Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1918-10-20 / 42. szám
186. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1918. vidéki lapocskának tekintették és nem tulajdonítottak neki jelentőséget. Nekünk Budapesten megjelenő, nagy országos napi orgánum kell, csak ez biztat elterjedéssel és tartós életfolyamattal. Most boncolgassuk kissé a lap szellemi és tartalmi irányát; milyen legyen az ? Erre sokan egyszerűen azt felelnék, hát ez nagyon egyszerű : legyen református jellegű ! Hát éppen ez az, amit észrevétlenül, nem kürtölve és hirdetve, hanem lassan lépésröllépésre kell belevinni az olvasó közönségbe. Kezdjük mindjárt a cimen : ne válasszunk a közönség előtt érthetetlen, misztikus, vagy az egy házias jelleget azonnal eláruló nevet, mint pl. volt az „Őrálló“. Igen alkalmasnak találnám például az ilyen nevet: Uj Élet, vagy Magyar Lélek. Mindkettő bizonyos aktuálitással bir, egyházias jelleg is van benne, amellett a laikus közönség előtt is érthető és a más felekezetű sem sejt mögötte intranzigens református álláspontot. A református irányzatot én egyenlőre abban látom megvalósítandónak: legyen a lap mindig a magyar középosztály érdekeit védő, minden túlzó szociálizmustól ment, de modern haladó irányú lap, teljesen független a mindenkori kormányoktól. Szépirodalmi részéből, kritikáiból minden erotika, burkolt szemérmetlen, lelket rontó eszmék tiltassanak ki. Minden bűncselekmény, népdráma, vagy szenzáció szoríttassák az őt megillető keretek közé és kizárólag a mi tiszta, puritán erkölcsi felfogásunknak megfelelő alapon tárgyaltassék. (Ezzel ellenkező lapszemelvények: Mágnás Elza, Haverda Mária, újpesti bádogos féle hasábokat töltő szenzációk, Szász Zoltán, Aegrotus, Kabos Ede, Zsolt stb.-féle filozófálások, kritikák és destruktiv elmefuttatások). Szóval bármely intelligens család 14 éves leánykájának is bátran kezébe legyen adható. Lám éppen ilyen lap hiányzik most és igen sokan óhajtanak ilyent, mert van ám . . . csodák csodája, erre irányuló közhangulat is! Szóval a református jelleg egyelőre ebben nyilatkozzék meg: feltétlen tisztesség! Foglalkozzék modern theológiai irányzatok ismertetésével, egyházi ügyeink, gyűléseink, kellő helyen és terjedelemben való ismerjetésével, hadigondozó munkával, a háború által ütött sebek begyógyításával az ifjúság erkölcsi nevelésével stb. De bibliai idézetek, biblia magyarázatok, vallásos bölcselkedések, túlságos belmissziós serkentések ne legyenek benne, mert akkor azonnal elfordul tőlünk az olvasó közönség jórésze és kizárólag csak felekezeti érdeket szolgáló, súllyal nem biró, kegyes mázzal bevont célzatos lapnak tekintik orgánumunkat. Nem szabad egy ember irányzatának és korlátlan irányításának kiszolgáltatni a lapot. Bármily tehetséges és jó református is valaki, mégis vannak benne túltengések és túlzások. Példa erre a Magyar Szó — kimúlt orgánum nagyeszű és tehetségű szerkesztője. Az ő túlzásai és egyoldalú felfogása, kíméletlen harcmodora lejáratták jobb sorsra érdemes lapját. Mindenesetre egy jártas, tapasztalt geniális és neves zsurnaliszta álljon a lap élén, de legjobb ref. Íróinkból és kiválóságainkból szerveztessék egy szerkesztő tanács, amelynek döntő irányítása legyen a lapra. El nem hiszem, hogy például egy neves zsurnaliszta főszerkesztése alatt és például Kozma Andor, Kiss Ferenc, Beöthy Zsolt, Szabolcska Mihály, Haypál Benő, Bernáth István, Tisza István, Balogh Jenő, Antal Géza, Gonda Béla stb. jeleseinkből álló szerkesztő-bizottság irányítása és közreműködése mellett ne lenne lapunk egy csapásra közkedvelt, súllyal és tekintéllyel biró elterjedt orgánum ! Ilyen irányzatú lap nem lenne kérész életű és ha ehhez még hozzájárulna bizonyos népszerű tanácsadó, szerkesztői üzenet, gyakorlati gazdasági útmutató rovatok stb. én magam és azt hiszem legtöbb paptársam egy vasárnap délután szerezhetne lelkes örömmel 40—50 előfizelőt. Most azután jön, amin mindennek a sorsa megfordul, az eszköz: a pénz. Lehető reális akarok lenni és rideg számító; nem ábrándozom 5—6 milliós, jutalékokból összehozott közművelődési és sajtó alapokról. Veszem egyszerűen a való konjunktúrákat és lehetőségeket. Ha a Bethlen-nyomdával kapcsolatban alakulna egy ref. napisajtó vállalat, azt részvényjegyzéssel hatalmasan lehetne támogatni. Ma 200 koronás részvényjegyzésre lehet felet találni egy kis buzgóság mellett elegendőt. Ma a gazdaember is szívesen jegyez részvényt, ha annak a részvénynek reális hozadékát, a lapnak keresztyén jellegű megteremtését előtte kifejtjük. Nem vagyok antiszemita, de a mi igaz, azt letagadni nem lehet: ma úr és paraszt mind sémimentes napilapot óhajt. Hiába ez a közhangulat! 2000 egyházunkban, átlag egyben-egyben öt részvényt számítva bejönne alaptőke — . 200.000 K 200 lelkész előfizető évi 50 K-val évi — 100.000 „ 40.000 ref. gazda előfizető 50 K-val évi — 2,000.000 „ Az intelligens ref. közönséget és a hirdetés díjakat egyelőre nem is számítva, össze lehetne hozni erős akarással és közönyünket, gyámoltalanságunkat, kishitűségünket leküzdve . — 2,000.000 K alaptőkét és évi...............................— 2,100.000 „ előfizetési díjat. Ennek előzetes biztosításával már azután legalább annyit ellehetne érnünk, hogy komoly és ügybuzgó igazán hozzáértő férfiaink, mint lehetőséggel foglalkozzanak a dologgat. Nem érzem egyéniségem súlyát olyan nyomósnak, hogy én határozati javaslatokat megformulázva terjesszek hallgatóim elé. Ha felolvasásom hatása alatt az igazán hozzáértők ezt megteszik : ez lesz legszebb jutalmam ! Azt azonban bátorkodom határozottan kijelenteni, hogy a Református Sajtó-egyesületnek és a Beíhlennyomdának úgy testületi, mint egyéni legnagyobb mértékű anyagi ás erkölcsi támogatását kerületünk, egyházaink, híveink részéről kötelességnek tartom.
