Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)
1919-10-17 / 17. szám
112 J oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1919. Jegyzőkönyv. Felvétetett Budapesten, 1919. évi október hó 1*én a dunántúli református egyházkerület által tartott értekezletről. jelen voltak Németh István püspök és Chernél Antal főgondnokhelyettes elnöklete alatt dr. Beöthy Zsolt, dr. Kulin Sándor, dr. Szász Károly, dr. Hegedűs Lóránt, Antal Lajos, Szűcs Dezső, Kis József, Demjén Márton, Medgyasszay Vince, Fülöp József, Faragó János, dr. Kőrös Endre, Pongrácz József és Győry Elemér püspöki titkár, mint jegyzőkönyvvezető. 1. Püspök úr röviden vázolva, hogy miért tartotta szükségesnek az értekezlet összehívását, üdvözli kerületünk megjelent vezérférfiait, az értekezletet megnyitja. Tudomásul szolgál. 2. Megnyitás után püspök úr emelkedik szólásra s a következőket mondja: Mélyen tisztelt Értekezlet! Mielőtt hivatalos teendőink megbeszéléséhez kezdenénk, méltóztassék megengedni, hogy szivem-lelkem sugallatát követve, egy kegyeletes, szent kötelességet teljesítsek. Még az árnyéka is távol van ugyan tőlem annak a gondolatnak, hogy azt a kibeszélhetetlen veszteséget, mely kerületünket rajongásig szeretett főgondnokunknak, gróf Tisza István őnagyméltóságának megrendítő halálával érte, fájdalmunk nagyságát csak némileg is megközelítő módon tudom méltatni. Ezt a veszteséget csak érezni lehet összetört lélekkel, de szavakban kifejezni soha. Nem is ez az alkalom és idő való arra, hogy elsírjuk bánatunk könnyeit, hiszen nem a magunk házában, nem a magunk portáján vagyunk. Úgy érzem azonban, Mélyen tisztelt Értekezlet, hogy bármikor és bárhol gyülekeznék össze a dunántúli református egyházkerület, vagy annak vezetősége, gróf Tisza István képe ott lesz mindegyikünk lelkében, lelkünk körülrajongja emlékét s nevét emlegetni fogjuk időtlen időkig, mindaddig, míg egyetlen magyar református hivő lélek él a dunántúli egyházkerület területén. Emlékezzünk tehát mi is és bánatos szivünknek néma sóhajtása szálljon el a geszti családi sírboltnak dicsőségben elhunyta után egyre növekedő néma lakójához. Egyházkerületi értekezlet mély megiiletődéssel hallgatta meg püspök úrnak őszinte szívből jövő, keresetlen szavakba foglalt megemlékezését arról a nagy férfiúról, ki sziklaszilárd kálvinista hittel nemcsak az egyházi, de az állami életnek is legelső vezérférfiává volt praedestinálva, kit az isteni gondviselés éppen akkor adott közéletünknek, mikor vészes viharok között szíriként megálló bátor harcos kellett a közélet porondjára s akitől az emberi gonoszság éppen akkor fosztotta meg véren szerzett drága hazánkat és hitünk szenvedéseiből kisarjadzott kálvinista Sionunkat, mikor szinarany tisztaságú, gyémántfénnyel ragyogó jellemű, hazaszeretettől égő szivü, Isten iránt való hűségtől dobogó keblű, erős vezető férfiúra lett volna szüksége vad tombolások közt meggyalázott és megalázott nemzetünknek. Mi benne elsősorban a hitnek diadalmas férfiát, az egyháznak békében szelid, az eszmék harcában nagy erősségét gyászoljuk, ki a gyilkoló golyó előtt is Isten mellett állott, ki idegölő elfoglaltságai között is egyháza ügyeinek munkálását tartotta legégetőbb, legfontosabb és legkedvesebb feladatának. Isten leikétől ihletett nemes szivének tündöklő sugárai ott ragyognak egyházunk épületén s mig magyar lesz e nemzet, mig él szivünkben az ősök gyötrelmeivel megszentelt magyar vallás, mig áll egyházunk — pedig állni fog örökké —, addig nem lehet semmi hatalom oly erős, hogy drága emlékezetét kitörölje szivünkből. Egyházkerületünk, melynek minden tekintetben páratlan világi vezére volt, egyetemes egyházunk, mely hosszú idő át merített erőt nagy fiának diadalmas hitéből, mindig a legelső díszei között fogja emlegetni s az idők folyása csak növelni fogja annak a veszteségnek érzését, melyet erőszakos ledöntése okozott. 3. Beöthy Zsolt főiskolai gondnok közli az értekezlettel, hogy egy megbízatást kell teljesítenie; nevezetesen a mi áldott emlékű főgondnokunk által vezetett tábor a napokban egy bizottságot állított össze, hogy az ő dicső emlékét s ennek kultuszát lehetőleg ápolja; elhatározta egyúttal, hogy mindenekelőtt az eddig meg nem tarthatott közgyűlést és gyászistentiszteletet tartja meg. Megbízatást nyert főiskolai gondnok* úr, hogy a Nemzeti Társaskör nevében e gyászistentiszteletre kerületünket is meghívja, hiszen a mi díszünk, a mi fejünk koronája volt, s egyúttal kérje fel püspök urat a közgyűlés után a Kálvin-téri templomban tartandó istenitiszteleten a gyászimának mondására. Az értekezlet köszönettel fogadja a Nemzeti Társaskör meghívását s püspök úr azon kijelentését, hogy a gyászima mondását elmulaszthatatlan szent kötelességének tartja. Intézkedni fog, hogy az istenitisztelet alkalmával kerületünk méltóképen legyen kéviselve. 4, Püspök úr jelenti, hogy a konventi elnökség távirati megkeresése folytán épen Budapestre érkezett a forradalom első napjának őrületes kavarodásában s már este fél 7 órakor értesült a szálló igazgatójától, hogy gróf Tisza Istvánt épen akkor gyilkolták meg. Másnap
