Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)
1919-01-19 / 3. szám
18. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1919, szenvedések árán is, de megteremtse magának azokat az új formákat, amelyek között létfentartása, céljai elérése a legjobban biztosítottnak tekinthető ? Természetes, hogy a két alternativa közül mindenki az utóbbit fogja választani. Ezért hát — és ezt eleve hangsúlyozom — elismerem annak szükségét és jogát, hogy in extremis az egyházi élet is forradalmi beleavatkozás, mintegy súlyos operáció utján, jusson lélekzethez, élethez, jövendőhöz. Más lapra tartozik az a kérdés, hogy a forradalmi beavatkozásnak, ennek az action directe-nek a szüksége a jelen esetben fennforgott-e s nem többet ártott-e már is, mint amennyit használni a jövőben képes leszen. Minden ellenkező állítás és szépítgetés ellenére az O. R. T. bölcsőjénél a legvilágosabban s a legtisztábban kivehető forradalmi hangulat uralkodott. Az 0. R. T. egyszerűen úgy állította oda magát, mint a reformátusok országos közvéleményének kifejezőjét (mert a zsinat, konvent, az egyházi élet eddigi hivatalos fórumai többé szerinte nem azok). Mint ilyen jelentette csatlakozását a magyar népköztársaság új vívmányaihoz s vállalkozott arra, hogy a forradalom gondolatvilágát a ref. egyház körében is megvalósítja. Az 0. R. T. megakarja menteni a ref. egyházat s e munkára az egész református egyházat, annak összes tagjait, egyháztársadalmi szervezeteit, lelkészeit, egyháztanácsait hívogatja, (mert abban a meggyőződésben van, hogy erre a munkára a konvent, a zsinat, az egyházi hatóságok legális utón képtelenek). Bár nem mondja, de a valóságban az 0. R. T. maga akarja kezébe venni a ref. egyház életének egész irányítását, mert a zsinat feloszlatása, a konvent eltörlése, az egyházmegyei és egyházkerületi tisztségeken végrehajtandó sürgős tisztújítás esetén a ref. egyház egyszerre minden hivatalos szerv nélkül maradna (arról természetesen szó sem lehetne, hogy az új alkotmányozó zsinatot a mostani konvent elnökei hívják össze s ez a konvent készítse elő!) s a restauráció munkája az egész vonalon csak úgy volna kezdeményezhető, ha a dolgok irányítását az O. R. T. venné a kezébe, mely bár illegitim módon, de a valósággal egyetlen átfogó szerve volna a magyar ref. egyház életének. Nem szólok az O. R. T. felhívásának frazeológiájáról, mert ez nem lényegbe vágó. Mindez külsőség. De azok a pontok, amelyeket kiemeltem s amelyekre nézve a propaganda a jelenben is állandóan foly s amelyek a ref. egyház hivatalos élete legfőbb képviselőinek kiküszöbölésére irányulnak, minden kétséget kizárólag igazolják a mozgalom forradalmi karakterét. Az 0. R. T. tehát rálépett az egyházi forradalom talajára. Kétségen kívül használatba vette az utolsó segédeszközt, amelyen túl már semmi sincs ref. egyházunk egységének megmentésére, s amelynek felhasználása a jelenben csaknem egyenlő egyházi életünk mostani formáinak felrobbantásával. Nem változtat e tényen, hogy a forradalmat az 0. R. T. a valóságban nem hajtotta végre, csak ajánlja. Szerinte a zsinatnak magát kell feloszlatnia. Lehet, hogyha a zsinat akkor éppen együtt lett volna Budapesten, az 0. R. T. küldöttei megjelentek volna s felszólították volna a zsinatot arra, hogy magától oszoljék fel. Az, hogy a zsinatot ily módon szólítják-e fel a szétosztásra, vagy egyenesen szétkergetik, csak árnyalati különbség. A magyar forradalom egyáltalában nem lett volna forradalmibbá azzal, ha a királyt szuronyos katonák kényszerítették volna a lemondásra ahelyett, hogy valószínűleg teljesen udvarias szavakkal telefonon győzték meg messziről a helyzete tarthatatlanságáról. A szultán a kegyvesztettnek selyemzsinórt küld, a japán császár a harakirit ajánlja. Látszólag egyik helyen sincs közvetlen erőszak, de végtére is van-e lényegbe vágó különbség a selyemzsinór küldés, vagy az erőszakos kivégzés közt? A zsinatot nem kergetjük szét, de programmba vesszük a zsinat önkéntes feloszlását. Sőt nemcsak programmba vesszük, de mellette állandóan agitálunk, helyi tanácsokat alakítunk, amelyekkel megértetjük, hogy az egyház legfőbb törvényhozó szerve exstirpálandó. Azokat a híveket, akiknek kötelességük volna az egyházi élet e legmagasabb fóruma előtt tisztelettel meghajolni, még ha egyébként nem érdeklődnek is a dolgok iránt, a legaktívabb propaganda utján fogjuk meggyőzni arról, hogy a ref. egyház életének mindenki által fájdalmasan érzett dekadenciája csak akkor szűnik meg, ha a zsinatját, a fejét vesszük. Nem változtat a tényen, hogy az 0. R. T. forradalmi programmja egy évtizedekre szánt reformmozgalom tervezetébe van beillesztve. Ma még nem tudjuk biztosan, hogy a két egészen heterogén természetű s egymásnak ellenmondó gondolatsor kívül az 0. R. T. melyikre helyezi a súlyt. Most csak az ellenmondást konstatáljuk. Az 0. R. T. reformációt akar in capite, a zsinat, feloszlásával, konvent megszüntetésével, a legfőbb egyházi tiszségeken végrehajtandó választásokkal. Ez az akció az egyházi életnek nem megújhodását, hanem teljes felfordulását fogja jelenteni. Nem szólok arról, hogy ez esetben olyan precedensét állítunk fel a jövőre, amely egyházi életünk szi-