Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-18 / 7. szám

7. szám.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

53. oldal.

Úgy érezzük, hogy nemcsak bátorságos jogunk, hanem fiúi kötelességünk is, mint a múltban, úgy most is felszólítani anyaszentegyházaink mennél szélesebb köreit, hogy csatlakozzanak hozzánk e napnak megtartásában és tegyék szintén elmélkedésük és buzgó imádságuk tárgyává azt a célt, melynek szolgálatában állunk: a tanuló ifjúságnak az Evangélium számára való meghódítását. Senkihez nem áll közelebb ez az ügy, mint egyházainkhoz. Jövendőjük azzal áll, vagy esik, hogy úgy a maguk által fenntartott, mint egyéb felsőbb tanintézetekben is az életre készülő ifjúságuk a keresztyén hittel szemben közömbös, vagy épen attól elforduló műveltjeink tömegét fogja-e szaporítani — vagy pedig igazi vallási életet élő s annak hódító terjeszkedéséért munkálkodó eleme lesz-e egyházainknak.

Arra kérjük azért tisztelettel és szeretettel gyülekezeteink lelkipásztorait, hogy a jelzett napot, február

25-ét, használják fel arra, hogy ébresszék és erősítsék gyülekezeteinkben az egyházi élei e lényegbevágó érdeke iránti érzéket; igehirdetésükben emlékezzenek meg arról, amit egyházaink tettek és még hivatva vannak tenni ez irányban, hogy nemzetünket az Evangélium szellemén nevelkedett jellemű ifjúsággal ajándákozzék meg és ajánlják gyülekezeteiknek figyelmébe azt a nagyra hivatott mozgalmat is, mely magában az ifjúságban indult meg és munkálkodik immár egy évtized óta a diákság életének keresztyén elvekkel és erőkkel való áthatása érdekében. Nagy buzdítást és erőt merítenénk abból a tudatból — és Istennek gazdag áldása áradna nyomán — hogy e napon hazánkban mindenfelé érdeklődő szívek mozdulnak meg és könyörgő kezek emelkednek az ég felé ugyanabban a vágyban egyesülve, mely minket munkánkra lelkesít:

hogy az emberi képzetek, érzelmek és akarati elhatározások fejlődésében tényleg milyen szempontok alakultak ki és jutottak érvényre. Lélektani kérdéssé változtatja azt, ami az érvényesség kérdése; subjectivvé és relatívvá azt, ami független a subjectumtól és feltétlen érvényre tart igényt. Az értékeket a való világban keresi, holott ezek más világhoz tartoznak. Természetes, hogy ez erkölcsi értékelés, mint minden megítélés, lélektani folyamat; az értékek felismerése s a tudatban felmerülése lélektani mozzanat. De független ettől a mozzanattól az értékesség és érvényesség kérdése. A 2X2 = 4 érvénye független attól a psychologiai mozzanattól, mellyei ez a megállapítás az én tudatomban felmerül. A hősi halál értékes marad, ha én nem ismerem is el annak, ha nem vagyok is hajlandó életemet odaáldozni a becsület és igazság diadaláért. Ezt bizonyítás nélkül érezzük. Mert az érték értékes, az igazság igazság marad akkor is, ha bennem nem merül fel, mint lélektani mozzanat, mint tudatjelenség. Viszont lehet valami lélektani valóság, de logikai képtelenség vagy erkölcsi helytelenség is egyhogy Istennek országa jöjjön el diadalmas erejével főiskoláink ifjúságába. Természetesen fokozná örömünket, ha ez a lelki közösség kifejezést nyerne valamilyen látható jelben is, esetleg a gyülekezet e napi perselypénzének munkánk támogatására való felajánlásában, vagy akár csak egy pár sornak beküldésében is, mely tudósít e felszólítás, illetve kérelem foganatosításáról.

Kérésünket abban a reménységben ismételjük meg, hogy e viharos, nehéz idők felszínre hozták jobban, mint valaha egyházi életünknek sokszor szem elől tévesztett életérdekeit, köztük azt is, melynek szolgálatában mi állunk s ezért szavunk mindenütt megértésre, visszhangra fog találni.

Budapest, 1917 február 10.

A Magyar Ev. Kér. Diákszövetség háborús bizottsága.

Konkoly Thege Sándor eh.-megyei gondnok beiktatása.

Konkoly Thege Sándor hévmagyarádi földbirtokos, m. kir. udvari tanácsost, mint a drégelypalánki ref. egyházmegye újonnan választott gondnokát, a balassagyarmati református egyház által rendezett szép ünnepély keretében január hő 24-én iktatták be hivatalába.

A beiktatási ünnepélyen jelen voltak: Juhász Lajos esperes, Kovács-Sebestény Kálmán lelkész, egyházmegyei tanácsbiró, Nagy István lelkész, egyházmegyei főjegyző, Sörös Béla lelkész stb. stb. A barsi ref. egyházmegye képviseletében: Patay Károly esperes, Szabó S. Zsigmond és Szinay Sándor lelkészek.

A megjelentek közt volt: Baltik Frigyes dr. ev.

úttal. ítélésünk lefolyása lehet helyes a psychologiai törvények szerint, de maga az ítélés lartalma azért lehet tévedés, lehet az igazsággal ellenkező is. A psychologiai törvények más természetűek, mint az értékelési elvek. Az empirikus szükségképiség még nem igazolja a helyességet, mint ahogyan egy ítélet lefolyásának szükségképisége még nem igazolja annak igazságát. Az értékesség tudományos leszármaztatással ki nem mutatható, mert az értéktörvény nem az időbeli összefüggésekre érvényes okság elvén, hanem a princípium rationis sufficientisén fordul meg.2 Mikor helyességet, érvényességet vizsgálok, akkor nem az egyes tudatjelenségek, vagy cselekvések időbeli feltételeit, okait keresem meg, hanem azt nézem, hogy annak a cselekvésnek, vagy gondolatnak van-e elegendő alapja, ratiója. S a helyességnek megtalált alapja nem feltétlenül időbeli praecedens, viszonya következményhez nem is fejezhető ki időben. Az tehát, hogy valami nekünk gyönyört, vagy hasznot okoz, mint időbeli, psychologiai megelőző, vagy kisérő, nem elég garancia arra, hogy az erre vonatkozó ítéletünk tartalma erköl-