Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-18 / 11. szám
11. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 83. oldal. Még csak azt kívánom megemlíteni, hogy kedves Tanár urnák volt egy igen nagynevű elődje e szakon, aki tudományos munkásságával nagy becsületet szerzett magának is, intézetünknek is széles e hazában ; Tarczy Lajos volt ez. Ihlesse meg Tanár urat az ő tudományszeretete. Mostani előadása folytán éles sejtés tölti el szivemet, hogy méltó utóda lesz neki. Értékes tudományos munkásságának dicsőségéről minél több fény vetődik ránk, mi annál boldogabbak leszünk. A jó Isten adjon erőt, egészséget, esztendőkhöz esztendőket, sikerekhez sikereket! Sok igaz örömöt munkájában! Az urvacsorai kérdésekhez. Az 1916. konv. jegyzőkönyv 36. lapján olvasható urvacsorai kérdéseket nem tudom elfogadni. A két első kérdés az ószövetségben, annak „erős bosszúálló Isten“-fogalmában gyökerezik, avagy még azt is túlhaladja, mert hiszen ez az Isten az atyáknak vétkeit a fiákban csak harmad- és negyed izig bünteti, de irgalmasságot cselekszik ezerizig azokkal, akik őt szeretik és parancsolatait megtartják, az előtt az Isten előtt pedig, akihez református templomaink urvacsorázó népe lelke gondjaival menekül, az első embernek esete folytán ezeriziglen is büntetést, halált és kárhozatot érdemiünk. Jézus tanításának istenfogalmából ilyen hit nem származik; Jézus szerint az Isten nem olyan, mint az emberek, akik csak azokat köszöntik szeretettel, akik őket szeretik, ő tökéletes, aki esőjét, napját mind a jóknak, mind a hamisaknak földére fölhozza. Hogyan sújthatna az ősatya vétke miatt örök halállal az az Atya, aki vele való érintkezésünk első feltételéül a felebaráti szeretet tekinti, azt, hogy mi is megbocsássunk az ellenünk vétkezőknek; akihez Jézus szerint még imádkozni sem lehet addig, mig atyánkfiának valami panasza van ellenünk; aki mi tőlünk ily szeretetet, megbocsátást kíván, az volna hozzánk ezer izig kegyetlen? Az evangyéliomok istenfogalma tökéletes,, az Szeretet. A második kérdés nemcsak a jézus tanításával ellenkező istenfogalomból eredetisége, hanem ama szembetűnő ellenmondások miatt is elfogadhatatlan lelkiismeretemre nézve, amelyek azt jézus tanításában és életében mindenütt kisérik. Végzetes félreértések származtak abból, hogy jézus életét ószövetségi látomások és váradalmak, nem pedig a saját tanításaival a legvégső következmény levonásáig egyezése szempontjából tekintik az emberek. Születését nem a Nikodémussal folytatott s egyéb beszélgetésében adott világos tanításával, hanem Ésaiással magyaráztatjuk. Halálát is a Genezis Ili. része és a próféták magyarázzák; a hegyi beszéd — szép, szép, de mégis az más dolog, az nem hittan, az egy külön tudomány, az erkölcstan. „Hit- és Erkölcstant“ írunk mi, nem vévén észre, hogy jézus nem hit- és erkölcs kettősségét, hanem egyedül az Isten akarata szerint való életet élte és tanította; tehát, hogy jézus halálát a hegyi beszédben az ószövetséggel néhol ellentétben is levő, de mindenesetre újonnan formulázott parancsaival, élettörvényeivel és másutt is található saját utalásainak fényszórójával világosítsuk, hogy a nagypénteki textusok legelői állója ez: „Ne álljatok ellene a gonosznak“ és „Szeressétek ellenségeiteket“, hogy Jn I3S1 és a jézus egész tanításának lelke szerint jézus megdicsöíttetése nem egyéb, mint eme textusok végsőig levonása: a golgothai halál, hogy a mi bűneink megbocsáttatását is az evangy. Ilyen felfogások eredménye más oldalról a vallásnak az a rationalis conceptioja is, mely korunkban legtökéletesebben Troeltsch nézetében öltött testet.4 A vallásnak rationalis érvényét keresi, mint a hellén philosophia hatása alatt álló keresztyén apologeták, az egyházi atyák, a középkor vallásos metaphisikája és minden kor rationalismusa. De különbözik tőlük épen abban, amiben az imént vázolt nézetekkel egyezik, hogy t. i. a vallásban rajtunk kívül objectiv ontológiai létezőt nem keres. Kant nyomán haladva a vallásos képzetalkotás észbeli szükségességét igyekszik igazolni és felkeresni a vallásban uralkodó és az azt produkáló észtörvényt, azaz a vallásos apriorit, mert a vallás ennek a vallásos apriorinak actualisálása. A modern vallásphilosophiának ez a főproblémája azután elnyeléssel fenyegeti a többit. Ugyanezt az észbeli szükségességet akarja igazolni s ennek megoldásával elintézettnek véli a vallás problémáját minden olyan törekvés, mely a vallást kizárólag axiologiai jellegű nek tartja. Azt akarják kimutatni, hogy a vallás az emberi szellem természetéből egyetemes szükségességgel áll elő s hogy az istenfogalom nem önkényes felvétel, hanem kényszerüleg alakuló, szellemű nk természetéből szükségképen előlépő fogalom, azaz — ha nem mondják is ki — apriori sajátja az emberi szellemnek. A vallásos apriori tehát, melyet Troeltsch keresett, megtaláltatott ; nem más, mint I ste n maga. Minthogy azonban ez a megoldás nagyon egyszerűnek látszik, más, tudományosabb formulákat kellett keresni kifejezésére. 1 2 3 4 1 Cohen: Religion und Sittlichkeit. Berlin, 1907. 18. sköv, 68. sköv. 1. Logik der reinen Erkenntnis. Berlin, 1902 15—16.1. — Kinkel: Einleitung in die Philosophie. Charlottenburg. 1907. 2 Die Philosophie als ob. System der theoretischen, praktischen u. religiösen Fiktionen der Menschheit auf Grund eines idealistischen Positivismus, Hereausgegeben von H. Vaihinger. Berlin. IX., X., XII., XIII. fej. 3 W. James: The varieties of religious experience. London— New-York. 1902. 4 Troeltsch: Psychologie u. Erkenntnistheorie in der Religionswissenschaft. Tübingen. 1905. Zur Frage des rel. Apriori. Religion u. Geisteskultur. 1909. (Folyt, köv.)
