Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1918-07-14 / 28. szám

28. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 127. oldal. az ő irányukért lelkesedett és elhatározó, komoly, döntő órákban álljanak a megindult mozgalomnak segedelmére. Ha jeleseink tűznek ki nagy terveket s azok valósulása érdekében a megértőket szervezik, ha kezük, szellemük a legkisebb gyülekezetbe is elér, sőt a személyük is — ; ha irányok, mozgalmak, gyüle­kezések, ünnepek szelik keresztül-kasul a kerületet (nemcsak Pápát) —; ha lesz alkotás, ha világol a gyertya: akkor theológus is lesz, világi pap is lesz, -jövendő is lesz. Megható felelet az, amit e követelőző, szürke, nyugtalanító évszámokra néhány évvel ezelőtti — új évszámok felelnek: egy kálvineumi ünnepély Baltazárral a 279 lelkes nagykanizsái gyülekezetben ! Egy templomavatás Nyitrán, Pozsonyban, Kaposvárott! Belemelegült az idegen vallásu városok szive ! Igen ! az évszámok nyugtalanítók. Kegyetlen időkről beszél­nek, melyek a dunántúli protestántizmust elgyötörték, jelesek kezéből kicsavarták —: mutatnák ujjal a jelen szabadságára. így szólnak jeleseinkhez: föl az író­asztal mellől és a szokott egyházi gyűlések (jobbára papigyülések) jól elvégzésével való megelégedettség­től, ki az életbe, a társadalomba biztos zengésű trom­bitával —, hogy, mint a XVIII, században annyi he­lyen elfogyott, ne fogyjon el 100—150 év alatt egész dunántúlon a sorozatunk! . . . E szürke évszámok mondják ezeket. És mi, ki­csinyek, csatlakozunk hozzájuk : várjuk epedve a trom­bita talpra állító zengését! Mert nem szabad a pro­­testántizmusnak meghalnia. Ha a merev, megcsonto­sodott dogmatizmus, amely a helvétek és ágostaiak viszálykodtatásával annyi kárt okozott dunántúlon is a protestántizmus szent ügyének, nem is kell ma tár­sadalmunk tömegeinek (s ahol föltámasztják is elixi­­rekkel, vallom, hogy csak néhány évtizedre), a keresz­­tyénség lényegét, a krisztusi széretetet hirdető prote­stántizmus imé megremegtette a nagykanizsai izráelita szivét is. „Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát és kijönek, akik a jót cselekedték, az élet föltámadására“. A protestántizmus jót cselekedett a világgal, évszá­mainak, ahol koporsóban fogyott is el a soroza­tuk, ki kell jönniök az életre és folytatódni a világ végéig! Kiss Zoltán. A Pesti Hírlap új előfizetést hirdet az 1918-ik év második felére. A Pesti Hírlap méltán a legked­veltebb lapja a magyar közönségnek, mert a magyar nemzeti államért és a magyar kultúráért évtizeden át folytatott küzdelme s mindig független politikai ma­gatartása megszerezte számára a legszélesebb nép­rétegek szeretetét. A Pesti Hírlap minden előfizetője ingyen kapja meg a Pesti Hírlap nagy képes Naptá­rát. A Pesti Hírlap előfizetési ára negyedévre 13'— K, egy hónapra 4 K 60 fillér. VEGYES. Dr. Raffay Sándor püspök. A bányai ág. h. ev. egyházkerület a lemondás folytán megüresedett püspöki széket, másodszori szavazás után dr. Raffay Sándor budapesti lelkésszel töltötte be, akire 208 szavazat esett, mig ellenjelöltjére, dr. Szeberényi Lajos békéscsabai lelkészre 182. Örömmel üdvözöljük az új püspök urat, kinek e magas állásra való hivatottsá­­gát közvetlen közelből jól ismerjük. De ismeretes az országszerte, hiszen már régóta kiváló munkása nem csak a gyülekezeti életnek, de a magyar protestáns egyháznak általában is, hisz közismert hasznos tevé­kenységéért lett a Magyar Protestáns Irodalmi Társa­ság titkára. Volt főgimn. tanár, falusi lelkész, theol. tanár, jelenleg fővárosi lelkész. A reáváró teendőket mindig nagy odaadással végezte. Érdemei elismerése volt az is, hogy ő lett a Magyar Ev. Lelkész-Egyesü­let elnöke; egyházkerületében pedig a belmissziói bi­zottság elnöke. Gyülekezetében szeretetházat alapított. Most elhivatott, hogy ismereteit, tapasztalatait, képes­ségeit igen széles körben értékesítse. Adjon neki az Isten ehhez erőt, egészséget, esztendőkhöz esztendő­ket, meg-megújúló sikereket! Gyászhir. A kocsi ref. egyház szomorodott szív­vel tudatja, hogy Kóczán Lajos ny. főtanító a kocsi ref. egyháznak 46 éven át szeretettel övezett főtanítója, f. hó 4-én 75 éves korában rövid szenvedés után el­hunyt. A megboldogult hült tetemét folyó hó 7-én délután 4 órakor temették el Kocson. Legyen áldott a hü munkás pihenése! A soproni theol. akadémia önálló fenntartása ügyében junius 20-án határozott a dunántúli ág. h. ev. egyházkerület iskolai nagybizottsága. A pozsonyi theol. akadémiával egyesítésnek kérdését a közegyház érdekében is levette a napirendről. De mivel tisztá­ban van azzal, hogy a viszonyoknak a háború által okozott változása következtében az akadémia fenn­tartása a jövőben nagyobb áldozatokkal fog járni, a maga kebeléből bizottságot küldött ki abból a célból, hogy ez az anyagi kérdéseket minden irányban be­hatóan megtárgyalja. Ruhabeszerzési segély kiutalása tárgyában már több megkeresés érkezett hozzám. Hogy a nagy­­tiszteletü lelkész urakat megnyugtassam, e helyen van szerencsém értesíteni, hogy a kultuszminiszter úr még külön nem intézkedett. Ha az elkészítő munká­latokra vonatkozó rendeletet megkapom és ha a mult évitől eltérő intézkedésre lenne szükség, minden ér­dekelt lelkész urat értesíteni fogok. Németh István püspök. A Borsos-alapra a mult héten a következő adományokat vettem: Bolla József ref. lelkész, Felső­­görzsöny 10 K, dr. Kiss László kir. járásbirósági jegyző, Ipolyság 20 K 20 f, Szekeres László ref. lel­kész, Padány 10 K, Összesen 1207 K 80 f. Hálás köszönettel! Faragó János főgimn. igazgató.

Next

/
Thumbnails
Contents