Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)
1919-01-19 / 3. szám
3. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 19. oldal. lárdságát bármikor megkisérelhető puccsok martalékává teszi. De rámutatok arra, hogy a falvakon a gyülekezetek az 0. R. T. nélkül is választani akarnak; papnak, tanítónak módja van hallani, hogy a mai világban még a királyt is elküldik, ha nincsenek vele megelégedve. Nem kell egyéb, mint a zsinatot feloszlatni, a konventet megszüntetni, az egyházmegyei, kér. tisztviselőket elküldeni s végbe megy a tisztújítás, ha az 0. R. T. akarja, vagy nem akarja, a falvakon is az egész vonalon és pedig úgy, hogy szegény magyar református egyházunk sirva néz utána. Minden higgadtan gondolkodó református előtt nyilvánvaló, hogy ha az 0. R. T. a maga forradalmi programmját nem megvalósítja, de csak megkísérli megvalósítani, szép reformtervei hamarosan tárgytalanná válnak, mert a tervek ugyan meglesznek, de nem lesz meg az egyház, melyben azokat végre lehetne hajtani. Az egyház akkor lezüllik, fegyelme vesztetten önmagában öszszeroskad. , Én az 0. R. T. által indított mozgalmat egy nagy felkiáltó jelnek tekintem az egyház hivatalosát számára. Egyetemes konv^ntünknek és zsinatunknak nem szabad belenyugodnia abba, hogy jog- és hatáskörüket mások veszik igénybe. Tegye meg mindegyik a maga kötelességét. Azért, hogy hivatalos egyházunk vezetői részéről néhány enyhe anachronismus követtetett el, nincs ok arra, hogy a hivatalos ref. egyház szótlan passzivitásba merüljön. Az egyház életében óriási változások vannak keletkezőben. Ezt mindenki látja és érzi és szomorú volna, ha a dolgok alakulását csak a zsinat, a konvent, a kerületek néznék tanácstalanul. Álljanak elő, foglalják Írásba, terjesszék élőszóval az egyház igazi, megtisztult, megnemesedett közvéleményét. Tegyék meg az előkészületeket a jövő minden eshetőségével szemben, mig nincs késő. Minden elveszett napért kár. Minden elveszett nap csak jobban hozzászoktatja egyházunk szolgáit, híveit és hivatalosait ahhoz a gondolathoz, hogy a ref. egyház akaratmegnyilvánulása nem a régi forrásokon át bukkan már a földszinre, de az 0. R. T. csatornáin. Vagy valóban igaza volna az O. R. T.nak akkor, mikor forradalmi lendülettel oda áll a magyar társadalom elé' s rá mutat magára, mint aki magyar ref. egyház közvéleményének és közakaratának egyetlen s hiteles kifejezője ? Czeglédy Sándor. Ne feledjük el, hogy mikor minden öszszeomlott, nemzeti életünk nyugat nagy népeivel csak a világprotestántizmus hatalmas kap* csolatai révén kereshetett és talált összeköttetést! Protestáns egyházak világszövetsége. Mikor útra keltünk, magyar protestáns lelkészek, árva nemzetünk és magára hagyatott egyházaink képviseletében külföldi testvéreinkhez, erősen szivembe markolt az a gondolat, hogy Krisztus anyaszentegyházának tagjait, az evangéliumi keresztyénség híveit olyan mély szakadékok választják el egymástól. Egyúttal fájdalmasan gondoltam arra, hogy a világtörténelem legkeresztyénietlenebb éveiben az evangéliumi keresztyénség nem tudta felemelni szavát és nem tett semmit az Úr intésének megvalósítása érdekében: „Arról ismerik meg mindenek, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek.“ Az evangéliumi keresztyénség nem egy szív, egy lélek, nem egyetlen organizmus, melynek feje a Krisztus s melynek tagjai testvérek. Az evangéliumi keresztyénség (a protestáns felekezetek) nem evangéliumi keresztyénség. Ilyen gondolatokkal eltelve minél inkább közeledtem ahhoz a pillanathoz, mikor más nemzetekhez tartozó protestánsokkal találom magam szemben, annál inkább megerősödött bennem az az eszme, hogy össze kell kapcsolni, nem római mintára imperialisztikus és politikai eszközökkel, de evangéliumi kötelékekkel az összes protestáns felekezeteket, hogy belőlük kinőjön az egész keresztyénség uniója. A római imperiálizmus megdülése rövid idő kérdése s egy protestáns szövetség csak előmozdíthatná ezt: a reformáció teljes diadalt arathatna. A kérdésnek egy másik oldala is mindig súlyosabb és súlyosabb aggodalmakat vált ki lelkemből. A háború fegyverek harca volt. A béke világnézetek harca. Az új világ olyan lesz, amilyen világnézet diadalmaskodik benne. Ma két irány van felszínen, nem az új világ keretének megteremtésére hivatott államférfiak, de a keretek tartalmának kialakítására hivatott néprétegek kebelében. Az egyik a szociálista imperalizmus, a másik a római imperálízmus. Mindkettőnek ereje, hogy kitünően van szervezve. De egyik sem jelenti Isten országát, egyiket sem inspirálja a keresztyéni szeretet. A keresztyén demokráciát, az igazi szeretet fiuságban való egyenlőségét, tehát az igazi testvériséget, Isten országát csak az evangéliumra épült keresztyén felekezetek képviselhetik. E tekintetben csak nekik van múltjuk, hitelük, tradícióból folyó erkölcsi kötelezettségük. A keresztyén világnézetnek egyedül ők a képviselőik. Világnézetet diadalmasan képviselni pedig csak organikusan összefüggő szervezettel lehet. Nemzeti egyházak nemzetközi keretekben nem diadalmaskodhatnak. A keresztyén világnézet nemzetközi ideál, tehát nemzetközi kötelesség is. A csendes építés idejét egyelőre a harc váltotta fel. Érezzük át, hogy harcolnunk kell. Ellenségeink már felállottak. Mi alszunk. Szétdarabolt testünk felett vívják meg egymással a harcot s bármelyik győz, mi vesztesek leszünk. De vesztes lesz a világ, vesztes Isten is és az ő országa.
