Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-20 / 3. szám

16. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1918. közgyűlés, az ez által hat évre választott választmány, végül a tisztviselőkből álló igazgatóság vezeti. 27. §. Az Egyesület nőtagjai országos, vagy helyi hölgybizottságokká tömörülhetnek, hasonlóképen a különböző helyeken, illetve vidéken 1 akó egyesületi tagok az egyesület helyi-, illetve vidéki köreivé alakul­hatnak. A hölgybizottságok és a körök új tagok, ado­mányok gyűjtésével az Egyesület kiadványainak ter­jesztésével, fölolvasásokon, előadások, ünnepélyek ren­dezésével működhetnek közre az egyesület céljainak előmozdításában. 28. §. A hölgybizottságok és a körök önmaguk választják tisztviselőiket, ügyviteli szabályaikat meg­erősítés végett az igazgatóság elé terjesztik. Szükség­leteik födözetéről önmaguk gondoskodnak, amennyiben sem a hölgybizottságok, sem a körök szervezése a ta­goknak az Egyesülettel szemben fönnálló anyagi köte­lezettségét nem érinti. A körnlödi ref. egyház fejlődése. A magyar református egyház minden tagját mély aggodalommal foglalkoztatja egyházaink jövője iránti meleg érdeklődés; nem lesz tehát időszerületlen egy kisebb gyülekezetünk anyagi biztosítása és fejlődéséről néhány adattal lapunk olvasó közönségét megismer­tetni, hogy meggyőződést szerezzünk arról, hogy mily nehéz viszonyok merülnek fel gyülekezeteink beléleté­­ben, amelyeknek időben való leküzdésétől függ igen sok virágzó gyülekezetünknek léte, avagy anyagi el­pusztulása ! Az Obernyik Károly nagy Írónk és Czibor Ferenc tudós tanárunk örökében a kömlődi ref. egyház hívei­nek körében nagy változásokat idézett elő a mult szá­zad utolsó szaka. A néhai Sárközy József volt főgond­nok és néhai Pázmándy Lajos egyházmegyei és főis­kolai gondnok, úgy ma már a néhai Pázmándy Dénes 1848. évi képviselőházelnök s egyházkerületi főgond­nok nagy kiterjedésű birtokai mind kath. birtokosok kezére kerültek, úgy hogy a közbirtokossági ingatla­noknak közel 2/3"ad része, tehát a nagyobb része, a ref. egyházi adó-alaptól elvonatott. Ily viszonyok kö­zött nagy hálával tartozunk azoknak a közbirtokosok­nak, akik között a tóm. kath. vallásu Major Nándor és Prokopp Frigyes ny. tábornok is egy szívvel s lé­lekkel járultak a közbirtokossági vagyon megosztása alkalmával egyik buzgó egyháztagnak azon indítványá­hoz, hogy a közbirtokosság 60 holdnyi ingatlanai, a regálé megváltás alkalmából, a kömlődi ref. egyház tulajdonába adassanak át. Azóta a gyülekezetben számosabb lelkészváltozás történt, néhai boldog emlékű Czike Pál elhalálozása folytán László Dávid hivatott meg a gyülekezet egy­hangú bizalmával a lelkészi állásra, kinek beiktatása László János lábatlan! lelkész által a hivek nagy ér­deklődése és lelki örömére 1917. évi november hó 18. napján történt meg, hogy mily osztatlan örömmel ölelték keblükre szeretett lelkészüket a kömlődi hivek, itt közöljük egyik egyháztagnak, ki gyengélkedése foly­tán ez ünnepélyen meg nem jelenhetett, aktuális és köz­érdekű üdvözlő sorait: „A ref. egyházközség nagyérdemű elöljáróságának Kömlődön. Szeretett kedves testvéreim az Urban! E hó 18. napján kömlődi ref. szent gyülekezetünk, a bennünket, engemet úgy is, mint azon egyház tagját s úgy is mint igaz lelkű, jó rokont mélyen ért és súly­­tott gyász után, öröm ünnepet ül! Keblére öleli és be­iktatja hivatalába köz örömmel és egyhangú lelkese­déssel meghívott új lelkészét, tisztelendő László Dávid urat, a szeretett lelki atyánkká önként választott atyánkfiát. Ki oly jó szívvel hivott fel engemet is, hogy e lélekemelő ünnepélyből vegyem ki részemet, mint igaz, hű testvéretek. Ámbár az Isten útmutatásának példája áll előttem a múltból, hogy egy alkalommal, amikor a kömlődi szeretett anyaszentegyházunk ingat­lan birtokának megalapozásáról volt szó, hasonló beteg­ágyamból keltem fel, hogy veletek, az én ifjú korú, legkedvesebb testvéreimmel együtt munkálkodhassam azon édes szülő anyaszentegyház jólétének emelésén, megőrizte életemet s visszaadta egészségemet: de ak­kor az egyház iránti kötelesség teljesítéséről volt szó, most pedig az édes örömbeni osztozásra nyílnék al­kalom és azóta az esztendők sorozata is nehezedett reánk! Midőn tehát mély sajnálatomat fejezem ki, hogy betegségem nem engedi, hogy személyesen osz­tozhassak igaz lelki örömötökben ; fogadjátok új sze­retett lelki pásztorunk részére hivatalba lépése alkal­mából szives és lelkemből kiinduló atyafiságos üdvöz­letemet ! Adja az Isteni Gondviselés, hogy azok a vá­rakozások, melyeket az ő meghívása alkalmából én az Ő nagyrabecsült személyéhez fűztem, — hogy ő nemcsak lelki atyja és örizöje lesz a gyülekezet kicsinyjeinek és nagjainak a Cura pasloralis lelkiismeretes gyakor­lása által, hanem édes atyai nevelője is lesz a jó er­kölcsökben, a krisztusi tudományok és a művelődés terén a mi felnőtt ifjainknak — beteljesüljenek! És végül, mint ő mondta levelében, hogy egy kis fény­sugárral én is járulhassak az igaz ünnepnap dicsfény­­koszorújához, amely az ő kedves arcát körül veszi e meleg, benső lelki ünnepen, hogy munkálkodhassunk az Ur dolgában egyházunk fényének, boldogságának emelésén: ezért tisztelettel bejelentem, hogy én és Berta nővérem, megboldogult fivérünk, szent gyüleke­zetünk és községünkhöz egyaránt hű testvérünk, néhai Konkoly Thege Lajos és neje Szőke Josephin emlé­kére 1000 azaz egyezer korona értékű alapítványt te­szünk, az értéket a C 1177.931. számú, 1918 május hó 1-től 1925. november 1-ig terjedő szelvényekkel kisért, ezer koronáról szóló, 6%-al kamatozó hadi köt­vényben ide csatolom, oly feltétel mellett, hogy az egyház által kiállítandó alapítvány-levélbe befoglaltas­­sék, hogy az néhai Konkoly Thege Lajos gesztesi já­rási főszolgabíró s a tatai ref. egyházmegye tanács-

Next

/
Thumbnails
Contents