Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1918-10-20 / 42. szám
188. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1918. Magyar Bibliatársulatot! Amit kevés idővel ezelőtt módfelett való túlzásnak, falra festett rémképnek tekintettünk, rohamosan kezd valóságra válni. A szinte végevárhatatlan világháborúban innen is onnan is kapjuk a hireket, hogy a Brit és Külföldi Bibliatársulat magyarországi készletei kiapadóban vannak, hogy a harctérre menő véreinknek már a legjobb akarattal sem vagyunk képesek teljes magyar bibliát adni vigasztaló s bátorító úti társul. A biblia rövidesen azok közé a cikkek közé fog tartozni, amelyekről szomorúan halljuk: Végkép kifogyott. Semmi pénzért sem kapható. A „Református Sajtó“ legközelebbi számában Hamar István írja, hogy a mult hetekben egy harctérre induló református tábori lelkész fordult hozzá teljes szövegű magyar bibliáért, aminőt a fővárosban már nem volt képes szerezni. S ő kénytelen volt a hozzá fordulót jobb híján egy újszövetséggel kielégíteni. Természetesen e sorok olvasói közül sokan neai veszik a dolgot tragikusan. Majd csak lesz valahogyan ! A bibliahiány semmi esetre sem olyan súlyos eset, mint pl. a szövethiány. Biztatja magát a mi számtalanszor megszégyenült magyar indolenciánk. Mert indolencia az, hogy egy évszázadon át lelkesen hirdettük, hogy a bibliának a nép könyvévé kell válnia s e mellett a biblia hozzáférhetősége s komoly propagálása érdekében az ujjúnkat sem mozdították. Jól esett, hogy a Brit és Külföldi Bibliatársulat olyan önzetlen és sikeres, bibliaterjesztést űzött közöttünk s mi — ha magyar Bibliatársulatról volt szó, legfellebb a pium desideriumok magaslatára voltunk képesek felemelkedni. Szomorú ideírni, hogy Európa protestánsai között a négy milliós magyar protestántizmusnak nem volt csak pénze és belsőséges áldozatkészsége arra, hogy a mult évszázad folyamán nemzeti bibliatársulatot alapítson. Hát vájjon nem éreztük-e a szégyenét annak, hogy a négy eltelt év folyamán még harctérre menő fiainkat is olyan bibliákkal láttuk el, amelyek egy ellenséges nemzet fiainak áldozatkészségéből láthattak napvilágot ? De — feleljük — béke idejében nehéz lett volna szembehelyezkednünk a Brit és Külföldi Bibliatársulat versenyével. Kiadványainak olcsóságával, ízlésességével, népszerűségével szemben minden hasonnemü magyar vállalkozás fiaskót vallott volna. Mivel a küzdelmet már eleve is meddőnek láttuk, legjobb s legnemesebb szándékaink is hajótörést szenvedtek a magyar bibliaterjesztés ügyében. Azt gondolom, hogy abban a hezitálásban is, amellyel a magyar prot. közvélemény a mult évek folyamán a magyar bibliatársulat ügyét fogadta, még most is van valami félénkség a nagy angol riválissal szemben. Ez a félénkség azonban teljesen jogosulatlan. Mikor szivünk belsejében elemi erővel csendül fel a parancsoló kötelesség szava, hogy véreink számára minden tekintet félrevetésével nekünk kell lehetővé tenni az Isten igéjéhez való járulást, akkor nem lehet sem jobbra, sem balra nézni, nem lehet üzleti szempontokat mérlegelni, de tenni kell azt, amit a lelkiismeret szava diktál. A bibliaterjesztés nem üzleti ügy. Mi nekünk nincsenek nagy tőkéink, nincs meg az az egy évszázados gyakorlatunk, nincs meg az a világperspektivánk, amelyet a Brit Bibliaterjesztés a magáénak mondhat. De ki vethet ránk követ, ha tőkéletlenebbül, gyarlóbban — ám legalább is akkora önzetlenséggel, áldozatkészséggel mi is miveljük azt, amit ők ? Lehet, sőt valószínű, hogy a magyar bibliaterjesztés ügye nagy nehézségekkel küzdve, kisebb-nagyobb akadályon át, zökkenőkön keresztül haladhat csak a megvalósulás felé. De ha imádságainkkal kisérjük nyomon, ez az ügy mégis haladni fog. És bizonyság lesz. Élő bizonysága annak, hogy a magyar protestánsok sok évtizedes közöny és tétlen sopánkodás után végrevalahára megérezték annak a feladatnak súlyát, amely százezrek bibliaszükségletének kielégítésével legtermészetesebben ő rájuk nehezedik. De nem szabad a biblia terjesztés ügyét kizárólag nemzeti ügynek sem tekinteni. Az angol bibliaterjesztés sok ember előtt most kevéssé látszik rokonszenvesnek. Miért ? Mert ebben az akcióban az angol világuralmi politika egyik vallásos színezetű mellékhajtását vélik — alaptalanul — felfedezni. Az ilyenek számára súlyos érvnek látszanék, hogy az angol gyámság alól való kiszabadulásra soha olyan kedvező alkalom nem kínálkozott, mint a jelenben. A háború után a brit bibliatársulatnak úgyszólván újra kell kezdenie a dolgot nálunk. Amennyivel előnyösebb lesz a helyzete világösszeköttetései, tőkeereje révén, legalább oly mértékben fog hátrányára válni az a napról-napra fokozódó ellenszenv, amely Magyarországon minden nap növekszik minden angol dologgal szemben. Ám azoktól, akik ilyen világpolitikai motívumokra a jelenben talán képesek volnának áldozatokat hozni egy antibrit bibliatársulatra, nem sokat várhat a magyar bibliaterjesztés ügye. Annak, aki a bibliát terjeszteni akarja a politikai és nationális korlátokon túl minden nap imádkoznia kell egy nagy, minden nép felett álló országnak, az Isten országának terjedéséért. Annak meg kell értenie, hogy a leendő magyar bibliatársaságnak vállalnia kell ama nemzetek bibliáját is, amelyeknek tekintete — ha a fejlődés és haladás magas lépcsőzete felé néznek — első sorban ránk magyarokra szegeződik. Ha még oly leküzdetetlennek látszó akadályok tornyosulnak is a magyar bibliaterjesztés ügye elölt, ha százszor kényelmesebbnek látszik is várni a békére, amikor a jó angol bibliaárusok újból megjelennek a maguk szép és olcsó bibliáival, éreznünk kell, hogy itt a tizenkettedik óra a cselekvésre. Elvégre be kell látnunk, hogy minden egyes eset, amikor harctérre menő fiaink többé — a pénzükért sem jutnak bibliához, minden sóhaj, mely kis falvak mélyén a
