Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1917-03-25 / 12. szám

12. szám.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

93. oldal.

vaslata ellen történik határozathozatal s nem mindig azért, mintha az mindig teljesen helytálló lenne, hanem főleg azért, mert a tagoknak nincs idejük, módjuk és kedvük az ügyek mélyébe tekinteni, megelégesznek az előadó és javaslatkészítő előterjesztésével, amely pedig lehet hiányos, téves, sőt tendentiozus. Bőséges tapasztalatom van abban is, hogy a konventi bizottságok s köztük az adóalap végrehajtó-bizottság is mily mereven ragaszkodik egyszer elfoglalt álláspontjához, meghozott határozatához. Hány felebbezést, előterjesztést — köztük az enyémet is — utasított el ismételten ilyenféle indokolásnak nevezett záradékkal: kérelem nem teljesíthető, mert az előbbi e tárgyban beadott kérelme is elutasíttatott, amely pedig a revisor, vagy superrevisor ilyetén javaslatán alapult: felemelés, vagy segély nem javasolható, mert a kiküldöttség sem javasolta, mintha nem éppen ezeknek eljárása ellen történt volna a jogorvoslat keresése. Mi lesz a sorsa azoknak a felebbezéseknek, amelyek a végrehajtó bizottság elsőfokú határozata ellen adatnak be és ugyanez a bizottság látja el javaslattal és terjeszti a Il-od fokon és véglegesen eljáró egyetemes konvent gyűlése elé ? Mutassanak csak még a nyilvános közéletben egyetlen egy hatóságot, testületet, bíróságot, ahol az I. fokon eljáró szerv tesz javaslatot a saját maga által meghozott határozat vagy Ítélet ellen beadott felebbezés tárgyában, ahol tehát az I. és II. fokon eljáró hatóság egy és ugyanaz lényegében, személyében, elnökében és előadójában. A jogorvoslatnak még a lehetősége is ki van zárva ilyeténképpen. Kell tehát közbevetőleg egy fórumot, egy felebbviteli tanácsot szervezni a konvent olyan tagjaiból, akik a végrehajtó bizottságnak nem tagjai s mindenek felett kimondani, hogy előadóját maga választja és az nem lehet a végrehajtó bikotó elemének a megtámadása lenne. Mintha ez ontológiai elem felett nem volna szabad olyan könnyen napirendre térni. A valónak és a kellőnek egyesítése törekvése marad az emberi életnek, ha nem is az értelemnek. A vallás meg mintha egyenesen ilyen igényekkel lépne fel. Neki ontológiai realitás kell. Enélkül elszárad, moralitássá sülyed. Ez a tapasztalati tény még Kant vallásphilosophiai felfogására is rányomta a maga bélyegét. Helyesen jegyzi meg Cohen, hogy Kant kategorikus imperativusa valami ontológiai princípiumra szorul.5 Neeser pedig épen Kant nyomán akarja kimutatni, hogy a tiszta ész területén kívül fel kell venni egy érzékfeletti erőnek létezését. Itt a vallás területe. A vallás szempontjából vizsgálja a vallást s ha nem is képes megmagyarázni, de megállapítja annak lényeges vonásait s így nem huny szemet az előtt a tény előtt sem, hogy a vallásban az akarat erőfeszítése mellett fel kell venni egy érzékfölötti erőnek aktiv segítségét is. Azt mondja, hogy Kant egész a kapukig jutott el, de nem lépett át rajtuk.0

A vallás értékelméleti oldalának megdönthetetlen

zottság előadója: így azután két külön forum kezén fordulnak meg az ügyek, kevesebb jut az egyetemes konvent közgyűlése, mint 111-ik forum elé s nagyobb lesz a lehetősége a jogorvoslatok megnyugvást előidéző elintézésének. (Folyt köv.)

A mi helyzetünk.

E cimen vezércikket hozott az „Evangélikus Őrálló“ március 17-iki száma. Abból indul ki, hogy az országgyűlésen egy képviselő erélyesen sürgette az állami és vármegyei tisztviselőknek és alkalmazottaknak természetbeni járandóságokkal segélyezését és egyátalán anyagi helyzetük javítását.

„Hát mi reánk ki gondol? Velünk ki törődik? — írja. Másoknak kijut előléptetés, fizetésemelés, rendes és folyton emelkedő korpótlék, drágasági segély, családi pótlék, előleg stb. nekünk meg a hiványilag megállapított csekély fizetéssel kell beérnünk ma is, a mi ez idő szerint főleg a készpénzfizetéses lelkészek legtöbbjénél határozottan kevés a megélhetésre is, gyermekeik neveltetésére meg épen nem jut belőle semmi, vagy ha erre fordítják, akkor megélhetésre nem marad. Bizony mi is csak adóság csinálás mellett tudunk megélni.

Gyülekezeteink legnagyobb része még nem adott lelkészének segélyt. Az anyagilag gyengébb egyházközségek adtak.

Gyermekeit a vagyont nem gyűjthető lelkésznek iskoláztatnia kell annyira, hogy azokat kenyérkeresetre képesítse. Ma különösen leánygyermeknek idegen helyen való iskoláztatása évi 2000 koronába kerül, 2—3 gyermek után 4—6000 koronát kell előteremtenie a

tapasztalati bizonyossága s a vallásos léleknek egy világfeletti realitáshoz való kapcsolódása, mely nem kevesebb bizonyossággal áll a figyelő előtt, indított egyeseket arra, hogy az értékeket egy legfőbb valóságtól származtassák s ezzel a vallásnak mindkét lényeges oldalát kiemeljék. Amit tehát Neeser megállapított, azt ők magyarázni is igyekeznek. Münsterberg a hyperindividualis akaratban látja az értékek forrását. „Értékes az, ami az énfölötti akaratával megegyezik.“7 Ennek az akaratnak nyilvánulatai az ethikai, aesthetikai és a vallási értékek. Windelband szerint a három alapértéknek a világfelettire, azaz Istenre, való vonatkoztatása a speciális vallásos érték, a szentséges. íme a vallás ontológiai és axiologiai oldala. Az értékéletnek érzékfölötti alapja van Istenben s a vallás, mint értékélet, az Istennel való összefüggésünk érzése és átélése. Ez a tapasztalatfeletti valóság nem tapasztalható ugyan meg, de szükségképen gondolandó, a lelkiismeret, mint a „van“ és „kell“ között levő ellentét érzékeny mérője, szükségképen utal reá, mint a kellnek végső forrására, melyben lét és érték egybeesik.