Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-18 / 11. szám
84. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1917. bűnös asszony, Zakeus stb. bűneit megbocsátó okban, a Jézust követő, embertestvéreinkért élő, megbocsátó, kiengesztelő, önfeláldozó, önzetlen életben, ne pedig helyettes elégtételben keressük: ezeket ugyan a Jézus életének és tanításainak lelke örök zengéssel hirdeti, de — nekünk nem ez kell, nekünk ó- és újszövetségnek az a keverése kell, melyről Jézus azt mondotta: Senki nem toldja az új posztófoltot az ó posztóhoz, senki sem tölti az új bort ó tömlőkbe“. Ebből a végzetes tévedésből, mely a helyettes elégtételt diktálja, származik az az ellenmondás, mellyel pl. a diplomata leborul Krisztus előtt s aztán készíti éveken át a háborút. Krisztus elvette a bűnnek hatalmát és a kárhozatnak erejét: az nem bűn és kárhozat, amire, ha letekint a Krisztus, imigy sóhajt: minden térdhajtásaitoknál és minden szájjal való vallástételeiteknél kimondhatatlanul többet érne, ha életemet fenntartás nélkül követnétek ? Logikusan következik az eddigiekből az a harmadik eltolódás, melyet a harmadik kérdéssel kapcsolatban a Lelkészegyesület 1916 nov. 14-i választmányi ülésének határozata így formuláz: „az egész keresztyénség alapjául szolgáló (testi) feltámadás“. Jézus szerint (szabad őt is a keresztyénség alapja felől kérdeznünk!) a keresztyénségnek nem alapja, de az Isten akarata szerinti életnek folyománya a léleknek örök élete, alapja pedig az, hogy „az Isten országa tibennetek vagyon“. Ha nincs bénnetek, ha megtartjátok a saját (önzö) élteteket és nem vesztitek el azt a krisztusi életért, elvesztitek élteteket. A keresztyénség alapja a lelki életre újjászületés, lelkűnknek a krisztustalan életből föltámadása, amely itt kezdődik s aztán örökké tart. Amint látni lehet, az urvacsorai kérdésekben dunántúli kerületünk főgondnokának, gróf Tisza Istvánnak oldalán állok. Mi — kevesen vagy sokan, nem tudom mennyien vagyunk — akik oly szerencsések vagyunk, hogy „a szabad vizsgálódást föltétlenül elfogadó egyházunknak“ lettünk tagjai, de oly szerencsétlenek, hogy mégis lépten-nyomon „kitörölhetetlenül belegyökerezett nézetek“-kel, szabadságot megszokott lelkünket lenyűgöző dogmákkal találkozunk, (dunántúli kerületünk is most határozta el, hogy a Heidelbergi kátét kötelezően tanulják újra a papjelöltek) sokat szenvedtünk e kétféleség miatt. Épen azért nagy hálával tartozunk Tisza Istvánnak régóta óhajtott fölszólalásáért. Talán „megvirrad még valaha, nem lesz mindig éjtszaka“ sokat nyugtalanított lelkűnknek. Talán a jubileumi zsinat ád engedélyt arra, hogy Jézus fogalmazását a dogmáknak elébe helyezzük. Vagy — leveszi a palástot vállainkról. Mert nem lehet, hogy a szabadságban, mellyel minket a Krisztus megszabadított, ismét megkötöztessük magunkat. Szerettem volna, ha tudós professzor szólalt volna föl nevünkben. Jobban megértették volna annak Írásából lelkünk vívódását. (Reméljük, hogy szólni fognak, hisz mesterségükbe vág! Szerk.)j Kiss Zoltán, ref. lelkész. 1916. A kaposszentbenedeki egyház „Évjegyzetei“-ből. II. Visszapillantva az elmúlt év eseményeire, az eddigieken kívül még a további jelentős mozzanatokat jegyezhetem fel. Az elvitt harang pótlása céljából az elöljáróság harang-alap létesítését határozta el, melyet a gyülekezet kicsinyje-nagyja teljes megértéssel méltányol és támogat. Befolyt e cimen év végéig 584 K. Különböző címeken az évi adakozások összege 707 K 89 f, ami a mai pénzbőségi viszonyok között is igen szép eredmény egy 500 lelkes kis gyülekezettől, amikor évrőlévre 200% rendkívüli adóval is terhelve van. Alapítványt is nyert az egyház. Kovács József (füki) 1000 K-t adományozott az egész község által jól ismert alapítványi levél értelmében, mely az egyház okiratai közé tétetett. Jó cselekedete után nemsokára szerencsétlen véget ért. Eltemettük általános részvét mellett. Nyugodjék a boldogtalan békében ! A földi életben hiába kereste a nyugalmat. Kívüle még két embertársunk dobta el magától önhatalmúlag az életet. Pedig azt csak az Isten veheti el tőlünk. Megdöbbentő az öngyilkosságnak ez a száma egyetlen év alatt. Máskor évtizedek mennek el békében egymásután s erőszakos halálozások mégsem zavarják az élet folyamát. Nem lehet megérteni az áldozatok kikényszerített elmúlását, főleg azokban az esetekben, amikor sem anyagi zavarok, sem az akaratot végzetesen befolyásoló lelki szenvedések nem kényszerítik az embert e természetellenes halálra. Igaz, hogy a lelkiélet zavarait sokszor nem látni kívülről. Csak Isten szabadíthat meg a gonosztól. Lelkünket a benne való hittel kell folytonosan erősítenünk, hogy a kisértő tőrébe ne jussunk. A vallásos estélyek tartásának még a megelőző évben megvetett kezdete bizonyos részben intézményes, vagyis szerves alakulássá fejlődött. Az alakulás neve: Vasárnapi egyesület. Van elnöke, jegyzője, pénztárosa, ellenőr je. A tagsági díj 1 K. Tagjainak száma jelenleg 120. Floreat! crescatl Rendkívüli istenitiszteletet tartott az egyház két esetben. 1) November 30-án I. Ferenc József apostoli király temetése napján gyászistenitisztelet volt énekléssel, imádkozással és emlékbeszéddel. Legyen áldott emlékezete! Hosszú élettel koronázta meg az Ur. Sokat szenvedett, sokat tanult s eljutott a bölcseség kövéig : a magyar nemzet lelkének megértéséig. Amilyen óhajtott volt testének a sir nyugalma: lelke legyen oly mértékben boldog a királyok királya előtt! 2) Dec. 30-án, IV. Károly királlyá koronáztatása napján szintén emlékünnep volt. Vezérelje a mindenható Isten kegyelme az új királyt a bölcseség és szeretet ösvényén. Tegye országunkat naggyá, nemzetünket boldoggá, hitben, erkölcsben gazdaggá, a földjén sza-
