Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)
1919-10-17 / 17. szám
1919. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 113. oldal. a konventi székházban tartott összejövetel után kifejezte a konventi elnökség után ő is részvétét az alávaló módon elnémított nagy férfiúhoz lelke magasztosságában mindenkép méltó gyászoló hitvestárs előtt. A koporsóra kerületünk nevében díszes koszorút rendelt s egyúttal megkereste kerületünknek Budapesten lakó tisztviselőit, hogy a temetésen együttesen jelenjenek meg. Koporsóját mostani nyugvóhelyére nem tudta elkísérni, mert nem volt vele semmiféle ruha, titkárja pedig, akit táviratilag kért azoknak elhozására, nem tudott megjönni arra az időre, amikor a koporsót szállító vonat elindult. Komáromba hazaérkezése után azonnal tudatta körlevélben kerületünk nagy veszteségét a gyülekezetekkel és felkérte a lelkész urakat, hogy a következő vasárnapon gyászistenitiszteletet tartsanak, a harangokat huzassák meg és a gyászlobogót, ahol van, a toronyba tétessék ki. Jellemző az akkori viszonyokra, hogy a hazugságokkal tudatosan félrevezetett és mesterségesen feilzgatott tömeg haragjának kitörésétől való félelemben ezt a rendelkezést alig egy-két helyen merték végrehajtani. Kéri az értekezletet jelentésének tudomásul vételére és intézkedéseinek jóváhagyására. Az egyházkerületi értekezlet püspök űr intézkedését jóváhagyó tudomásul veszi s azokért elismerésének ad kifejezést. 5. Püspök úr jelenti, hogy fögondnokunk elhunytéról külön levélben értesítette Chernél Antal legidősb egyházmegyei gondnokot s törvényeink értelmében felkérte, hogy további intézkedésig a főgondnoki teendőket végezni s hivatalos működésében segítségére lenni szíveskedjék. Az értekezlet helyeslő tudomásul veszi püspök úr intézkedését s a maga részéről is kéri Chernél Antal legidősb egyházmegyei gondnok urat a főgondnoki teendőknek a választás megejtéséig leendő szives végzésére. Chernél Antal egyházmegyei gondnok úr megköszönve a bizalomnak iránta való ismételt megnyilatkozását, kedves kötelességének tartja a főgondnoki teendőknek a választás megejtéséig leendő teljesítését. 6. Püspök úr jelenti, hogy a forradalom kitörésekor szükségesnek látta körlevélben tájékoztatni a gyülekezeteket a teendők felől addig is, mig a gonosz szenvedélyek fekorbácsolásával orkánszerüvé fejlesztett düh kitombolja magát s a vadul viharzó harag elül annyira, hogy kerületi közgyűlést tarthatunk, amit először december hó elejére, majd február hóra tervezett. Az események fejlődése azonban teljesen a mi várakozásunkkal ellenkező irányban haladt és végül a kommunizmus veszélyes útjára vezetett. A proletárdiktura első rendeletéből úgy látszott, mintha a „szabad egyház szabad államban“ elvét akarná megvalósítani. Pápára sietett tehát a célszerűnek látszó intézkedések megtehetése céljából, ahol az esperes urakkal értekezletet tartott. Bemutatja az esperesi értekezlet jegyzőkönyvét, amely a gyülekezetekkel egész terjedelmében közöltetett. Az értekezlet püspök úr jelentését jóváhagyó tudomásul veszi; az értekezlet jegyzőkönyve a gyülekezetekkel közöltetvén, újabb intézkedés szüksége nem forog fenn. 7. Püspök úr jelenti, hogy Zoch Samu pozsonyi zsupán úr, akit a cseh köztársasági elnök a felekezeti kérdések intézésére teljhatalmú megbízottá nevezett ki, Kovács Lajos komáromi egyházmegyei tanácsbiró s pozsonymegyei főügyész úr utján közölte vele azt az óhajtását, hogy mielőtt az ág. hitv. ev. atyafiaknak adott ideiglenes egyházalkotmányt a református egyházra is kiterjesztené, megbeszélést szeretne vele folytatni. Ennek következtében április 23-án Pozsonyba utazott s Kiss Albert kerületi tanácsbiró, Kovács Lajos egyházmegyei ügyész és titkárja jelenlétében tárgyalt a kérdésről s abban állapodtak meg, hogy miután a béketárgyalások menetéről nekünk tudomásunk nincs, a cseheknek azt az állítását pedig, hogy az ántánt a csehek által megszállott területet a cseh-szlovák köztársasághoz csatolta, a békeszerződés ratifikálásáig befejezett tényként nem fogadhatjuk el, tehát végleges megállapodásokat létesíteni már most időelőtti volna, a békeszerződés megkötéséig a kérdés függőben hagyandó. Majd a békekötés után lesz megállapítható, hogy kikkel mily irányú megbeszélés lesz tartandó. Az értekezlet is osztja Püspök úrnak azon felfogását, hogy a békekötés ratifikálásáig idő előtti volna bármiféle tárgyalásba bocsátkozás, a törvényes jogállapotnak az felel meg, ha a református egyházban a mostani status quo tartatik fenn; felkéri tehát püspök urat, hogy jövőre is ebben az értelemben szíveskedjék eljárni. 8. Püspök úr jelenti, hogy pozsonyi utazását elodázhatatlanná tette a barsi esperes úrnak az az értesítése, hogy a barsmegyei zsupán rendeletileg kötelezte a gyülekezeteket hálaadó istenitisztelet tartására azért, hogy az ezer esztendeig tartó magyar rabságból végre kiszabadultak. Zoch Samu zsupán úr azon kijelentésére, hogy ö megérti fájdalmunkat, püspök úr őszintén megmondotta, hogy a dolgok alakulása nekünk nagyon is fáj és kérte őt, hogy bántó intézkedésekkel ne növeljék jogos fájdalmunkat, ne keserítsenek el végleg bennünket, amit a zsupán úr kilátásba is helyezett és meg is tett, mert többé hálaadó istenitisztelet tartásáról nem esett szó. Helyeslő tudomásui szolgál. 9. Püspök úr jelenti, hogy a komáromi véres puccs, a vörösökkel való több heti hadakozás tökéletesen elzárták a világtól. Neki e miatt, a meg nem szállott területeken levő esperes uraknak pedig a vörös terror és a közlekedés hiánya miatt nem lehetett rendes érintkezésük sem a hatóságokkal, sem a gyülekezetekkel négy hónapon át. Az ennek folytán keletke
