Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1918-02-03 / 5. szám

26. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 5. szám. az állami eredetű, most római kath. egyházi és iskolai célokat szolgáló javak szekulárizációját is. Ámde mint­hogy egyházaink hivatalos fórumai ilyen követeléstől távol állanak, önként következik, hogy az érdekelt egy­házak erőforrásainak is az egyenlőség és viszonosság alapján ingatlanokból kell állani. Sajnos, hogy e fontos elvi kérdésben a készü­­letlenségnek kiáltó bizonyítékát szolgáltatja éppen a két protestáns egyház hjv^talos testületéinek állásfogla­lása is. Amig ugyanis előÉp^z ev. egyház egyetemes gyűlése azt «óhaját"*fejezte Ki, hogy az örök alapítvány felerésze ingatlanokban szolgáltatandó ki; addig egyetemes konventünk készpénzben, illetve papírokban is hajlandó elfogadni. Holott e pontnál igazán nem volna helye semmiféle alkunak 1 Vagy­­vagy ! vagy szekulárizációval kapja meg minden fele­kezet pénzben, vagy anélkül ingatlanokban ! Hisz a pénznek és papírnak értékváltozására éppen a háborús helyzet eléggé megtaníthatott bennünket! Mig az ingat­lanoknak és jövedelmüknek a helyzethez alkalmazkodó emelkedését szintén kézzelfoghatólag bebizonyította ! Tehát minden tekintetben igazán a legnagyobb óvatosság kívánatos ! Azt hiszem, hogy az utolsó szó még nincs ki­mondva. Azért vigyázzanak egyházunk vezetői és a képviselőházban szereplő tagjai, hogy ez az egyhá­zunk létérdekét érintő kérdés ne helyrehozhatatlan hibákkal, mulasztásokkal, sérelmekkel kapcsolatban, hanem az egyenlőség és viszonosság elvei szerint ol­dassák meg. Körmend. Fülöp József egyházker. tanácsbiró és számvevő. Karácsony-est a Piave partján. — 1917 december 24. — A nap leszállt. Utolsó sugarai visszatekintenek még. Az est homályosan szürke leplével borul a földre s betakarja a Piave partjait. Itt csak most kezdődik az élet. A védő csapat, mely egész nap kénytelen a föld alá bújni, örömmel jön elő és szívja boldogan a friss, tiszta levegőt.-Ma szünetel a munka. Karácsony este van. Kicsinyke dekkungban a tűz körül ülnek bakáim. Arcukat a tűz vörös fénye világítja meg. Ök, akik számos csatákban, vad pergő tűzben százszor és ezerszer szembe néztek^már a halállal, most mind­ezekről elfeledkezve, beszélgetnek a régi jó idők­ről, amikor szent karácsony estéjén együtt ült az egész család s nem hiányzott egyetlen egy sem az otthoni tűzhely körül. Beszélgetnek a szebb, bolgo­­gabb jövendőről is, amikor majd ismét béke lesz s mindannyian, akik most ide kinn vagyunk a harctere­ken, ismét otthon lehetünk, ^egymást szeretettel át­ölelve és ismét igazán békességben karácsonyt ünne­pelhetünk. A kicsiny dekkungban felhangzik az ismert, szép karácsonyi ének. Egy szivvel és lélekkel énekli min­denki. Hisz oly közel állunk egymáshoz: egymásért élünk és halunk ! Leírhatatlan érzelmeket kelt a szi­vekben az az egyszerű kis ének, amely az embert haza viszi a képzelet szárnyain édes magyar hazánkba, ahol sok kis falunak kis házában szintén zeng az ének így karácsony estéjén. Vége van az éneknek. Mindenkinek az arca kelet felé fordul, csönd van s olyan jól esik most haza gondolni. Talán most teríte­nek fel s várnak még valakit . . . Ágyú dörren, gránát robban. A figyelő őrszemek előre tekintenek a szürke­ségbe. Az ének hangjai eljutnak hozzájuk. Különös érzés fogja el szivüket, szabadulni nem tudnak tőle. Haza szálló lelkűk csak az otthont 1 átja. Karácsony este van . . . Ámde ágyú dörren s gránát robban. Szemüket dörgölik, a szép látványnak vége s figyel­nek tovább, mert most vigyázniok kell. Karácsony este. Ide kinn a hazagondolás és emlékezés estje. De szép is ez az est! Ma kétezer éve született a Megváltó az emberek számára, aki jóakaratot hozott a földre s békességet az emberek szivébe. Szent karácsony este, szeretet ünnepe ! Hozd el minél előbb a sokak által óhajtott békességet! Hadd szűnjön meg egyszer már a gyűlöl­ködés az egyes népek és nemzetek között, múljon el a gyilkos pusztítás, gyalázatos vérontás ! Hadd száll­jon le közénk ismét a békességet hirdető angyali se­reg e biztató szózattal : „Örömöt hirdetek, nektek, ne féljetek ! Dicséret, dicsőség Istennek, e földön békes­ség és az emberekhez jóakarat1“ Magyar bakák őrködnek Piave partján s ég felé tekintenek az igaz biró felé. Magyarok erős, hatalmas Istene, tekints le reájuk s a diadalmas harcok után küldd el már egyszer igazán békét hirdető angyalodat, hogy ne várjanak sokáig, ne várjanak hiába ! Keleten dereng. Szent karácsony napja felvirradt! 83. géppuskás hadnagy. IRODALOM. Látások könyve. Beszédek, elmélkedések. Irta: Ravasz László. Az Ut kiadása. Kapható Kolozsvárt, Bocskai tér 1. Hornyánszky Viktor könyvnyomdája 1917. 352 oldal. Ára 12 korona. Ravasz László nevét mindenki ismeri, akinek ismernie kell, mert a legexponáltabb Írója és theológus­­igehirdetője ref. egyházunknak. Egyes köröket tudo­mányos készültsége hódoltat, másokat stílusa vakít, vallásos köreink erősen érzik benne az evangelizátert s még titkos ellenfelei is belenyugosznak megnövé­­sébe. Annyira markáns irói arcéle van s oly ellen­tétes és szélső irányokat látszik egy magasabb egy-^ ségbe összefoglalni, hogy lassan fölé nőt összes karak­terisztikus igehirdetőinknek. Ne szegélyekre gondo­lunk itt, hanem a személyi ellentétekről lassan elvi

Next

/
Thumbnails
Contents