világa állanak egymással szemben. Ebben a harcban a vallásos öntudat, közelebbről a keresztyén öntudat alig játszik szerepet. A protestántizmus a szabadság és demokrácia tradicionális képviselője és kezdettől fogva inspirálója. A katholicizmus az autokrácia és imperiálizmus megtestesítője és minden korban éltetője. A protestántizmus szétesett és részei sok helyen üres edénnyé lettek. Alkotása, gyermeke, a demokrácia pedig isteni inspi•Mint az éppen most a neuchateli kantonban történik,, ahol a törvényhozás az egyház és állam fokozatos szétválasztására 20 évet állapított meg.
