Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1918-10-20 / 42. szám
42. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 187. oldal. Az idők teljessége következik, munkára fel ! Óh, milyen dicső volna és mennyire biztató jövő fen maradásunkra nézve, ha a béke első napjainak mámoros hangulatában széjjel menne egy lelkes felhívás, azzal együtt újságárus boltokban, utcákon, állomásokon, gazdák asztalán ott lenne egy napilap: az Uj Élet, vagy Magyar Lélek néhány százezer példányban és tartalmával nemes irányával megragadná a nagy napoktól megihletett, erkölcsi tisztulás után vágyakozó és igaz szót váró közönséget. Van az első hetek megfeszített munkájára és reklamirozására már tőkénk, ott a ref. sajtóegylet által összegyűjtött alap. Addig pedig gyűjtsük a koronákat erre, rendezzünk sajtó napokat a városokban, prédikáljunk, beszélgessünk róla a falvakban, készítsük sürgősen az utat, hogy a lehető legkedvezőbb alkalmat és időt el ne szalasszuk a református napilap megteremtésére. Csukás Endre. Á b.=somogyi ref. egyházmegye veszedelme. (Folytatás és vége.) Egyházpolitikai hitvallásom, hogy az államhoz nem lehet a jövőben szilárd bizodalmunk; inkább a saját fundamentumunkat nyerjük vissza s arra építsünk. Egyházállamunk legyen erős ! A mostani kormányzásban nyilvánuló politika, amely az egyház és iskola terheit az állam és egyház között osztja meg, tulajdonképpen két malomkő közé szorítja a hivatalnoki kart. Már ebből a szempontból is főfeladatnak tartom a díjlapfizetési rendszer visszaállítását korszerűsített alakban. De egyházkerületi összefüggésben az alkotó egyházmegyék között levő viszonosság szempontjából is. Hiszen ha csak egyházmegyénk lenne a jövőben is oly szerencsétlen, hogy a díjlapok helyett labilis értékű pénzzel fizetnek a gyülekezetek, akkor a terményfizetés mindig reálisabb alapján álló egyházmegyék benyelik majd, mint cethal a Jónást. 30 év múlva kivesznek a papok Somogybán. Új lelkészeket nem kap a traktus. Hiszen „Levegőből nem élhet meg az Ur jámbor szolgája 1 A theológián kibajuszosodott kevés számú lelkészjelölt urak bizonyosan más egyházmegyék parochiáira viszik bibliájukat. Kié lesz a felelelősség, ha a nagy egyházmegye elveszti a súlyát? A többi egyházmegyék sorában régi dicsőségéből élő törpe királyként húzódik meg? S a történetiró azt állapítja meg róla: Hajdan virágzó megye volt; szerepe azonban már nincs, csak volt 1 Kormányzó férfiaink ne vegyék azért tiszteletlenségnek, ha az egyházmegye iránti forró szeretetből a jövőre mutatok. „Akinek keze az eke szarván van, az előre tekinthet!“ Elnémult harangok zokogásának emléke gyógyíthatatlanul fájna a lelkiismeretnek. A készpénzfizetés 10 éves lejártából sehogysem következik, hogy többé természetben nem lehet fizetni. Ez igen merész és veszélyes konklúzió. Ezért nem vállalnám a felelősséget, még ha tanácsbiró volnék is. Évezredes rendszert így semmibe venni egy csődbe jutott próba-metódus kedvéért nem lehet. Nem tudom, mit fog szólni a bíróságnak ehhez az Ítéletéhez a panaszos közvélemény. A helyzet kulcsa a birák kezében volt. Segíthetett volna a csomó megoldásán. Nagy lépéssel vihette volna a bonyodalmat a kibontakozás felé. A közvélemény Ítélete mindig az igazabb. Ez és az eredmények fogják megmutatni, hogy a kulcsai mit nyitott fel az I. fokú bíróság. Egyet azonban már előre megállapított, azt nevezetesen, hogy a készpénzfizetés idétlen szülött volt. Nem teszi életképessé az a mesterséges beavatkozás, hogy 150, majd 200%-os vizesvért fecskendeznek belé. A nem kongruás pap így kap 6—8000 K-t, a kongruás ellenben 2—4000 K-t. Szegény családos apák. Mire elég ez nektek ? Miért kell bűnhődnötök amiatt, hogy díjlapi járandóságaitok öt évi átlagának ennyi felel meg ? Vájjon folyó szükségleteiteknek mennyi felelne meg ? — No, de legalább a közvéleményhez ti is csatlakoztok. Az majd keresheti az egyenlőség alapján való konszekvenciát 1 (?) Más egyházmegye — úgy halljuk — nem teketóriázott. A díjlap, mint minden vitán felül álló örökös kötlevél, nem is lehet bírósági ügy. Jól indult a felfogás és az ügykezelés Somogybán is. Később mellékvágányra zökkent és elromlott. Most ott vagyunk, hogy a közigazgatási bíróság — tehát hatóság — maga csonkította meg a díjleveleket a törvény határozott tilalma ellenére. Használ ez a tény a díjlap- Ügynek ? — Legalább a fontosabb terményeket (buza, rozs, tengeri, fa), az igazán megszorult tisztviselők előterjesztett kérelmére miért nem ítélték meg ? Maga a m. kir. kormány is elrendelte 120.000/918. O. K. H. sz. a. rendelettel a főbb termények feloldását. Lehet ezt a védő paizst visszadobni? Hiszen segédeszköz volt és takarni akart í Elemi iskolába való az a vélekedés, hogy a nagy készpénzfizetés miatt elvész kongrua, korpótlék, családi pótlék, ruhasegély és hogy a fizetésben beállott változást jelenteni kell a kormánynak. Hát a terménnyel fizetett tisztviselők elveszítenek valamit és jelentik, hogy a természetbeni fizetés készpénzegyenértéke 15—20000 K? Kinek van eszébe elvonni a hivatalnokok elől kenyerüket? Fizetésnövekedés alatt a mindenkori egyenértéken túl emelkedő változást értjük helyes következtetéssel. * Ha a felsőbb egyházi hatóságok segítségére lesznek a veszedelemben forgó egyházmegyének, akkor megmenthetik. Hogy megmenthessék, adják vissza és segítsék cselekvő állapotába újra a lelkészek és tanítók díjleveleit. Az egyházmegye kezei és lábai ezek. Enélkül az egyházkerület déli leánya sírba fekszik. Most még azt mondom a nagy Doktorral: „A leányzó nem halt meg, csak aluszik“. Kiáltásom nem a lélekharang csengése. Hanem a belsősomogyi nagy egyházmegye történelmi hanyatlását megakadályozni remélő vészharang. Kovács József.
