Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-20 / 3. szám

1918. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 15. oldal. kára volt. Törvényelőkészítő munkálataiból azonban az a iiberális felfogás, amely Magyarország közéletét a mult század egész utolsó negyedében irányította, az ily képtelenségeket kizárta. Ez idő alatt nem is vallotta nyíltan senki más ezt az irányt, csak az a néhány hecckáplán, aki nem átallotta gyújtó csóváját forgatni a békés épületek körül. . Most pedig a magyar kultusz ügyek legfőbb őre, a demokrata kormány népszerű miniszterü miniszteré­nek felelőssége mellett jelenik meg oly törvényjavaslat, amelynek a magyar jogra nézve idegen definíciója oly célzatot hordoz, hogy a törvényben biztosítandó katho­­licitás jelszava alatt, a magyar közvagyon jelentékeny részének az államtól való elvonásával, oly klerikaliz­­musnak az árvizét zúdítsa az országra, amelynek hul­lámai alááshatják az úgy is minden felől rengetett nemzeti állam alapjait. A hibás elnevezés kiáltóan zavarja a törvény­­javaslat egész 5. §-át. Itt már az, erdélyi római kalh. státus törvénybe iktatott önkormányzati jogánál a ma­gyar törvények helyes elnevezésével kellett élni. A go­nosz célzat azonban ennek helyi szervezetét is „az or­szágos katholikus önkormányzat“ kiegészítő részévé teszi. Ezek nem elnézési hibák. Nem gondatlanság szü­löttei. Egy tervszerű klerikális kéz ujjlenyomatai lát­hatók és ismerhetők fel bennük. Ha bárkiben kétely támadna ez iránt, olvassa el a 4. §. harmadik kikez­dését. Ebben szembe állíttatnak a „katholikus főisko­lák“ a „felekezeti főiskolák“-kal. Itt búvik ki a szeg a zsákból. Annak az alapvető törvénynek a 2. §-ára hivatkozással, amelyik teljes egyenlőséget és viszonos­ságot állapit meg az összes bevett vallások között, le­het-e így distingválni Magyarország kultuszminiszteré­nek !? Ez a distingció a klerikálizmus fundamentális tétele. Ebből fakadt minden további gyászos szerep­lése ; a katholicitással szembeállított lekicsinyelt fele­kezetekkel szemben érezheti csak magát jogosultnak a szervezett hierarchia egyeduralmi törekvésekre. ^ A törvényjavaslat ezirányban határozott kapu­nyitás és gyáva behódolás. Ne gondolja senki, hogy ezeket felekezetieskedés mondatja velünk. Nem. csak a tisztán látása annak a veszedelemnek, amely e sokoldalú ártalmak idején hal­mozást csinál a békés fejlődés vesztére. Minden ravasz scenirozás mellett sem lehet elkerülhető e célzat nyilt felismerése. Losoncz. Sörös Béla. „A nagyok rendesen nem veszik észre leghívebb barátaikat, mert azok hízelegni nem szoktak s oly ügyetlenek kimutatni szeretetü­­ket.“ Csűrös István: Mefíbóset. A Ref. Sajtóegyesület alapszabályaiból. 4. §. Az egyesület céljai. A Budapesten szerve­zett ref. nyomdának nagyarányú fejlesztése, az ország főbb ref. gócpontjaiban ref. nyomdák szervezésének előmozdítása. Már méglévő tiszta ref. szellemű lap­jainknak erkölcsi és anyagi támogatása. Ref. folyóira­tok kiadása, középosztályunk, népünk, stb. számára. A ref. napilap indításának előkészítése. Református Sajtóiroda szervezése, mely az egyházunkban történt eseményekről s egyházunk terveiről az egyházi és napi­lapokat rendszeresen tájékoztassa, egyházunk érdekeit a napilapokban megvédelmezze. A magyar Bibliának saját anyagi erőnkből való kiadása. Tiszta ref. szel­lemű tudományos, hiterősítő könyvek, vallásos iratok (traktátusok) kiadása. Ref. könyvkereskedések szerve-I zése Budapesten és az ország több ref. gócpontjaiban. A ref. iratterjesztés országos szervezése. A társorszá­gokban élő és külföldre szakadt ref. testvéreink ellá­­j tása vallásos iratokkal. Általában minden, a ref. sajtó megizmosítását és fölvirágoztatását előmozditő törek­vés támogatása. 5. §. Az Egyesület eszközei. A ref. sajtó iránti érdeklődés felköltésére és az Egyesület sajtó-alapja javára évről-évre sajtóvasárnapok rendezése az ország ; ref. gyülekezetei körében. Ugyanerre a célra nagyobb ref. gyülekezeteinkben felolvasások, előadások, ünne­pélyek, hangversenyek rendezése. Az évi tagdíjakon kivül önkéntes adományok, alapítványok, hagyományok gyűjtése, az Egyesület szükségleteinek födözésére. Ala­pok gyűjtése az Egyesület különböző céljainak meg­valósítása érdekében. Az egyelőre havonként megjelenő hivatalos lapja: a „Református Sajtó“ révén állandó összeköttetést tart fönn tagjaival. 6. §. Az Egyesületnek tagja lehet: Minden 18-ik életévét betöltött magyar ref. állampolgár, akár férfi, akár nő. Ref. gyülekezeteink, egyházi és iskolai testü­­leteink, egyesületeink.. 7. §. Az Egyesületnek vannak: Alapító tagjai, kik egyszersmindenkorra legalább 100 K-át fizetnek pénztárába. Rendes tagok, kik legalább három évre évi 4 K tagsági dij fizetésére kötelezik magukat. Se­gítő tagok, kik legalább 1 K-át fizetnek évenként. 8. §. A tagok jogai: Minden tag ingyen kapja az Egyesület hivatalos lapját: „A Református Sajtó“-t, amennyiben tagdíjával az előző évről hátralékban nincs. Az alapító és az előző évi tagsági díjukkal hátralék­ban nem lévő rendes tagok a közgyűlésen és tanács­kozási és szavazati joggal bírnak: tisztviselőkké és a választmány tagjaivá választhatók. A gyülekezetek, tes­tületek és egyesületek irásbelileg meghatalmazott kép­viselőik útján gyakorolhatják jogaikat a közgyűlésen. Az Egyesület nőtagjai országos és helyi hölgybizott­­ságokká tömörülhetnek. A tagok helyi-, illetve vidéki köröket alkothatnak. 9. §. Az Egyesület ügyeit az évenként tartandó

Next

/
Thumbnails
Contents