Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1918-05-05 / 18. szám
84. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1918 Egy ismeretlen magyar egyháztörténelmi munka ? Tudomásom szerint nem volt még eddig a magyar irodalomban ismeretes az a körülmény, hogy a magyar gályarablelkészek történetéből jól ismert Van Poot Ábrahám amsterdámi orvos 1701 vagy 1711-ben „Reformatie van Hungarijen en Zevenbergen“ (Magyarország és Erdély reformációja) címmel adott ki egy munkát Amsterdamban. A könyvet eddig sehol se tudtam megszerezni, nincs meg egyetlen nyilvános könyvtárban sem Hollandiában, nem sikerült ismételt kísérletezésem hirdetés utján a könyvkereskedelemben felkutatni, sőt egy másik kísérlet a német könyvtárak kiváló berlini tudakozó hivatala utján Németországban kerestetni, legalább is egyelőre — a tud. hiv. értesítése szerint — nem járt eredménnyel. Nem lehetetlen, hogy ez a munka végképpen eltűnt s ma már csak emlékét áll módunkban regisztrálni. Ennyit mindenesetre megérdemel, mert elég érdekes dolog az, hogy a magyar reformációról egy holland nyelvű munka a 18. sz. elején megjelenik. Az ismert adatok összeegyeztetése is azonban egynémely nehézségbe ütközik. J. van Abkonde — R. Arrenberg Naamregister-ében 1701-ben kiadottnak és 12°-nek van jelezve,1 mig C. Kramen a „De Navorscher“ cimü folyóiratban (1860 Dl. X. p. 79.) 1711-iki kiadásnak írja az alak megadása nélkül, olyanformán mintha ezt a munkát látta volna, bár birtokában — könyvárverési katalógusa alapján — nem volt. Mindez azonban nem tartóztatta vissza A. J. van der Aa-1 attól, hogy lexikonában2 1711-iki kiadásnak 4°-ben és képekkel ellátottnak ne tüntesse ki. Hogy melyik tényleg a kiadás éve, nagyon nehéz megállapítani, magam részéről — tartalmát sejtve — egyik év mellett sem foglalok állást, ám ami az alakot illeti, elfogadhatjuk a 12°-et. Teljesen kizártnak nem lehet tartani, bár nem nagyon hihető, hogy itt két különböző időben történt kiadásról legyen szó, mert emléke is jobban fennmaradt volna s példányaiból is lenne még ma. Beismert holland források sem említenek első avagy második kiadást, hanem talán a jelzett évszám közül valamelyik sajtóhiba. Aligha hihető azonban, ami a munka tartalmát illeti, hogy itt egy teljesen ismeretlen anyag van előttünk, bár másrészről meg kell jegyezni, hogy Debreczeni Ember Pál és Bőd Péter egyháztörténelme nem az egyetlen munka, mely magyar szerzőktől kéz1. Naamregister van de bekendste en meist in gebruik zijnde Nederduitsche boeken. (2-ik kiadás.) Rotterdam, 1788. p. 418. 2. Biographisch woordenbock der Nederlanden. Haarlem, 1852—78. 1. Van Poot címszót. Á tévétlés onnan ered, hogy C. Kramm közvetlen utánna adja van Poot másik munkájának címét (mely ott különben nem teljes!) mi van der Aa-t nemcsak az irányban vezette félre, hogy ezt a címet külön is felvegye, hanem még e munkára vonatkozó 4° jelölést az előbbire is vonatkoztatta. iratban került Hollandiába, csupán csak nem került kiadásra. Azt is meg kell jegyeznem, hogy van Bot előszeretettel fordított le ki nem adott latin nyelvű müveket. Másrészt az is viszonyos, hogy itt v. P.-nak ismét egy magyar szerzőtől eredő latin nyelvből hollandra lefordított munkájával van dolgunk Ismerve van Poot egyéb munkásságát, az is valószínűnek látszik, hogy itt egy polemikus célzatú egyháztörténelmi munkával állunk szemben, melynek hivatása volt a magyar protestáns vallásüldözések kérdésében a holland közönséget tájékoztatni. Éppen ez a körülmény szolgál indító okul arra, hogy minekelőtte e munkát látnám, igyekeznék csak valószínűségi alapon is valamelyik kiadási év mellett állást foglalni. Mert eléggé ismeretes, hogy holland követ Bécsben a 18. sz. elején többször fellépett a magyar protestánsok érdekében, mi már magától értetődőleg utal arra, hogy a dolgok Hollandiában is ismeretesek voltak, ha ezenkívül nem is volna még ismeretes az is, hogy ez időtájt magyar családok is felkarolták Hollandiát.3 Van Pootnak tehát már 1701-ben is mindenesetre alkalma lett volna egy ilyen munka kiadására, de viszont nem kevesebb módja lett volna erre 1711-ben is, amikor — a következő évben — a holland rendek ismét felléptek a magyar protestánsok érdekében a bécsi udvarnál. Nagyon valószinünek tartható azonban, hogy ez a munka semmi egyéb, mint Pápai Páriz Ferenc „Rudus redivivum“-áriak (Szeben, 1684) teljes vagy részleges fordítása. Páriz ugyanis magából értetődőleg — különben is a 17. sz. e. történetírása jobbára apologetikus irányú — nem azért irta „Rudus redivivum“-át, mert őt a problémák, mint ilyenek érdekelték, hanem az volt a célja — mint b. e. Thury E. dr. közölte velem egy általa ismeretes és hagyatékában másolatban ma is meglevő Páriz-féle levél nyomán —, hogy a külföldet tájékoztassa evvel s egyben így mutasson rá a magyar protestánsok üldözésének törvénytelen voltára. Van Poot Ábrahámnak tehát csakugyan nem volt célszerűbb tennivalója, mint e munkát egyszerűen lefordítani — amiben állt különben is kizárólag az ő egyéb irodalmi tevékenysége — és kiadni. A 12° is arrra utal, hogy itt nem valami nagyobb munkáról, hanem olyan terjedelműről, mint Pápai Párizé van szó. Természetes, hogy mindeme okoskodást halomra döntheti egy munkájának, esetleg előkerülhető példánya s magam részéről örülnék, ha feltevéseim tévesek lennének s egy új, becses anyag nyilna meg a kutatók előtt — mindaddig azonban, mig ez meg nem történik, ésszerűtlennek látszik egy ismeretlen magyar egyháztörténeti tárgyú munkát sejteni a különben hangzatos cim alatt. ___________ V ' ÚT) 3. Pl. Dankovich János iglói iskolamester, kinek kérvénye a groningen. egyetem rektorához. 1695— 1701. között kelt. (Rijksatchief, Groingen.)
