Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)
1919-01-19 / 3. szám
Harmincadik évfolyam. 3. szám. Pápa, 1919 január 19. DDNANTDLI PROTESTÁNS LÁP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA. KÖBÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik minden vasárnap. A lap szellemi részét érintő közlemények a felelős szerkesztő címére (Pápa, *=> Battyhyány-utca 16. sz.) küldendők. a Felelős szerkesztő: Czeglédy Sándor. Főmunkatársak: Faragó János Pongrácz József Dr. Vass Vince Dr. Trócsányi Dezső Előfizetési díjak (egy évre 20 K, félévre 10 K), hirdetések, reklamációk Faragó János főmunkatárs címére küldendők. <=> Hirdetések díja megegyezés szerint, q Az Országos Református Tanács. A forradalmi idők sajátszerü tömegpsychologiai kényszere, a ref. egyház jövője felett érzett jogos és őszinte aggodalmak, rég elfojtott tárgyi és személyi keserűségek egész sora játszott közre az O. R. T. megalakulásánál. Bár az első hetek izgalmai már jóformán lecsillapodtak a mozgalom körül s a szervezkedés a maga forradalmi karakterét lényeges pontokban szükségesnek látta revízió alá venni, bár a jelenben éppen a legelientétesebb elemek egymáshoz való közeledésének symptomáját figyelhetjük meg, mikor a zsinat, az e. konvent s az 0. R. L. E. elnöke konciliáns hangon, nagy jóindulattal keresi az 0. R. T.-csal való együttműködés lehetőségét, mégis úgy érezzük, hogy a felmerült kérdéskomplexumhoz kötelességünk hozzászólani. Kötelességünk hozzászólani, mert minden jóhiszemű áthidalási kísérlet ellenére is az 0. R. T. megalakulásával felmerült probléma bármely percben aktuálissá váíhatik, sőt — fájdalom — aktuálissá is fog válni. Nemcsak azért mert az O. R. T.r reform program inját képviselő orgánum, az Új Reformáció állandóan s ügyesen agitál az ügy mellett, de mert, ha a dologról tovább egy szó sem esnék is, a körülmények nyomasztó kényszere fogja magával hozni. Az 0. R. T.-hoz hasonló mozgalmak tragikuma ugyanis abban rejlik, hogy mindjárt a kezdet kezdetén kisiklanak a kezdeményezők kezéből s közelről sem ott állnak meg, ahol várni lehetne. A dolgok rendje az, hogy az ily mozgalmak megindítói maguk sem tudnak szerves és világos képet adni az általuk felvállalt munkáról, a várható és elérhető sikerekről, mert ők maguk is csak exponensei egy náluk magasabb és hatalmasabb erőnek, amely ellenállhatatlanul ragadja őket nem is sejtett célok felé. A felvetett eszme megindul a maga utján, minden kompromiszszumon átlép; mikor legjobban ösztökélnők a haladásra, megcsökönyösödik s nem megy se té, se tova s mikor legjobban csillapítanék, akkor valóban mint a futó tűz, lángoló, féktelenséggel rohan tova, pusztít és emészt. Azért a dolog koránt sincs elintézve azzal, ha hivatalos egyházunk egyik nagy tekintélye az 0. R. T. mérsékelt programmja felé közeledést mutat s ha az O. R. T. szelidebb és békülékenyebb húrokat kezd pengetni a hivatalos egyházzal szemben. Az ügy többé nem az ő ügyük, hanem a nagy közé s lehet, hogy vállvetett munkával sem lesznek képesek áz 0. R. T. reformprogrammját a megvalósulás magaslatáig emelni, de lehet az is, hogy egyesült erővel sem tudják lokalizálni a tüzet, mely az 0. R. T. megalakulása óta, vagy magasra szökkenve, vagy csak a parázs alatt pislogva, állandóan ég. Mielőtt az 0. R. T. programmjának részletesebb bírálatába bocsátkoznám, felhívom az olvasók figyelmét arra, hogy az 0. R. T. forradalmi alakulaty amint forradalmi alakulat az Országos Nemzeti Tanács, s a november eleje óta létrejött tanácsok egész sora, amelyek arra vannak hivatva, hogy az állami, vagy társadalmi élet hivatalos, de lassanként megbénult és tehetetlenné vált szerveit kilökjék s azok helyét ők maguk foglalják el az illető szervezet egyetlen s egyben legmagasabb érdeke: a fenmaradhatása és élete nevében. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy elméletileg a forradalom jogát kétségbe vonnók. Salus rei publicae suprema lex esto. Ha a hivatott szervek az államot, a társadalom valamely érdekcsoportját nemcsak hogy célja felé nem segítik, de egyenesen a megsemmisüléssel fenyegetik, előáll az a kérdés, hogy mikor teszünk helyesebben, mikor járunk el jogosabban : ha megőrizzük a formákat, amelyek iránt tisztelettel, engedelmességgel kell viseltetnünk, de amelyek végtére is az általuk magukba zárt élet teljes feloszlására és megsemmisülésére vezetnek, vagy ha széttörjük a kereteket, hogy az élő, de elnyomott organizmus újra szabad levegőhöz jusson s bár megpróbáltatások és
