Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1918-07-14 / 28. szám

126. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1918

emberének magándolgaiban szagl ásszunk“, mégse íudta magába fojtani idézett megjegyzését. Ezt az eljárását bátran minősíthetjürk lelkiismereti kényszernek . . . Szinte túlságba vitte már a közgondolkozás azt az elvet, amely szerint a közélet emberénél a magán és a családi élet nem számít; azt egészen figyelmen kívül kell hagyni; csak azt kell nézni és mérlegelni, hogy egyébként megfelel-e a várakozásnak; birják-e a vállai, amire vállalkozott ? Hát az kétségtelen, hogy kitűnő ügyvéd, mérnök, orvos, kereskedő iparos, gazdász lehet valaki úgy is, hogy az erkölcsi élete súlyos fogyatkozásokban szenved, ezek élhetnek akár kicsapongó életet is s ezért mégis kiválóan jó munkások, igen keresett, nagyrabecsült szakemberek lehetnek. De már a birói pályán, akár a közigazgatásnál, akár a királyi bíróságoknál, igazán bajos elválasztani a magán élet tisztaságát a hivatalos kifogástalanságtól ; mert itt már bizonyos nevelő, gyógyító, épségben megtartó erkölcsi munkát is végez, erkölcsileg is hat a közélet embere. Hát még azoknál az életpályáknál, amelyeknek egyenesen a népoktatás, a népnevelés, az értelmesség, az intelligencia képzése, a közgondolkozásnak, a lelkiismeretnek helyes irányítása, a becsüle- 1es jellemképzés a főfeladata: a népiskolai tanítóknál, a középfokú és főiskolai tanároknál; a lelkészeknél és a theológiai tanároknál! Itt már semmiképen se lehet elválasztani a munkásban a közélet emberét a magán embertől. Innen van, hogy a felettes hatóság mindegyikre nézve nemcsak a hivatalos teendőket, szabályozta pontosan körülírva, de a magán- és a családi életüket is. Akár állam a felettes hatóság, akár egyház, vagy valamely erkölcsi testület.

I^em habozunk kimondani, hogy nevelőintézeteinkben azért van a sok hasztalan erőlködés az állapotok javítása iránt, mert a cél szolgálatára beállított erők beleélték magukat abba a gondolkozásba, hogy magán és családi életük lehet akármilyen, ahoz senkinek semmi köze, azzal foglalkozni illetlenség, vagy amint a Budapesti Hírlap mondja: szaglászás, tehát férfiatlanság! Beleélték magukat abba a gondolkozásba, hogy a papiroson, a lajstromok szerint is kimutatható, százalékolható, hivatalos órákhoz kötött munkájukat ha elvégzik: azon kívül azt teszik, amit akarnak; ott töltik idejüket, ahol akarják és úgy, ahogy épen tetszik nekik. Kinek mi köze ahhoz ? ! . . . A felügyelőkben meg nincs bátorság, hogy kötelességüket esküjük szerint e részben is teljesítsék; mert megfélemlítette őket a megtévedt közgondolkozás. Hasztalan van ott a törvényben, a szabályrendeletben a parancsoló rendelkezés és utasítás : a családi életükkel is példát adjanak ; tiszta és feddhetetlen élet által szövétnekként világoljanak ; — magán- és családi életükben ... a jó erkölcsök ápolásában nemes példaadással tartoznak előljárni . . . mégis lépten-nyomon hallunk panaszt titkon és nyilván; titkon igen sokszor és igen elkeseredetten ; nyilván ritkán és igen óvatosan csak átlalánosságban, hogy senki magára ne vegye; és ha

mégis magára veszi: akkor bocsánatkérés mellett illik kijelenteni, hogy nem ő róla van szó . . . A közgondolkozásnak raegtévelyedése ez.

A nagy intelem talán ád illő lökést a helyes irányba térésre ; mondjuk úgy, hogy a megtérésre. A magas hely bátor, férfias példája talán buzdítólag hat a mi magas helyeinkre is. A tanulságos példából talán kiérezzük, talán megértjük, hogy csakugyan úgy kell annak lenni, hogy „Tisztán őrizze meg belül és kívül a palástját az, akit tehetsége, hivatottsága, a sors kegyelme az emberi életnek tündöklő, messze ellátszó csúcsaira szólított“ ... És mi tanítók, tanárok, lelkészek mind valamennyien hegyen épített város vagyunk! Legyünk tiszták, hogy tisztaságot tanuljanak tőlünk!

Dunántúli ref. egyházaink

történeti évszámai I7i2-ig.

(Folytatás és vége.)

És most a szürke számok hadd mondjanak még néhány lelkiismeretbe vágó dolgot:

1. Aki évszámát élőbbről keltezteti, mint az itt közölt első évszámok és ezt okmányok alapján teszi, vagy akinek évszámai vannak, amik itt nem fordulnak elő, közölje a nyilvánossággal, hogy, majd ha lesz méltó utódja Thurynak, mozogjon legalább a kerület történetének munkája. Ne felejtse el a kerület, hogy Tliury halála miatt egy oly nagy és szent ügye maradt befejezetlen, mely arra hivatott, hogy szép jövőnek legyen ösztökélője. E munkát folytattatnia kell ! Törődjék évvégre kerületünk az egyházi lappal, hogy méltó terjedelemben jelenhessék meg. Hogy történeti adataink is, mint régebben, a pusztulás dohos helyeiről szemünk elé tárulhassanak benne! Hogy a régi szép emlékek legalább jeleseinket nagy tervekre, alkotásokra serkentsék!

, 2. Jövőt teremtsünk magunknak! E végre keljenek föl jeleseink a közigazgatás íróasztala mellől, bízzák azt felügyeletük mellett kisebb emberekre, akik épp oly jól elvégzik, mint ők, de nagy alkotásokra, szervezésekre képtelenek. Theol. tanárainknak, kiktől joggal követeljük, hogy a kerületi mozgalmak vezetői között álljanak, legyen mély meggyőződésű theol. irányuk, lelkes, mint a hitvallóké valaha s akkor az ifjúságot magukhoz láncolhatják. Nem szabad arra törekedni, hogy egyirányú legyen mindegyik, mert akkor az ifjúság egy részét láncolhatják csak magukhoz —, és mi van kérem azzal a résszel, amelynek lelkében más a keresztyénség megjelenési formája ? De annyit mindenesetre kívánatosnak kell tartanunk, hogy az ifjúságnak legalább egy részét láncolja mindegyik magához s legyenek tudományos meggyőződésükből kifolyólag az egyházi életre vonatkozó terveik, amelyek valósítása érdekében álljanak baráti érintkezésben a papságnak azzal a részével, mely, mint ifjú,